Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
11. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 85. ÉVF. 1980. ÉV 843 Iában a hasznosítási díj (licencia díj) költségekkel csökkentett összegének a 40-60%-a, amelytől indokolt esetben el lehet térni. Tekintettel arra, hogy a találmány közepes színvonalú, nem látszik indokoltnak a gyakorlat-A szabadalmas alperes a szolgálati találmány hasznosítása fejében kisebb összegű hasznosítási díjat kötött ki, mint amit reálisan kiköthetett volna. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a feltalálót megillető találmányi díj megállapításánál ez a díjösszeg nem irányadó. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban Pf. IV. 20 205/ 1975/7. számú ítéletében a következőkre mutatott rá: Az alperes és a hasznosító között létrejött szerződésben kikötött licencia díj a felperesek feltalálói díjigényének elbírálása alapjául nem szolgálhat. A 45/1969/XII.29./ Korm. számú rendelet (R) szabályaiból nem vonható le olyan következtetés, hogy a találmánynak részben vagy egészben térítés nélkül történő hasznosítása esetén a szolgálati találmány szabadalmasa csökkentett összegű feltalálói díjat lenne köteles fizetni. Azt ban szokásos legmagasabb mérték alkalmazása. A Legfelsőbb Bíróság - a viszonylag alacsony összegre is figyelemmel — 50%-ot látott megállapíthatónak. így a perbeli értékesítés után a találmányi díj összege 12 000 Ft. ilyen esetben is olyan összegű licencia díj alapul vételével kell megállapítani, mintha a találmány hasznosítása reális térítés fejében történt volna. Azt kell vizsgálni, hogy az alperes a perbeli találmány kizárólagos gyártási és forgalomba hozatali jogának átruházásánál a hasznosítótól milyen összegű licencia díjat igényelhetett volna. Az élelmiszeripari berendezéseknél a gyártó vállalatok 8-10%-os haszonkulcsot számíthatnak fel. Ennek figyelembe vételével a gyártott berendezés nyeresége darabonként 50 000 forint. Az 1972. és 1973. évben a találmányt hasznosító vállalat összesen 99 berendezést gyártott. Az elérhető nyereség 3 millió 950 ezer Ft-ban jelölhető meg. Ez az összeg, amely az alperes és a hasznosító jogviszonyában a licencia díj számításának alapja lehetett volna. A találmány tárgyának az átlagot kis mértékben meghaladó műszaki-szellemi színvonalára figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes a fenti összeg alapján — 6%-os díjkulcsnak megfelelően — 296 000 Ft. licencia díjhoz juthatott volna. A feltalálók a licencia díjnak csak bizonyos hányadára tarthatnak igényt, ami a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint 40-60% körüli mértékre terjedhet. Az adott esetben a felperesnek 60%-os arányú részesedésének a megállapítása mutatkozott indokoltnak. A feltalálói díj összege 178 200 Ft. 6. Olyan összegű találmányi díjat kell megállapítani, amely reálisan fejezi ki a találmány műszaki-szellemi színvonalát, az alkotó jellegű munkát, valamint a találmány gazdasági és egyéb jelentőségét. A díjkulcs meghatározása nem történhet a díjalaptól függetlenül. Bizonytalan jövőbeli eseményekre nem lehet ítéletet alapítani. A felperesek által kidolgozott találmány alkalmazásával gyártott adó-vevő berendezések, regisztráló egységek és tartalékalkatrészek értékesítése veszteséggel történt. A szabadalom azonban lehetővé tette a korábbi hasonló termékek önköltségének a csökkentését, ezzel az alperes vesztesége csökkent. A szolgálati szabadalmat megszerző alperes a találmányt 1971 óta hasznosítja. A felek között korábban indult perben a bíróság az 1971-1975-ös évek között történt hasznosítás után - 6%-os díjkulcs alkalmazásával — 1 millió 403 572 forint találmányi díj megfizetésére kötelezte az alperest. Az új perben a feltalálók 1976. és 1977. évre követeltek díjazást. Ebben az időszakban 31 millió 660 334 forint hasznos eredmény keletkezett. A találmány szocialista piacon beszerezhető alkatrészek felhasználásával tette lehetővé a telefonközpontoknál mechanikus jelfogók helyett elektronikus áramkörök alkalmazását. A berendezés hatótávolsága megkétszereződött, és megbízhatóbbá vált.'Megalkotásakor a találmány színvonala átlagon felüli volt. Ma már világviszonylatban korszerűbb megoldások is vannak. A találmányi díj összegének a megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 082/1979/4. számú ítéletében a következő szempontokat értékelte. 4. A találmánynak a feltaláló díjazására alapot adó értékesítése többször és több féle módon is megtörténhet. Szabadalom hasznosításának engedélyezése esetén a találmányi díj alapja a hasznosítási díj. A felperesek szolgálati találmányára a szabadalmat az alperes szerezte meg, és a gyártás jogát másnak a részére engedte át. Az első fokú bíróság a hasznosító által átutalt licencia díj alapul vételével állapította meg a találmányi díjat. Döntését a Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással hagyta helyben Pf. IV. 21 029/ 1974/4. számú ítéletében: Az Országos Találmányi Hivatal a perbeli találmányt szolgálati találmányként hozta nyilvánosságra, és annak jogosultjaként az alperes jogelődjét jelölte meg. Erre tekintettel az alperes mint a szolgálati találmány szabadalmasa jogosult volt más vállalattal a találmány értékesítésére szerződést kötni. A perbeli szolgálati találmány díjazásával kapcsolatos vita eldöntésénél a 45/ 1969/XII.29./ Korm. számú rendelet (R.) az irányadó jogszabály. Az R 3. § -ának (4) bekezdése szerint szerződés hiányában a feltalálót megillető díjat az értékesítésből származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani. E jogszabályi rendelkezés helyes értelmezéséből az következik, hogy a találmány értékesítése többször és többféle módon is megtörténhet. Az értékesítés fogalmát és annak a módjait az R 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kell vizsgálni. A b) pont értelmében önálló értékesítésnek kell tekinteni a találmány hasznosításának más részére történő engedélyezését is. Az adott esetben a találmányi díj fizetésére kötelezett alperes szempontjából az értékesítésből származó vállalati hasznos eredmény az, amit részére a létrejött szerződés alapján a hasznosító fizetett. 5. Ha a szabadalmas a hasznosítás engedélyezésekor nem reális összegű hasznosítási díjat köt ki, a feltalálót megillető találmányi díj alapjaként azt az összeget kell figyelembe venni, amit kiköthetett volna.
