Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1985. július-december (90. évfolyam, 7-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
7. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 90. ÉVF. 1985. ÉV 669 Mindazonáltal, mint említettük, az abban foglaltak általános nézeteket tükröznek, hiszen az elmúlt években az érdekelt többi hivatalok szakértőinek bevonásával, észrevételeinek, javaslatainak bedolgozásával alakult ki, majd nyert jóváhagyást a Vezetői Értekezlet (a hivatalok elnökei) részéről. I. ALAPELVEK A védjegy fogalma A védjegyek a nemzeti jogszabályoknak megfelelően lajstromozott olyan megjelölések, amelyek arra szolgálnak, hogy az egyes vállalatok áruit megkülönböztessék más vállalatok hasonló áruitól. A védjegyoltalom kiterjedhet a szolgáltatási védjegyekre is. Nem lajstromozhatók védjegyként azok a megjelölések, amelyeknek nincs megkülönböztető képessége; megtévesztésre alkalmasak; a hivatalos jelek, jelképek; amelyek olyan utalásokat tartalmaznak, melyekhez harmadik személyek (korábbi) jogai fűződnek; ellentétesek a jogrenddel, a nemzetközi megállapodásokkal vagy szokásokkal, a társadalmi renddel, illetőleg a szocialista erkölccsel. A védjegy bejelentés vizsgálata Hivatalosan meghatározott vizsgálati rend során megvizsgálják, hogy a bejelentést helyesen készítették-e el, teljesül-e a bejelentéssel szemben előírt összes törvényes követelmény, megfelel-e a bejelentés tárgya és alanya e követelményeknek. Célja, hogy megállapítsa, lajstromozható-e a bejelentés tárgya és szerezhet-e jogosultja kizárólagosjogot. A védjegy bejelentés vizsgálata, melyet az ületékes hatóság folytat le, a védjegylajstromozási kérelem benyújtásával veszi kezdetét. Akkor számít „benyújtottnak , ha beérkezett és a lajstromozó hatóság azt elfogadta. A védjegybejelentés vizsgálata a lajstromozást elrendelő és a védjegy okiratot kiadó határozat meghozatalával, a védjegynek a védjegylajstromba való bejegyzésével, a védjegyokirat kiadásával és annak a hivatalos közlönyben való meghirdetésével, illetőleg a lajstormozási okiratot elutasító határozat meghozatalával fejeződik be, az elutasítás indokainak feltüntetésével, amelyet a bejelentőnek meg kell küldeni. A bejelentés tárgya (azaz az oltalom tárgya) olyan megjelölés, melyet lajstromozás céljából jelentettek be és amely a bejelentésben megjelölt áruk és/vagy szolgáltatások jelölésére hivatott A bejelentés alanya (a védjegyhez fűződő kizárólagos jogosultságot élvező jogalany) olyan jogi személy vagy állampolgár, akit a nemzeti jogszabályok alapján védjegyjog illethet meg. ÍI. AZ ALAKI VIZSGÁLAT A védjegybejelentés alaki vizsgálata a következőkből áll: — annak vizsgálata, hogy a bejelentés teljes-e és a benne foglalt adatok és a csatolandó anyagok megfelelnek-e az előirt követelményeknek; — a megjelölés elsőbbségének megállapítása; — az árujegyzék osztályozása és feldolgozása;- a bejelentési illeték mértékének meghatározása;- az alaki vizsgálat eredményével kapcsolatos határozat meghozatala. A védjegy bejelentést írásban kell benyújtani, melynek során a bejelentő konkrétan kéri a bejelentés tárgyához fűződő kizárólagos jog biztosítását. A bejelentést olymódon kell elkészíteni, hogy világos és egyértelmű legyen, hogy lajstromozásra irányuló bejelentésről van szó (nem más, például meghosszabbítási kérelemről). Bejelentési űrlap nyomtatvány alkalmazása is lehetséges. Ez kötelező pl. a szovjet gyakorlatban, Csehszlovákiában viszont fakultatív. A bejelentett védjegy elsőbbségét annak a napnak az alapján kell meghatározni, amelyen a bejelentés a lajstromozást végző hivatalhoz beérkezik. A benyújtás döntő mutatója a bejelentésen szereplő pecsét időpontja. Az uniós, kiállítási, vagy a nemzetközi szerződés szerinti egyéb elsőbbséget, azaz a bejelentés benyújtásának napja alapján megállapítható elsőbbségnél korábbi elsőbbséget a bejelentésben kell igényelni, azzal a feltétellel, hogy az elsőbbséget igazoló okirat utólag (a bejelentés benyújtásának napjától számított 3 hónapon belül) benyújtható. Meg kell végül azt is vizsgálni, hogy a bejelentés árujegyzéke — melyre a védjegyet alkalmazni fogják —, megfelel-e a bejelentő által folytatott gazdasági tevékenység tárgyának, valamint a nemzetközi osztályozásnak. (Nizzai megállapodás.) A védjegyek fajtái Védjegyek lehetnek szó-, ábrás, térbeli, kombinált és egyéb védjegyek. A szóvédjegyek” szóból vagy szavakból álló megjelölések, szó-, illetve olyan betűösszetételek, amelyek készülhetnek rendes, vagy olyan sajátságos írásmóddal, ami eredeti vonást, sajátosságot kölcsönöz. Az „ábrás védjegyek” a következők lehetnek:- konkrét ábrák (pl. állatok, madarak, emberek, élettelen tárgyak ábrái);- jelképek (pl. kör a nap jelképe; háromszög a hegy jelképe);- elvont ábrák (pl. vonalak, mértani alakzatok);- díszítő jellegű kompozíciók;- egyedi művészi kivitelű betűk és számok fa szabvány szerinti betűk, számok nem oltalmazhatok);- a fentiek együttesei. A „térbeli védjegyek” háromkiteijedésű ábrázolások. Térbeli védjegy vagy az áru alakja (pl. szappanalak, vagy csokoládéból készült állatfigura), vagy annak csomagolása (pl. sajátos alakú palack, üveg, doboz). Térbeli védjegynek olyan áru-alak fogadható el, amelyet nem kizárólag annak funkcionális rendeltetése határoz meg és amellyel megkülönböztethetők egy konkrét gyártó árui más hasonló áruktól. „Különleges” fajtájú védjegyek - pl. hang- (rövid zenei részlet, hívójel), fény-, kinetikai-, illat védj egyek. A lajstromozni kívánt megjelölések általában vagy fekete fehér kivitelben jelenthetők be, melynek során a megjelölést fekete-fehér kivitelben kell oltalomban részesíteni, de tetszőleges színkivitelben is használhatók, vagy pedig színes kivitelben. A színeket fel kell tüntetni & lajstromozást elrendelő határozatban, és meg kell hirdetni a közlönyben. Valamennyi megjelölést szabatosan, szemléletesen, a jogszabályban meghatározott méretben kell elkészíteni.
