Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
8. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 81. ÉVF. 1976. ÉV 675 36. Mellékletét képezi-e az újítási szabályzat a kollektív szerződésnek? Az elmúlt hónapokban számos újítási tanácskozáson vetették fel; mellékletét képezi-e az újítási szabályzat a vállalati kollektív szerződésnek vagy sem. Ezt a kérdést indokolja, hogy a kollektív szerződés elkészítését segíteni szándékozó egyes sajtókiadványokban, azok szerzői úgy foglaltak állást, hogy az újítási szabályzat a kollektív szerződésnek nem melléklete. Ismeretes, hogy az újításokról szóló 38/1974. (X. 30.) MT. számú rendelettel kapcsolatban az OTH— SZOT— TOT—OKISZ által közreadott közös irányelvek értelmében, az 1975—80. évekre terjedő hatállyal elkészített újítási szabályzatot a kollektív szerződés mellékleteként (kollektív szerződésre nem kötelezett szerveknél önálló szabályzatként) kell közreadni. Úgy vélem nem is lehet vitás, hogy ebben a kérdésben nem egyes sajtókiadványok szerzőinek a személyes nézete az irányadó, hanem az előbb ismertetett irányelvekben foglaltak. Ezt csak megerősíti a SZOT Közgazdasági osztályának az OTH—hoz intézett 1976. július 12-i levelében foglalt álláspont, mely szerint:,,. . . a vállalati újítási szabályzat a kollektív szerződés melléklete." 37. Társújítók esetében, a részükre kifizetett újítási díjat hogyan kell figyelembe venni a jövedelemadózás szempontjából? Egyik vasipari szocialista brigád újítói vetették fel az alábbi problémát. Négyen a brigád tagjai közül újítási javaslatot dolgoztak ki, melyet a vállalat hasznosításra elfogadott, az újítási díj mértéke tekintetében az egy év alatt keletkező hasznos eredmény 8%-ában állapodtak meg. A díjazás szempontjából figyelembe vett egy év leteltével, a vállalat kiszámította az újítás hasznos eredményét, melynek alapján az újítókat 78 ezer forint újítási díj illette meg. Az újítók meglepődve tapasztalták — egyenlő arányban lévén szerzőtársak —, hogy egyformán kevesebb újítási díjat fizettek ki nekik, mint a 78 ezer forint egy negyede. Kérdésükre közölték: mivel a kifizetett ujitási díj az 50 ezer forintos jövedelemadó-mentes határt meghaladta, a 28 ezer forintból a vonatkozó jövedelemadó szabályok értelmében - 6% jövedelemadót vontak le. Ebben az esetben helytelenül vontak le az újítási díjból jövedelemadót. A jövedelemadóról szóló 43/1971. (XII. 17.) Korm.sz. rendelet végrehajtásáról szóló 36/1971. (XII. 17.) PM. sz. rendelet 15. §-a (2) bekezdése értelmében ugyanis: „Ha valamely társulás jövedelme a tagok között felosztásra kerül, a tagokat jövedelmük arányában külön-külön kell adó alá vonni." A jövedelemadó szabályozó előbbi rendeletek értelmezésével kapcsolatos közös OTH—PM közlemény (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő 1972. évi 4. száma) 3. pontja pedig ezzel kapcsolatban egyértelműen kimondja, hogy: „Társszerzőség esetén az adóalap a szerzőtársat megillető díj összege." így a vitás kérdésben az egy-egy szerzőtársat megillető újítási díj összege 19 ezer 500 forint, ez tehát az adóalap, amelyből — mivel nem haladja meg az 50 ezer forintot — jövedelemadót levonni nem lehet. 38. Lehet-e az újítási díj alapja az egy évnél hosszabb idő alatt keletkezett vállalati haszon is? Újítási tanácskozáson vetette fel az egyik résztvevő: újítási javaslatát vállalata hasznosításra elfogadta azzal, hogy az újítónak az egy gazdasági év alatt keletkező haszon 2%-át fizeti ki újítási díjként. Ő ezzel nem értett egyet. Kérte, hogy vagy a díjkulcsot emeljék fel 4%-ra, vagy pedig 2%-os díjkulcs alkalmazásával ugyan, de az újítás kettő évi haszna után számolják el részére az újítási díjat. Vállalata a díj kulcs százalékos nagyságának emelésétől elzárkózott. Az újító alternatív javaslatával kapcsolatban pedig azt állította a vállalat képviselője, hogy — bár ez a variáció számára kedvező és elfogadható lenne — ilyen megállapodás kötését a jogszabály megtiltja, mert az újítási díj alapja csak az újítás hasznosításának első éve alatt keletkezett hasznos eredmény lehet. Tapasztalataink szerint a felvetett probléma sajnos nem egyedi, ezért úgy gondolom, közérdeklődésre tarthat számot a jogszabály ide vonatkozó rendelkezésének helyes értelmezése. Az újításokról szóló 38/1974. (XI. 30.) MT számú rendelet 6. §-ának (2) bekezdése értelmében: „Pénzben mérhető hasznos eredmény esetén az újítási díj legkisebb mértéke általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredmény .... százaléka." A jogszabály idézett szövegéből rögtön kitűnik, hogy az, az újítót megillető díj minimális mértéke tekintetében rendelkezik. Nem tartalmaz éppen ezért olyan akár burkolt tiltó rendelkezést sem, miszerint a díj alapja csak a hasznosítás első éve alatt keletkező hasznos eredmény lehetne. Az „általában" szó használata is ezt támasztja alá. A 6. § (6) bekezdése értelmében az újítási díj mértékét (összegét) az újító és a vállalat hasznosítási szerződésben kell hogy meghatározza. Mivel az újítási díj mértékére (összegére) kihatással van, hogy azt egy vagy két évi hasznos eredmény alapján állapítják meg, az előbb ismertetett jogi szabályozás is csak azt erősíti meg; nincs semmiféle jogi korlátozás a tekintetben, hogy a vállalat az újítóval az újítási díj alapjaként ne a hasznosítás első, hanem kettő vagy több éve alatt keletkező hasznos eredményt vegye figyelembe. Végső esetben a hasznosítási szerződésben azt is rögzíthetik, hogy a vállalat mindaddig fizeti újítási díjként az újítónak a keletkező hasznos eredmény meghatározott százalékát, amíg az újítást hasznosítja.
