Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
Gyakorlati kérdések az újítási jog területéről 34. Az újítás hasznosítása következtében kisebb ráfordítással előállítható termék eladása árát köteles-e a vállalat az újítás hasznával arányosan csökkenteni? Olvasóink körében ismeretes az Országos Anyag- és Árhivatal 1974. április 6-i keltű állásfoglalása (13. sz. kérdésre adott válasz, a lap 1976. májusi számában) mely szerint az újítással elért többleteredmény semmiképpen sem tekinthető tisztességtelennek. Ez az állásfoglalás megnyugtató módon biztosította, hogy a termék önköltségét csökkentő újítások haszna vállalati nyereség formájában érdekeltté tegye az újítókat és a vállalati kollektívákat egyaránt ilyen jellegű újítások kidolgozásában és hasznosításában. Számos vállalattól érkezett azonban jelzés arra, hogy külső szervek, vizsgálataik során olyan álláspontra helyezkedtek, miszerint a termékek önköltségét csökkentő újítások hasznosításának megkezdésétől számítottan, legfeljebb hat hónapig szabad a terméket az újítás előtti áron számlázni, mert ezt követően az újítás hasznosítása következtében keletkező többlethaszon már tisztességtelen haszonnak minősül. Ez a felfogás ismét veszélyeztetni látszott a termékek önköltsége csökkentésére irányuló — az utóbbi hónapokban örvendetesen növekvő — újítási kedvet. Az Országos Találmányi Hivatal kérdéssel fordult ezért az Országos Anyag- és Árhivatalhoz, kérve a fent vázoltakkal kapcsolatos állásfoglalását. Az Országos Anyag- és Árhivatal 1976. július 5-i keltű állásfoglalása ebben a kérdésben is megnyugtató. Ismételten kihangsúlyozza az állásfoglalás, hogy: „. . . az újítással elért többleteredmény nem tekinthető tisztességtelen haszonnak. Ezt biztosítja az 1022/1973. (VI. 27.) Mt.sz. határozat 7/b. pontja, amely szerint nem minősül tisztességtelen haszonnak - többek között - a műszaki fejlesztés útján elért, illetve egyéb költségcsökkentésből a minőség romlása nélkül keletkező nyereség. A hivatkozott MT határozat e mentesítő körülményre nem ír elő határidőt, tehát e tekintetben sem a 6 hónap, sem az egy év nem irányadó." A konkrét kérdéssel kapcsolatban kimondja az állásfoglalás, hogy: А /ф 1976. február 27-i számában megkezdett sorozat folytatása. „Egyes költségkalkulációs irányelvek előírják, hogy az önköltség bizonyos mérvű csökkenése esetén (az eltérő az egyes ágazatokban) új árvetési költségkalkulációt kell készíteni. Természetesen ezt végre kell hajtani és az újítás révén elért önköltségcsökkentő tényezőket az új kalkulációban figyelembe kell venni, tehát a költségvalódiság elvét érvényesíteni kell. De ilyen esetben az újítás révén elért nyereség az árnak nem az önköltség részében, hanem a nyereség részében érvényesíthető. Az emiatt, a korábbinál esetleg magasabb mértékű nyereség, a hivatkozott MT határozatra tekintettel nem kifogásolható. Természetesen végső soron az is cél, hogy az újítás hasznos eredményéből a fogyasztó is részesedjen, de ennek időpontjára vonatkozóan nincs jogszabályi előírás, ezt a vállalat az árpolitikájának kialakítása során döntheti el és helyes, ha ezt a nyereségdifferenciálási, árn i vei Iá Iá sí (1022/1973. (VI.27.) Mt.sz. határozat 7/a.pont) szándékai között rögzíti." 35. A bíróság előtt pervesztes újítási javaslattevő kötelezhető-e a perköltség viselésére? Az újítómozgalomban, ha nem is túl gyakran, de előfordul, hogy az újítási javaslat tárgyát képező megoldást a vállalat újításnak ismeri el, hasznosítja, de nem tudnak megegyezni az újítási díj mértékében. Ilyen esetben — ha a vállalati szakszervezeti bizottság egyeztető tevékenysége sem jár eredménnyel — a javaslattevő bírósági jogsegélyt vehet igénybe. Ismeretes, hogy az újítási rendelet 19. §-a értei mében, újítási javaslattal kapcsolatban folyamatba tett polgári peres és nem peres (végrehajtási) eljárás illetékmentes. Ez azonban csak azt jelenti, hogy a polgári peres eljárásában a felperes újítási javaslattevőnek a keresetlevélre, a perbeli követelés (újítási díj) forintértékétől függetlenül nem kell okmánybélyeg formájában illetéket lerónia. A perben vesztes fél, így a felperes újítási javaslattevő is kötelezhető azonban a per során igénybevett szakértő költségeinek megtérítésére, valamint a perveszteség arányától függő, a pernyertes fél javára történő perköltség (ügyvédi költség stb.) megfizetésére. A per során szükséges szakértő költségét általában a pert indító fél, tehát a felperes újítási javaslattevő köteles előlegezni. Más kérdés az, hogy az újítási vitás ügyekben pernyertes vállalatok többsége - mivel a perben az alkalmazásukban levő jogtanácsosok képviselik — nem kéri a pervesztes újítási javaslattevő terhére perköltség megállapítását.
