Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
11. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 85. ÉVF. 1980. ÉV 845 készült terméket egyenértékűnek a természetes fokhagymával, mert biológiailag azzal nem azonos, aroma szempontjából sem pótolja teljesen a pótanyag a természetes fokhagymát. Az importbeszerzés elmaradásából származó előnyt általában csak akkor lehet figyelembe venni, ha korábban volt import, illetve azzal határozottan számolni kellett. Vitás volt a perben a díjazás kezdő időpontjának a kérdése is. A 45/1969/XII.29./ Korm. számú rendelet (R) 3. §-ának (2) bekezdése szerint feltalálói díj az oltalmi időn belül jár. Az oltalmi idő a szabadalmi bejelentéssel kezdődik. {Szt. 12. § A felkeresek: pályázati felhívás alapján dolgozták ki azt a megoldást, amelyre utóbb az alperes mint szolgálati találmányra szabadalmat nyert. A megoldás 1971., 1972. évi hasznosítása fejében az alperes kifizetett összesen 740 071 Ft újítási díjat. Az első fokú bíróság csak 1973. évtől állapított meg találmányi díjat a felperesek részére. Díjalapként 6 millió 812 000 forint vállalati hasznos eredményt vett figyelembe, és 6%-os díjkulcsot alkalmazott. A Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21 202/1977. számú ítéletével a következő indokok alapján hagyta helyben az első fokú ítéletet: Az alperes által a pályázati hasznosítási szerződés alapján kifizetett 740 071 Ft. meghaladja azt az összeget, amely a műszaki megoldás 1971. és 1972. évi hasznos eredménye alapján találmányi díjként megállapítható volna. Ezért a felperesek nem kifogásolhatják, hogy az első fokú bíróság ezeket az éveket a díjalap számításánál figyelmen kívül hagyta. Alaptalanul kifogásolják a felperesek a díjkulcs megállapítását is. A díjkulcs meghatározása nem történhet mechanikusan. A bíróságnak a találtént. Tévesen állítják a felperesek, hogy az R 7. §-ának (2) bekezdése csak a díjfizetés végső időpontját jelöli, illetve tévesen hivatkoznak arra a szabályra, amely szerint találmányi díj akkor is jár, ha nem történt szabadalmi bejelentés. Az R 3. §-ának (2) bekezdése azt az időtartamot határozza meg, amelyen belül találmányi díj jár, tehát a kezdő időpontot is tartalmazza. A találmányi díj akkor sem a hasznosítás kezdetétől jár, ha a munkáltató nem tart igényt a szabadalomra. Ilyen esetben attól kezdve lehet díjat követelni, amikor a munkáltató megtagadja a hozzájárulást, hogy a feltaláló a találmánnyal rendelkezzen. mányi díj meghatározásakor a megoldás kidolgozásával és hasznosításával kapcsolatos összes tényezőket összefüggésben és együttesen kell értékelnie, és olyan díjkulcsot megállapítani, amelynek az alapján kiszámított találmányi díj arányban van a felperesek szellemi munkájának a színvonalával, eredményével, jelentőségével és hasznosságával. A díjkulcs százalékos meghatározására tekintettel a vállalati haszon a díjalapban jut kifejezésre. A feltaláló azonban csak elvégzett munkájával összefüggésben részesedhet ebből a hasznos eredményből. Azokban az esetekben, amikor a díjalap magasabb összeget tesz ki, a százalékos számítás eltolódást eredményezhet. Ezért a bírósági gyakorlat a díjkulcs megállapításánál arra is tekintettel van, hogy az így kiszámított összeg ténylegesen arányban áll-e a feltaláló munkájával. Ennek az öszszegnek a meghatározásánál azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy szolgálati találmány esetében a feltalálók munkaköri kötelezettségükben járnak el, munkájukért, a találmányi megoldás kifejlesztéséért munkadíjat kapnak, a szükséges fejlesztési költségeket a munkáltató viseli. oldás értékesítését. Az egyik berendezés tekintetében a felek szerződésben állapították meg a találmányi díj öszszegét, a másikra nézve per indult. A találmány műszaki-szellemi színvonala meghaladja az átlagot. Adatok vannak a perben arra, hogy az alapul szolgáló időszakban az iparágban a híradástechnikai jellegű találmányuk után szerződés alapján fizetett találmányi díj átlagosan a hasznos eredmény 2%-a volt. A Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21 504/1979/4. számú ítélete a következő iránymutatást tartalmazza: Tévesen hivatkozott az alperes a találmányi gondolat avulására. A szabadalmi bejelentés 1973. június 25-én történt, az érvényesített követelés az 1976. és 1977-es évekre vonatkozik. Bármilyen gyors is a híradástechnikában a fejlődés, az eltelt néhány év alatt avulást nem lehet megállapítani. A díjazás összegének a kiszámításánál a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint jelentősége van annak is, hogy a 20 éves oltalmi időtartamon belül ténylegesen mennyi időn át hasznosítják a találmányt, mennyi időn át fizetnek a feltaláló részére találmányi díjat. A peren kívül kifizetett találmányi díj összegének is jelentősége van abban a kérdésben, hogy arányban áll-e a feltaláló díjazása az alkotó tevékenység értékével. Adott esetben a felperesek mindössze két évre érvényesítettek díjkövetelést ebben a perben, és a korábban felvett 300 000 forint sem tekinthető olyan összegnek, amely a perben érvényesített időszakra járó díjazás tekintetében díjcsökkentést indokolna. A jövőben esedékes várható díjösszeget ebben a perben nem lehet figyelembe venni. A díjkulcs mértékének a meghatározásánál nem lehet a díjkulcs mértékét befolyásoló tényező az a körülmény, hogy a díjalap — figyelemmel az ún. fedési hányadra — a találmány alapján gyártott berendezés vállalati hasznának csupán 62%-a. A perben megállapítást nyert, hogy a berendezés csak részben a felperesek találmányának az alkalmazása, részben ettől független műszaki megoldások, illetve más szabadalom alkalmazását jelenti. Csak 62%-ban tekinthető a perbeli találmány értékesítésének, csak ilyen mértékben lehet a feltalálói díj fizetésének az alapja. A találmányi díj kiszámítására két tényező szolgál: a hasznos eredmény mint díjalap, amely a találmány gazdasági jelentőségét fejezi ki, és a díjkulcs, azaz annak a meghatározása, hogy a hasznos eredmény hány százaléka fizetendő feltalálói díjként. A 9. A találmányi díj összegének a kiszámításánál a díjalap fejezi ki a találmány gazdasági jelentőségét, a díjkulcs meghatározásánál olyan szempontokat kell figyelembe venni, amelyek a díjalapban nem érvényesülnek. A bírósági díjmegállapításnál — tájékoztatásul — a szerződési gyakorlatra is tekintettel kell lenni, mert az indokolatlanul nagy ellentét megengedhetetlen. A felperesek híradástechnikai jellegű zésnél hasznosította. Ezek a berendetalálmányát az alperes több berende- zések 62%-ban jelentik a perbeli meg(1) bek.], ez 1973. július 10-én tör-8. A találmányi díj kiszámításánál a díjkulcs meghatározása nem történhet mechanikusan. Olyan díjkulcsot kell megállapítani, amelynek alapján kiszámított találmányi díj arányban van a feltaláló szellemi munkájának a színvonalával, jelentőségével és hasznosságával.
