Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1978 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
4 SZABADALMI KÖZLÖNY 83. ÉVF. 1978. ÉV 1. szám Nemzetközi Iroda álláspontja, a tekintetben, hogy a nemzetközi bejelentés megtételével a bejelentő a szerzői jogot átruházza a WIPO-га, vagy legalábbis licenciát ad a PCT keretében való felhasználásra (sokszorosítás, kivonat-készítés, nyilvánosságra hozás, térítés mentes terjesztés és eladás). A füzet elkészítése során — amely a 48.2. szabály (a) pontja szerint a következő elemeket tartalmazza: előírt szerkezetű 1. oldal, a leírás, az igénypontok, a rajzok, a nemzetközi kutatási jelentés és az esetleges igénypont-módosítással kapcsolatban, kívánt esetben a bejelentő nyilatkozata — jelentkeznek ugyan olyan elemek (pl. az 1. oldal, különböző új adatokkal és kivonattal, amely gyakran eltér a bejelentő által szerkesztettől, valamint a nemzetközi kutatási jelentés), amelyek nem a WIPO munkájának eredményei. (Ezekre nézve tehát hasonló meggondolások tekinthetők érvényesnek, mint amilyenek a nemzetközi bejelentésre vonatkoztathatók). Maga a füzet azonban beilleszthető a szerzői jog „tömörítvény" fogalomkörébe: egyes összetevői másoktól származnak, de egészében véve egy ezektől különböző műnek fogható fel, amelynek szerzői joga a tömörítvény szerzőjét, azaz a WlPO-t illeti, és a fentiek értelemszerűen érvényesek a Közlönyre is. Az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény 2. sz. Jegyzőkönyve (1. bekezdés (a) pont) viszont előírja, hogy az Egyezmény II. cikk (1) bekezdésében említett oltalomban kell részesíteni azokat a műveket, amelyeket elsőízben az ENSZ, ill. szakosított szervei bocsátanak ki, mégpedig ugyanolyan oltalomban, mint amelyet az Egyezményben részes állam a saját polgárai által létrehozott és saját területén elsőízben nyilvánosságra hozott műveknek biztosít. Mivel a WIPO az ENSZ szakosított szerve, az általa elsőízben közzétett füzet és Közlöny a fenti jegyzőkönyv értelmében oltalomra jogosult. A Nemzetközi Iroda felhívja a figyelmet arra, hogy egyes államok, amelyek részesei az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezménynek, nemzeti törvényeikben kimondják, hogy az állami kiadványok, vagy ezek közül egyesek — pl. a szabadalmi hivatal által nyilvánosságra hozott szabadalmi bejelentések vagy kinyomtatott szabadalmi leírások és a szabadalmi hivatal közlönye - nem részesülhetnek szerzői jogi oltalomban. Ennek a kizárásnak oka lehet pl. az a megfontolás, hogy az ,.adófizető" által fenntartott szabadalmi hivatal közleményei az „adófizető" anyagi hozzájárulása segítségével látnak napvilágot, méltánytalan tehát e kiadványok szerzői jogi következményekkel való terhelése. Az államok gyakorlata azonban, a Jegyzőkönyv értelmében nem vihető át nemzetközi térrre, azaz az ENSZ-családba tartozó kormányközi szervezetek által kiadott nyomdai termékekre. A Jegyzőkönyv u.i. — amely jelenleg 57 állam, köztük a Magyar Népköztársaság, tekintetében érvényes — kifejezetten és egyértelműen kötelezi a ratifikáló államokat pl. a WIPO kiadványainak oltalmára, ezek bármilyen felhasználásához (pl. sokszorosítás, és a sokszorosított kiadványok térítésmentes forgalombahozása vagy eladása) tehát a WIPO engedélyére van szükség. Az Ideiglenes Bizottságok ülésein a PCT-nyomtatványok szerzői jogi kérdései nagy vitát