Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
844 SZABADALMI KÖZLÖNY85. ÉVF. 1980. ÉV 11. szám A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint olyan összegű találmányi díj megállapítására van szükség, amely reálisan fejezi ki a találmány műszaki-szellemi színvonalát, az alkotó jellegű munkát, a feltaláló és a szabadalmat megszerző vállalat által a találmány létrehozására fordított erőfeszítéseket, költségeket, kiadásokat, kockázatot, valamint a találmány gazdasági és egyéb jelentőségét a hasznosító számára. Ezért olyan díjkulcs alkalmazására van szükség, amely a díj alapjára, a díjfizetés időtartamára és az összes adott körülményekre tekintettel reálisan juttatja érvényre ezeket a szempontokat. Ezért a díjkulcs meghatározása soha nem történhet a díjalaptól függetlenül. Szükséges, hogy az alkalmazott díjkulcs alapján a díjalapnak megfelelően kiszámított díjösszeg arányban álljon a szellemi alkotással. A díjazásnál annak is jelentősége van, hogy a feltaláló ugyanazon találmánya után milyen időtartamon át részesül díjazásban. A díjalap nagysága és a díjazás huzamosabb időtartama aránytalanságokat eredményezhet a díjkulcs merev alkalmazása esetében, a feltalálói munkával arányban nem álló díjazásra vezethet. A díjalap nagyságával és a díjazás időtartamával kapcsolatos aránytalanságok kiküszöbölése végett a szerződési és a bírósági gyakorlatban ún. degresszív díjkulcs alkalmazása szokásos. A hasznosítás időtartamával és a díjalap nagyságával arányosan csökkenő díjkulcs alkalmazására van szükség. A korábbi perben a feltalálók öt évre érvényesítettek igényt, az újabb per további két év után járó találmányi díjra vonatkozik. Az eredeti megvalósítás, hasznosítás kezdő időpontjától eltelt hét esztendő — a feltalálók szellemi alkotó munkájával arányos díjfizetés biztosítása végett — önmagában indokolja a díjkulcs csökkentését. Az űjabb időszakban jelentősen emelkedett a díjalap. A korábbi öt év hasznos eredménye lényegében azonos volt a mos érvényesített két év alatt elért vállalati haszonnal. Ezek a körülmények a korábban megállapított díjkulcs jelentős csökkentését indokolják. Tekintettel azonban arra, hogy a korábbi perbeli hasznosítási időszak középértéke és a most érvényesített időszak középértéke között mindössze három és fél év telt el, a Legfelsőbb Bíróság 1,5%kal — évenként hozzávetőlegesen fél százalékkal — látta indokoltnak csökkenteni a korábban 6%-ban megállapított díjkulcsot, tehát 4,5%-ot alkalmazott. A Legfelsőbb Bíróság nem lehetett tekintettel arra, hogy a találmány hasznosítása mikor fejeződik be, mert ez bizonytalan, erre nézve a felek különböző előadásokat tettek. Bizonytalan jövőbeli eseményre nem lehet ítéleti döntést alapítani. Egyébként amennyiben a gyártás 1980-ban valóban véget ér, ez a körülmény sem teszi indokolttá a díjkulcs magasabb mértékét, mert a mintegy 10 éves alkalmazási időszak ugyan nem éri el a 20 éves oltalmi időt, de meghaladja a találmányok gyakorlati alkalmazásának szokásos tartamát, és a megalkotásakor kiemelkedő jelentőségű találmány az idő múlásával jelentősen veszített értékéből, ma már ennél korszerűbb megoldások is vannak. 