Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1981 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
7. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 86. ÉVF. 1981. ÉV 495 4. Nincs szükség a szerződés érvénytelenségének a megállapítására, ha a szerződés alapján nem történt értékesítés. Nem lehet a találmány tárgyának az értékesítését megállapítani, ha a találmány alkalmazásával készült eszközt az ezzel kapcsolatos teljesítés előtt olyan más eszközre kellett kicserélni, amely nem valósítja meg a találmányi megoldást. szehasonlító anyag, az un. etalon előállítási technológiájának a kidolgozását az alperes kutató intézet különböző szervekkel kötött kutatási szerződések alapján végezte. Az alkalmazásában lévő felperesek ezzel kapcsolatban alkottak meg munkakörük teljesítése során több találmányt. A díjazási szerződésben a szolgálati találmány hasznosításával gyártott termék értékesítéséből származó hasznos eredmény után kötötték ki a feltalálói díjat a hasznosítás megkezdésétől eltelt időtartamtól függően csökkenő mértékű díjkulcs alkalmazásával, 50 — 40 - ill. 35 % meghatározásával. A gyártástechnológiai eljárás értékesítése esetére 70 %-os díjat állapítottak meg. A találmányi díj iránti perben az alperes viszontkeresetben támadta meg a szerződést. Az első fokú bíróság a viszontkeresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság P//K 20 365/ 1980/5. számú hatályon kívül helyező végzésének az indokolásában a következőket állapította meg: A viszontkereset alapja a felek közötti díjszerződés megtámadása kifogás formájában a Ptk. 200. §-ának a (2) bekezdése alapján — a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság címén - a Ptk. 236. §-a (3) bekezdésének az alkalmazásával. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a megtámadás azért alaptalan, mert a hasznos eredmény kiszámítása nem a tényleges költségek figyelembe vételén alapszik; az normatív költségfelosztás eredménye. Ez az indokolás nem megalapozott, önmagában az a tény, hogy normatív költségfelosztást alkalmaztak, nem jelenti a valóságosnál kisebb díjalap figyelembe vételét. Az előkalkulációt a felperesek készítették, a normatív költségfelosztás a felperesektől származik. Egyébként nem a per során történő díjalapszámítás, hanem a szerződés rendelkezése alapján kell megállapítani, hogy a szerződéskötésnél érvényesült-e feltűnően aránytalan összegű díjkikötés. A szerződés a szabadalommal védett eljárás alapján gyártott termék értékesítéséből származó teljes hasznot díjalapként számolja el. Nem lehet tehát indokolt a gyakorlatban szokásos díjkulcs mértékét sokszorosan meghaladó 35-40, sőt 50 %-os díjkulcs kikötése. A felperesek maguk is azt adták elő, hogy az alperesnek szokatlanul nagy haszna keletkezett. Ez viszont az intézet sajátosságaival összefüggő olyan körülmény, amely nem a díjkulcs növelését, hanem csökkentését indokolja. Az alperes komplett festőberendezés szállítására vállalt kötelezettséget. Ezt a berendezést eredetileg a felperes szolgálati találmánya alapján készült szóróeszközökkel szállította le, de ezeket a beszabályozás hibái miatt — a berendezés üzembe helyezése előtt — ki kellett cserélni más rendszerű, a szolgálati találmánytól független szóróeszközökre. A felek közötti díjszerződésben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a szabadalmi megoldással működő és értékesített szóróberendezések után feltalálói díjként kifizeti a nyereségtömeg 15 %-át. A felek közötti perben az első fokú bíróság ítéletében a felek szerződését érvénytelennek mondotta ki azzal az indokkal, hogy a szerződéskötésnél a felek nem számoltak azzal, hogy utóbb az értékesített berendezéseket más berendezéssel kell kicserélni, ezért a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő nagy értékkülönbözet mutatkozik. Erre tekintettel csökkentett összegű díjat állapított meg. A Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.20 733, 1980/6. számú ítéletében a következő indokkal változtatta meg az első fokú ítéletet. A csatolt jelentések, építési naplóba írt bejegyzések nem könnyen elhárítható hibákra, hanem a beszabályozás súlyos zavaraira utalnak. Ilyen körülmények között az alperes vállalatnak a szóróeszközök kicserélésére tett — a népgazdaság és a vállalat érdekét is szem előtt tartó — intézkedését nem lehet megalapozatlannak és indokolatlannak tekinteni. Az alperes megrendelője számára nem szóróeszközöket adott el, hanem komplett technológiai festőberendezéseket szállított és vállalkozott a működő üzem kellő beszabályozására is. Ilyen körülmények között tévedett az első fokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a gyári berendezések kiküldésével az értékesítés megtörtént és lezárult. A jelen esetben az ér-Az alperes alkalmazásában lévő felperes munkakörében találmányi szintű megoldást dolgozott ki a vékonyfalú, tékesítés egy hosszabb folyamat volt, amely azzal zárult, hogy a szabadalommal védett megoldás értékesítése meghiúsult. A 45/1969. (XII. 29.) Korm-számú rendelet 2. §-ának az (1) bekezdése értelmében a feltalálói díj a találmány értékesítése esetén jár. így a feltaláló felperesek értékesítés hiányában találmányi díjra nem tarthatnak igényt. Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróságnak a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jogi álláspontját. A Ptk. 201. §-ának a (2) bekezdése értelmében a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség. A feltalálói díjszerződésnél a munkáltató szolgáltatása a találmányi díj, ellenszolgáltatás a feltaláló által alkotott műszaki megoldás, amelynek értékét annak műszaki-sZellemi színvonalával is összefüggésben álló gazdasági kihasználhatósága adja. A rendelkezésre álló adatokból csak az volt megállapítható, hogy a tervezett értékesítés a megrendelő által támasztott követelményekre és kifogásokra tekintettel meghiúsult, és nem az, hogy a szórófej üzemi körülmények között felhasználásra alkalmatlan. Ebből nem következik, hogy a szerződésben kikötött találmányi díj és a perbeli szabadalom között feltűnően nagy értékkülönbözet van. Az alperes arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperesek: jogalap nélkül vették fel a kérdéses szóróeszközök után a találmányi díjat. Indokolatlan és szükségtelen volt ezt a nyilatkozatot a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti kérelemnek tekinteni. A felperesek az értékesítés meghiúsulása miatt nem követelhettek találmányi díjat. zárt, üreges szerkezetű alumínium anyagú ajtók és ablakok hegesztésekor alkalmazott un. rogyásgátlók ki-5. A találmányi díjszerződést a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékkülönbözet címén a Ptk. 201. §-a alapján meg lehet támadni.
