Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1985. július-december (90. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

670 SZABADALMI KÖZLÖNY 90. ÉVF. 1985. ÉV 7. szám Az ábrás elemeket tartalmazó, vagy a különleges kivitelű szómegjelölésekhez a nemzeti jogszabályban foglalt ilyen konkrét követelmény esetében csatolni kell a megjelölés nyomódúcát, fényképét és meghatározott számú lenyo­matát vagy meghatározott méretű fényképét. Néhány törvény, illetve a gyakorlat rendszeresen, vagy esetenként megköveteli a védjegy leírásának benyújtá­sát. A szómegjelölések tekintetében, például az alkalma­zott szó etimológiáját, a fordítását, az egzotikus írásmó­dú adatok, illetőleg a fantázia- és szemantikai jelentőség­gel nem bíró adatok transzliterálását, stb. Ábrás megje­löléseknél pl. a rajz vagy a j elképek értelmezését, stb Ez a leírás azonban „nem vezetheti pórázon” a szakértőt. Néhány jogszabály lehetővé teszi a kivételt e szabály alól olyan esetekben, amikor a bejelentés tárgya az első pillantásra homlokegyenesen ellentmond a törvény ren­delkezéseinek, ha pl. olyan megjelölést jelentenek be, ami ipari minta, műszaki rajz, stb. Ilyen esetben a véd­jegy már ebben a szakaszban „első látásra” elutasítható. Ilyen gyakorlat alkalmazása többek között azokban az országokban célszerű, ahol az illetékfizetés folyamatosan történik. Az oltalom tárgyának alkotóeleme az árujegyzék, amelyre vonatkozóan a védjegyet használni fogják. Az ország belső jogszabályaitól függően az alaki vizsgálat feladata lehet annak meghatározása, hogy a bejelentés­ben megadott árujegyzék megfelel-e a bejelentő által folytatott gazdasági tevékenységnek. A tevékenység tár­gya magában foglalja a tevékenységi fajták felsorolását (minek a gyártása, mivel való kereskedelem, milyen szol­gáltatások nyújtása), a jegyzék konktrét termékeket és szolgáltatásokat tartalmaz. A jegyzék teljes mértékben felölelheti annak kereteit, semmi esetre sem lépheti azon­ban túl. Egyúttal a vizsgáló ellenőrzi, illetve elvégzi a termé­kek és szolgáltatások osztályozását a nemzetközi osztá­lyozás alapján, növekvő osztályok szerint. Amennyiben véleményeltérés van a bejelentő és a lajstromozást végző hivatal között az árujegyzék és az osztályozás tekintetében, a döntés a hivatal hatáskörébe tartozik. A bejelentő Az alaki vizsgálat feladatai közé tartozik, hogy megálla­pítsa, lehet-e a vonatkozó jogszabályok alapján a bejelen­tő védjegyjog alanya, azaz jogosult-e az ilyen jogok meg­szerzésére. Védjegyre jogosultak lehetnek az állami egyesülések, vállalatok, szervezetek és intézmények, szövetkezeti és egyéb társadalmi szervezetek, melyek jogi személyek és amelyek gazdasági tevékenységet folytatnak, továbbá az olyan természetes személyek, akik a nemzeti jogszabá­lyok szerint ugyancsak jogosultak lehetnek. Gazdasági tevékenységet folytató, azaz termeléssel, kereskedelem­mel vagy szolgáltatások nyújtásával foglalkozó egyesülé­sekről, vállalatokról, szervezetekről és intézményekről van szó. Ezek lehetnek társadalmi szervezetek és tevé­kenységüket társadalmi alapokon végző szervezetek is, mégpedig a művelődés, kiadás, sport, propaganda, stb. területén, társadalmi és gazdasági tevékenységgel együt­tesen foglalkozó szervezetek, pl. rokkantak egyesülete, népművészetet, háziipart és kézműipart támogató