Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1985. július-december (90. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

7. szám

SZABADALMI KÖZLÖNY 90. ÉVF. 1985. ÉV

671

— Nem nyújtották be a bejelentő jogi helyzetét igazoló okiratot, illetőleg azt nem hitelesítették;

— A bejelentő neve és címe nem felel meg a jogi helyzetet igazoló okiratban feltüntetett adatoknak (név-, címváltozás) (ebben az esetben be kell nyújtani az igazolást arról, hogy a változások törvényesek);

— A származási országban történt bejelentés, illetve lajstromozás másolatát nem hitelesítették (ha az az előírások szerint szükséges);

— Képviselőként olyan személyt jelöltek ki, akinek nincs törvényes joga a képviseletre a bejelentés benyújtásának országában, vagy hiányzik a szükséges megbízás, vagy külföldi bejelentő esetében nem jelöltek ki ügyvivőt (a külföldi bejelentő közvetlenül maga nyújtja be a bejelentést);

— A nemzeti bejelentésben, melynek alapján az úniós elsőbbséget igénylik, más elsőbbséget jelöltek meg, mint amelyet a bejelentő igényel;

— Nem rótták le az előírt illetéket;

— Hiányzik a bejelentő, vagy a meghatalmazott aláírása. Ha a bejelentő a megadott határidőn belül nem pótolja az alaki hiányosságokat, nem kérelmezi a megállapított határidő meghosszabbítását, a védjegybejelentést el kell utasítani.

III.

Érdemi vizsgálat

A védjegybejelentés érdemi vizsgálatának rendje, melyet a nemzeti jogszabályok szerint a hivatalok végeznek, az egyes országokban sok eltérést mutat. Az érdemi vizsgálat során megállapítják, hogy a védjegyek megfelelnek - e a törvény követelményeinek. E vizsgálat az országokban különbözőképpen folyik és az alábbi fajtákra osztható fel:

a) a vizsgálatot a hivatal a megkülönböztető képesség tekintetében végzi (a szó- és ábrás elemek megfelelnek-e a követelményeknek, azaz képesek-e arra. hogy megkülönböztessék egy bizonyos ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató vállalat áruit), továbbá, hogy nem tartalmaz-e megtévesztésre alkalmas elemeket;

b) Miután a hivatal elvégzi az a) pont alatti vizsgálatot, lehetőséget ad az érdekelteknek arra, hogy megismerkedhessenek a védjegyekkel és észrevételt tehessenek, ha a vonatkozó védjegy lajstromozása harmadik személyek korábbi jogainak megsértését eredményezheti;

c) a hivatal a vizsgálatot elvégzi az a) pontban foglalt okból, valamint a védjegyeknek az azonos, vagy hasonló, korábban lajstromozott vagy lajstromozásra bejelentett megjelölésekhez viszonyított újdonsága szemszögéből;

d) a hivatal elvégzi a védjegy c) pontba foglaltak szerinti vizsgálatát, majd közzéteszi abból a célból, hogy lehetőséget biztosítson az érdekelt személyeknek, hogy a bejelentéssel kapcsolatos kifogásaikat megadott határidőn belül benyújtsák; ez a vizsgálat kiküszöböli azt a kockázatot, hogy vitás kérdések keletkezzenek a védjegyjogosultak között, (1. pl. az RSZK törvényét). A bejelentett megjelölés oltalomképességének meghatározása során a vizsgálat feladata annak kiderítése,hogy az nem tartalmaz-e olyan utalásokat, amelyek a törvény előírásai szerint nem lajstromozhatók védjegyként, vagy védjegyelemként

Nem lajstromozhatók azok a megjelölések, amelyek:

— Nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, mégpedig: a közhasználatba átment, mindennapos,

megszokott szó- és ábrás elemek; az egyszerű mértani alakok, számok, betűk;

— a megfelelő áruk, vagy szolgáltatások fajtájára vonatkozó fajtamegjelölések, többek között az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által jóváhagyott nemzetközi gyógy szemevek; az azokra az árukra, vagy szolgáltatásokra vonatkozó leíró megjelölések, amelyekre nézve a védjegyet bejelentették;

— az áru fajtáját, előállítási idejét és helyét, vagy származását, rendeltetését, értékét, minőségét, mennyiségét és súlyát feltüntető megjelölések.

A védjegyek nem tartalmazhatnak hamis, vagy megtévesztésre alkalmas adatokat az előállítást, illetve az ámt illetően.

Az önálló vagy hivatalos jelzések, pecsétek, vagy a szerződések, megállapodások vagy szokások alapján ki vannak zárva a védjegyként való használatból (az államok, államfők, közigazgatási szervek, városok, nemzetközi és kormányközi szervezetek, stb. zászlói, címerei, jelvényei, és egyéb jelképei), nem lajstromozhatók. Hasonló elbírálás alá esnek a hivatalos ellenőrzési, szavatossági, hitelesítő jegyek, bélyegek, stb. is. Mint elemek azonban, mindezek az illetékes szervek hozzájárulásával felhasználhatók.

Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény értelmében engedélyt kell kérni az illetékes szervektől a más államokat, vagy kormányközi jellegű nemzetközi szervezeteket megillető ilyen elemek felhasználása esetén.

Az olyan utalásokat tartalmazó megjelölések, amelyekhez harmadik személynek fűződnek jogai — állami, vagy pártvezetők, a munka hőseinek nevei, vagy arcképei stb. — (pl. az RSZK jogszabályai szerint), az illetékes szervek hozzájárulásával használhatók fel védjegy elemként.

A törvényekkel, nemzetközi megállapodásokkal,a társadalmi renddel, a szocialista erkölccsel ellentétes utalásokat tartalmazó megjelölések sem oltalmazhatok.

A védjegyek azonosságával és hasonlóságával kapcsolatos vizsgálat

Újnak minősül a védjegy, ha az azonossággal és hasonlósággal kapcsolatos vizsgálat eredményeként a hivatal nem talált a dokumentációban az azonos árukra vonatkozó azonos vagy hasonló, lajstromozott, más bejelentőket megillető védjegyet, vagy azonos árukra vonatkozóan lajstromozásra korábban bejelentett védjegyet. Azonosnak a megegyező megjelölések minősülnek. Hasonlónak az olyan megjelölés tekinthető, amely a különböző alkotóelemek ellenére azonos vizuális benyomást kelt, vagy fonetikailag közel álló, és lajstromozás esetén a fogyasztóban kételyeket ébreszthet az áru előállítóját illetően. A védjegyek hasonlóságának legáltalánosabb kritériuma az, hogy a használó összetévesztheti-e azokat. Hasonlónak tekinthetők azok a védjegyek is, amelyek elemeik különbözősége ellenére az általános hasonlóság érzetét keltik.

A védjegyhasonlóság tényének és mértékének megállapítását a következő tényezők befolyásolják: a fogyasztók köre, az áruk értékesítésének formája, az áruk fajtája és jellege, a védjegyhasználat mértéke, a felcserélési veszély értékelésének pillanata.

Az azonossággal és a hasonlósággal kapcsolatos kutatás alapjául szolgáló dokumentáció a következőkből áll:

— az elbíráló hivatal által lajstromozott védjegyek (érvényben lévő védiegyek);

— az elbíráló hivatalban érvényben lévő, - a Madridi Meg