váltottak ki. Több állam küldöttsége u.i. azon véleményének adott hangot, hogy e kiadványok szerzői jogi oltalma nem állna összhangban a szabadalmi rendszer egyik alapelvével, amely a PCT preambulumában, a Szerződés megkötésének egyik motívumaként a következő megfogalmazásban szerepel: a Szerződő Államok „....megkönnyíteni és gyorsítani kívánva a köz hozzájutását az új találmányokat leíró iratokban található műszaki tájékoztatáshoz.....a fejlődő országok gazdasági fejlődését.....könnyen hozzáférhető tájékoztatás biztosításával különleges szükségleteikhez alkalmazható technológiai megoldások hozzáférhetőségére vonatkozóan és az állandóan növekvő terjedelmű modern technológiához való hozzájutásuk megkönnyítésével..." kötötték meg a szerződést. Kétségtelen viszont az oltalom nagy jelentősége a PCT költségvetése szempontjából, amelynek terheit a Nemzetközi Iroda — különböző forrásokból, így pl. a díjakból, kiadványok eladásából vagy az erre vonatkozó jogok átengedéséből — és a szerződő államok viselik. Elengedhetetlen a kérdés további vizsgálata, többek között annak felmérése, hogy a nemzeti szabadalmi hivatalok belső használatra, vagy a köz tájékoztatására, a hivatalok könyvtárain keresztül milyen mértékben sokszorosítanak szabadalmi iratokat, valamint egy arra vonatkozó becslés, hogy a jövőbeni kutatási és elővizsgálati hatóságok a jelentéseikben idézett füzetekből várhatóan milyen mennyiségű másolatot készítenek majd? Reális megoldásnak látszik egyezmények kötése a Nemzetközi Iroda és az egyes nemzeti hivatalok ill. nemzetközi hatóságok között, a végső döntés azonban a Közgyűlésre tartozik. II. A PCT Végrehajtási Utasítása a következő illeték-típusokat különbözteti meg az eljárás különböző fázisainak megfelelően: továbbítási díj: ezt a PCT szerinti bejelentést elfogadó („felvevő") Hivatal számíthatja fel (összegét és esedékességének időpontját tehát e Hivatal határozza meg) a nemzetközi bejelentés átvételéért, példányainak a Nemzetközi Irodához és az illetékes Nemzetközi Kutatási Hatósághoz való továbbításáért és egyéb előírt feladatok elvégzéséért; kutatási díj: ezt a felvevő Hivatal szedi be a Nemzetközi Kutatási Hatóság számára, a nemzetközi kutatás elvégzéséért és egyéb teendők ellátásáért, amennyiben e Hatóság felszámít ilyen díjat (a kutatási díj a Kutatási Hatóság országának pénznemében vagy arra szabadon átváltható pénznemben fizetendő); elővizsgálati díj: ezt a Nemzetközi Elővizsgálati Hatóság vetheti ki feladatai végrehajtásának ellenértékeként; összegét és esedékességének időpontját e Hatóság írja elő; nemzetközi díj: ez a Nemzetközi Iroda javára fizetendő díj (amelyet a felvevő Hivatal szed be, valamely általa előírt és svájci frankra szabadon átváltható pénznemben) két részből áll; az alapdíjból (amelynek mértéke függ a nemzetközi bejelentés terjedelmétől) és a megnevezési díjból (ennek nagysága a megnevezett államok számától függ, mimellett regionális szabadalomra vonatkozó bejelentés esetében az adott állam-csoport egy államnak tekinthető); kezelési díj: ezt a díjat a Nemzetközi Elővizsgálati Hatóság szedi be a Nemzetközi Iroda javára; nagysága függ attól, hogy a nemzetközi elővizsgálati jelentést a Nemzetközi Irodának hány nyelvre kell lefordítania; különleges nyilvánosságrahozatali díj: a Nemzetközi Iroda rója ki abban az esetben, ha a bejelentő az
