Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 2003. január-március (108. évfolyam, 1-3. szám)
2003-01-01 / 1. szám
2003/1 - SZKV 63 c) Azt a kérdést, hogy az adott esetben mely műszaki területeket kell hasonlónak tekinteni, nemcsak a nemzetközi bejelentésben kifejezetten megjelölt sajátos rendeltetések alapján, hanem annak fényében kell megállapítani, hogy mi tűnik a találmány szükségszerűen lényeges rendeltetésnek vagy használatának. d) A nemzetközi kutatásnak ki kell terjednie minden olyan tárgyra, amit az oltalmazni kívánt találmány tárgyával - azok valamennyi vagy néhány jellemzője tekintetében - általában egyenértékűnek tekintenek, még akkor is, ha attól a nemzetközi bejelentésben leírt találmány részleteiben különbözik. 33.3 A nemzetközi kutatás iránya a) A nemzetközi kutatást az igénypontok alapján kell elvégezni, kellő figyelemmel a leírásra és - ha vannak - a rajzokra, valamint különös tekintettel a találmányi gondolatra, amelyre az igénypontok vonatkoznak. b) Amennyire lehetséges és ésszerű, a nemzetközi kutatásnak ki kell terjednie azon tárgyak egészére, amelyekre az igénypontok irányulnak, vagy amire módosításukat követően ésszerűen elvárható, hogy irányulni fognak. 34. szabály Minimum-dokumentáció 34.1 Meghatározás a) E szabály céljára a 2. cikk (i) és (ii) pontjában szereplő meghatározások nem alkalmazhatók. b) A 15. cikk 4. bekezdésében említett dokumentáció („minimum-dokumentáció”) a következőkből áll: (i) a c) pontban meghatározott „nemzeti szabadalmi iratok”; (ii) a közzétett nemzetközi (PCT) bejelentések, a közzétett regionális szabadalmi bejelentések és regionális szerzői tanúsítvány megadására irányuló bejelentések, valamint a közzétett regionális szabadalmak és regionális szerzői tanúsítványok; (iii) a nem szabadalmi irodalom más olyan közzétett elemei, amelyekben a nemzetközi kutatási szervek megállapodnak, és amelyeket a Nemzetközi Iroda az első megállapodást követően, valamint azok minden egyes módosítását követően jegyzékben közzétesz. c) A d) és az e) pontban foglaltak figyelembevételével „nemzeti szabadalmi iratok” a következők: (i) az egykori német Reichspatentamt által, valamint Franciaországban, Japánban, az egykori Szovjetunióban, Svájcban (csak német és francia nyelven), az Egyesült Királyságban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban 1920-ban és ezt az évet követően megadott szabadalmak; (ii) a Német Szövetségi Köztársaságban és az Orosz Föderációban megadott szabadalmak; (iii) az (i) és az (ii) alpontban említett országokban 1920-ban és ezt az évet követően közzétett szabadalmi bejelentések, ha vannak ilyenek; (iv) az egykori Szovjetunióban megadott szerzői tanúsítványok; (v) a Franciaországban megadott hasznossági tanúsítványok, valamint az ilyen tanúsítványok megadására irányuló közzétett bejelentések; (vi) bármely más országban az 1920. évet követően megadott olyan szabadalmak, valamint az 1920. évet követően közzétett olyan szabadalmi bejelentések, amelyek angol, francia, német vagy spanyol nyelven készültek, és nem tartalmaznak elsőbbségi igényt, feltéve, hogy az érintett ország nemzeti hivatala ezeket az iratokat elkülöníti, és a nemzetközi kutatási szervek rendelkezésére bocsátja. d) Ha valamely bejelentést egy vagy több alkalommal ismételten közzétesznek (például valamely Offenlegungsschrift-et Auslegeschrift-ként), a nemzetközi kutatási szerv nem köteles annak minden változatát dokumentációjában megőrizni; következésképpen minden nemzetközi kutatási szerv megteheti, hogy ezekből csak egy változatot őriz meg. Továbbá, ha valamely bejelentést elfogadnak és arra szabadalmat vagy (Franciaországban) hasznossági tanúsítványt adnak, a nemzetközi kutatási szerv nem köteles dokumentációjában mind a bejelentést, mind a szabadalmat vagy a hasznossági tanúsítványt (Franciaország) megőrizni; következésképpen