7. A díjkulcs meghatározásánál a találmány műszaki-szellemi színvonala a döntő. A színvonal megállapításánál a találmányt más, hasonló jellegű találmányokkal kell összevetni. Az igen nagy menynyiségű gyártás díj kulcsrontó. Feltalálói díj az oltalmi időn belül jár. A találmány díjazásánál importbeszerzés elmaradásából származó előnyt csak akkor lehet figyelembe venni, ha korábban volt import, illetve ezzel számolni kellett. A felperesek munkakörükben a fokhagymára jellemző ízanyag pótlására alkalmas diallildiszulfid üzemi előállítására dolgoztak ki eljárást az alperes laboratóriumában, az alperes eszközeivel, költségére. A kidolgozott eljárás egyszerű, szerveskémiailag a vegyidet is egyszerű. A találmány gazdaságos előállítást és igen tiszta terméket biztosít, jelentős eszközigény, számottevő beruházás nélkül. Az alperes által gyártott Satival koncentrátum, illetve a Satival forte nevű termék 1, ületve 2%-ban tartalmazza a találmány alkalmazásával előállított alapanyagot, amelytől nyeri a termék jellegzetes aromáját. A készítmény többi összetevője hígító, emulgeáló, stabilizáló jellegű. A termék nem pótolja a fokhagyma biológiai értékét. Nem pótolja azokat az ízanyagokat, amelyek általában ingerküszöb alatti mennyiségben vannak jelen, de összegeződve árnyalatnyi módosító hatást fejtenek ki. Viszont pontosabban, egyenletesebben adagolható, kiküszöböli a fokhagyma megromlásából eredő mikrobiológiai veszélyt. Korábban ilyen termék hazánkban nem volt forgalomban, az alperes a terméket kizárólag belföldön értékesíti. Az alperes a terméket a felperesek újítása alapján 1971 óta gyártja, újítási díjat fizetett a felpereseknek. A megoldást szolgálati szabadalomként 1973. június 10-én jelentették be, és az alperes szabadalmat szerzett. A feltalálói díjjal kapcsolatos vitában a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 892/1977. számú , az első fokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésében a következők szerint foglalt állást: A díjkulcs meghatározásánál a találmány szellemi műszaki színvonala a döntő. Ezzel kapcsolatban a szakértői vélemény ellentmondó. Viszonylag egyszerű, közismert vegyület szintetizálására volt szükség, maga a szintetizáló eljárás sem tekinthető bonyolultnak. A felperesek érdeme a megfelelő módszer és a megfelelő paraméterek kiválasztása, amihez hoszszadalmas kísérletekre, de alapjában véve rutinmunkára volt szükség. Mindezek ellenére a szakértő azért nyilvánította a találmányi színvonalat átlagon felülinek, mert a kidolgozott eljárás eltér a korábbi ismeretektől. Ez viszont a találmányi jelleg feltétele, a találmányi színvonal eléréséhez szükséges, önmagában nem alkalmas annak a megállapítására, hogy a találmány színvonala átlagon felüli. A színvonal megállapításánál más, hasonló jellegű találmányokkal kell összevetni a perbeli találmányt. A díjkulcs meghatározásánál csak azokat a szempontokat lehet figyelembe venni, amelyek a szabadalmazott megoldás tényleges alkalmazásához kapcsolódnak. Nem befolyásolja a vállalati hasznos eredményt, ha a találmány alapján készült termék exportképes, de nem exportálják. Nincs jelentősége annak sem, hogy a szabadalmat egyéb területen is lehet alkalmazni. Ez után csak akkor jár díjazás, ha az alperes valóban alkalmazza egyéb területen is a felperesek eljárását. Nem lehet díjkulcsemelő tényező az igen nagy mennyiségű gyártás. A gyártás mennyisége ugyanis a díjalapot jelentő hasznos eredményben kifejezésre jut. A bírósági gyakorlat igen nagy mennyiségű gyártást inkább díjkulcsrontó tényezőnek tekinti, mert a mennyiségben a vállalat tárgyi adottságai nagymértékben közrejátszanak, és ilyen esetben kisebb díjkulcs alapján megállapított találmányi díj lehet arányban a feltalálók alkotó munkájával. Tévesen tekintette az első fokú bíróság a találmány alapján gyártott vegyület felhasználásával