egye­sülések, stb. A bejelentő köteles a bejelentéshez csatolni a nem­zeti jogszabályoknak megfelelően, a jogállását igazoló hitelesített okiratot; ilyen okirat lehet a vállalat (cég) szervezeti vagy alapszabályzatának kivonata, vagy az alábbi adatokat tartalmazó egyéb irat: — az egyesülés, vállalat, szervezet vagy intézmény pon­tos és teljes megnevezése, szervezeti alárendeltsége és telephelye; — a gazdasági tevékenységi kör teljes terjedelme, azaz a bejelentő gazdasági tevékenységének tárgya; — jogállás. Ha a bejelentő képviselőt jelöl meg (külföldiek szá­mára kötelező), meg kell adni annak nevét és lakcímét és csatolni kell a nemzeti jogszabályokban meghatáro­zott rendben elkészített meghatalmazást. Az alaki vizsgálat további feladata a védjegylajstromo­zási illeték lerovásának ellenőrzése. A vizsgáló feladata a jelenlegi szakaszban az, hogy el­lenőrizze: — lerótták-e az illetéket, azaz felragasztották-e a meg­felelő okmánybélyegeket, illetőleg benyújtották-e a vonatkozó pénzügyi intézmény! - pl. a lajstormozást végző hivatal —, pénztárának iratát; — megfelel-e a lerótt illeték mértéke az illetékes pénz­ügyi szerv által meghatározott, vonatkozó előírásnak (pl. egyszeri befizetés esetében teljes mértékű, foko­zatos befizetés esetében a bejelentés benyújtására elő­írt összegben, a továbbiakban a lajstromozási eljárás minden egyes következő szakaszában). Amennyiben az illetékeket nem rótták le megfelelően, alaki hiányosságról van szó, amelynek megszüntetése nél­kül a bejelentési eljárást nem lehet folytatni. Az alaki vizsgálat végső szakasza a következtetések levonása: — ha a bejelentés megfelel az összes követelménynek, át lehet térni az érdemi vizsgálatra; — amennyiben a bejelentés nem felel meg a követel­ménynek, ezt közlik a bejelentővel, meghatározva azt a határidőt, melynek során a hiányosságokat ki kell küszöbölnie. Ezt a határidőt a nemzeti jogszabályok alapján kell meghatározni. A határidő a bejelentő ké­résére meghosszabbítható. Az alaki hiányosságokkal kapcsolatos felhívást pontosan és egyértelműen kell megfogalmazni, ajánlatos utalni a jogszabálynak azok­ra a pontjaira, amelyeket nem tartottak be. A védjegybejelentés alaki hiányosságainak gyakran előforduló esetei: — Nem a meghatározott bejelentési formanyomtatványt használták (olyan esetekben, amikor ez kötelező,pél­dául a Szovjetunióban); — A bejelentés két, vagy több megjelölést tartalmaz; — A bejelentésben nem szerepel az, hogy védjegylajst­romozási bejelentésről van szó; — Nem nyújtották be a bejelentés vagy az anyagok (le­nyomatok), stb. meghatározott számú példányát; — A megjelölés hiányzik, vagy megállapíthatatlan; — Nem csatolták a megjelölés ábráit (vagy a nyomódú­cot), illetve nem tartották be előírt méretét; — Nem tüntették fel a színleírást olyan megjelölések te­kintetében, melyet színes kivitelben jelentenek be; — Nem nyújtották be a megjelölés leírását (olyan ország­ban, ahol ez elő van írva); — Az árujegyzék teijedelmét tekintve túlhaladja a beje­lentő gazdasági tevékenységének körét, vagy attól el­tér; — Az áruk osztályozása (ha az osztályozást a nemzeti jogszabályok szerint a bejelentő végzi) nem felel meg a nemzetközi osztályozási rendszernek; — A nemzeti jogszabályok alapján a bejelentő nem lehet jogosult a védjegyre;

Next

/
Thumbnails
Contents