minden nemzetközi kutatási szerv megteheti, hogy irattárában csak a bejelentést vagy csak a szabadalmat, illetve hasznossági tanúsítványt (Franciaország) őrzi meg. e) Minden olyan nemzetközi kutatási szerv, amelynek a japán, az orosz vagy a spanyol nem hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike, megteheti, hogy dokumentációjában mellőzze a Japánban, az Orosz Föderációban és az egykori Szovjetunióban kiadott szabadalmi iratokat, valamint a spanyol nyelven készített szabadalmi iratokat, amelyekről angol nyelvű kivonatok általában nem állnak rendelkezésre. Ha ennek a Szabályzatnak a hatálybalépését követően angol nyelvű kivonatok általában rendelkezésre állnak, az ilyen kivonatokra vonatkozó anyagokat attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor az említett kivonatok általában rendelkezésre állnak, fel kell venni a dokumentációba. Ha az angol nyelvű kivonatok szolgáltatásában fennakadások állnának elő azokon a műszaki területeken, amelyek vonatkozásában angol nyelvű kivonatok korábban általában rendelkezésre álltak, a Közgyűlés megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a vonatkozó műszaki területeken az említett szolgáltatásokat haladéktalanul helyreállítsák. f) E szabály alkalmazásában azok a bejelentések, amelyeket csupán betekintés céljából bocsátanak a nyilvánosság rendelkezésére, nem tekinthetők közzétett bejelentéseknek. 35. szabály Az illetékes nemzetközi kutatási szerv 35.1 Egyetlen nemzetközi kutatási szerv illetékessége A 16. cikk 3. bekezdésének b) pontjában említett irányadó megállapodás rendelkezéseivel összhangban minden átvevő hivatal köteles a Nemzetközi Irodát tájékoztatni arról, hogy mely nemzetközi kutatási szerv illetékes a hozzá benyújtott nemzetközi bejelentések kutatására; a Nemzetközi Iroda ezt a tájékoztatást haladéktalanul közzéteszi. 35.2 Több nemzetközi kutatási szerv illetékessége a) A 16. cikk 3. bekezdésének b) pontjában említett irányadó megállapodás rendelkezéseivel összhangban bármely átvevő hivatal több nemzetközi kutatási szervet is megjelölhet oly módon, hogy (i) a hozzá benyújtott nemzetközi bejelentések tekintetében valamennyit illetékesnek nyilvánítja, és a választást a bejelentőre bizza, vagy (ii) a hozzá benyújtott nemzetközi bejelentések egyes típusai tekintetében egyet vagy többet illetékesnek nyilvánít, és a hozzá benyújtott nemzetközi bejelentések egyéb típusaira egy vagy több másik szervet nyilvánít illetékesnek, azzal, hogy olyan nemzetközi bejelentések esetében, amelyekre több nemzetközi kutatási szervet nyilvánítottak illetékesnek, a választást a bejelentőre kell bízni. b) Az az átvevő hivatal, amely élt az a) pontban biztosított lehetőséggel, erről a Nemzetközi Irodát köteles haladéktalanul tájékoztatni, és a Nemzetközi Iroda ezt a tájékoztatást haladéktalanul közzéteszi. 35.3 A Nemzetközi Iroda mint átvevő hivatal a 19.1 szabály a) pontjának (iii) alpontja szerint a) Ha a nemzetközi bejelentést a 19.1 szabály a) pontjának (iii) alpontja szerint átvevő hivatalként a Nemzetközi Irodához nyújtják be, az a nemzetközi kutatási szerv illetékes az adott nemzetközi bejelentés kutatására, amely akkor lett volna illetékes, ha az érintett nemzetközi bejelentést a 19.1 szabály a) pontjának (i) vagy (ii) alpontja, b) vagy c) pontja vagy a 19.2 szabály (i) pontja szerint illetékes átvevő hivatalhoz nyújtották volna be. b) Ha az a) pont alapján két vagy több nemzetközi kutatási szerv illetékes, a választás a bejelentőt illeti meg. c) A Nemzetközi Irodára mint a 19.1 szabály a) pontjának (iii) alpontja szerinti átvevő hivatalra a 35.1 és a 35.2 szabály nem alkalmazható. 36. szabály A nemzetközi kutatási szervekre vonatkozó minimális követelmények 36.1 A minimális követelmények meghatározása A 16. cikk 3. bekezdésének c) pontjában említett minimális követelmények a következők:
