Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
2 SZABADALMI KÖZLÖNY 81. ÉVF. 1976. ÉV 1. szám b) Különösen a fizikai dolgozók, szocialista brigádok - illetékes felettes vezetőik engedélyével - sok esetben valósítanak meg, alkalmaznak előnyös és újításként elismerhető megoldásokat anélkül, hogy azt előzőleg papírra vetették, újítási javaslatba foglalták volna. Ha úgy látják, hogy elgondolásaik a gyakorlatban be is válnak joguk van az általuk kidolgozott megoldással kapcsolatos újítói jogaikat, a hasznosítás megkezdésétől számított hat hónapon belül, újítási javaslat benyújtásával érvényesíteni. c) Ugyancsak ez a hat hónapos időkedvezmény illeti meg azokat is, akik különböző (termelési, brigád) értekezleteken, tanácskozásokon szóban ismertetik az általuk kidolgozott megoldásokat, - ha azokat vállalataik megvalósítják, hasznosítják. A kérdéses jogszabály helyes értelmezése szerint egy műszaki illetőleg munka- vagy üzemszervezési megoldás csak akkor ismerhető el újításnak, ha annak szerzője, legkésőbb a megoldás hasznosításának megkezdésétől számított hat hónapon belül azt a vállalathoz újítási javaslatba foglalva előterjeszti, s annak szerzőjeként magát megjelöli. Természetes, hogy a vállalat a megoldást csak akkor ismerheti el újításnak, szerzőjét újítónak, ha a javaslat megfelel a rendelet 2. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. Téves ezért az az értelmezés pí. amely azt állítja, hogy a rendelet 4. § (1) bekezdése „... az újító e címen származtatott díjazási követelésére 6 hónapos elévülési határidőt állapít meg..." Az újító díjazási követelésének elévülése tekintetében ugyanis — amint erre még részletesen ki fogok térni —, a PTK 324. §-a egyértelműen öt évet állapít meg. EGY EV A rendelet 3. §-ának (4) bekezdése értelmében: „Aki az (1) bekezdésben megjelölt javaslattevővel szemben bizonyítani kívánja, hogy a javaslat tárgyát képező megoldás egészben vagy részben tőle származik, kérheti a bíróságtól, hogy szerzőnek vagy társszerzőnek ismerjék el. " It Ha tehát valaki bizonyítani kívánja, hogy a vállalathoz újítási javaslat formájában benyújtott megoldásnak nem az újítási javaslatban szerzőként megjelölt személy vagy személyek, hanem teljes egészében ő, vagy részben ő is a szerzője, e jogát a bíróság előtt kell érvényesítenie. Ilyen esetben a perben az alperes az a személy, vagy személyek, aki illetőleg, akik a benyújtott újítási javaslatban szerzőként, vagy társszerzőként vannak megjelölve. A vállalat a 3. § (3) bekezdése értelmében, az újítási javaslat nyilvántartásbavétele után „...a szerző személyét, vagy a szerzőség arányát csak a javaslattevő hozzájárulásával, vagy jogerős bírói ítélet alapján lehet megváltoztatni". Ez azt jelenti, hogy ha valaki a vállalatnál azzal az igénnyel lép fel, hogy egy nyilvántartásban szereplő újítási javaslatban foglalt megoldásnak ő, vagy ő is szerzője, azt a vállalat csak akkor ismerheti el, ha ezt a javaslatban szerzőként feltüntetett személy, vagy személyek írásban kinyilatkoztatják. Ilyen nyilatkozat hiányában a szerzők személye, a szerzőség aránya tekintetében csak jogerős bírói ítélet kötelezheti a vállalatot bármilyen változtatásra. Az újítási rendelet 14. §-ának (4) bekezdése pedig kimondja, hogy: „Aki mással szemben szerzőségi (társszerzőségi) igényt kíván érvényesíteni, legkésőbb az újítás hasznosításának a megkezdésétől számított egy év alatt fordulhat a bírósághoz." Ezért aki egy benyújtott újítási javaslatban szerzőként (társszerzőként) megjelölt személlyel szemben azt akarja bizonyítani, hogy az újítási javaslatban leírt megoldásnak egészében vagy részben ő a szerzője, ezt az igényét — jogvesztés terhével — a megoldás hasznosításának megkezdésétől számított egy éven belül érvényesítheti a bíróság előtt. ÖT EV Régi sérelme volt igen sok újítónak, hogy javaslataikat azon a címen, hogy — nem tartják megvalósíthatónak, — nem tartják gazdaságosan hasznosíthatónak, — nincsenek meg a hasznosításhoz szükséges műszaki, gazdasági feltételek, elutasították, de pár évvel később hivatalból, vagy mások javaslatára hasznosították. Az eredeti javaslattevők újítói jogaikat csak a legritkább esetben tudták érvényesíteni. Egységes bírói gyakorlat sem alakult ki ebben a kérdésben. A rendelet orvosolta ezt a sérelmet és a 4. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: „Ha az újítási javaslatot a vállalat azért utasította el, mert azt nem tartotta hasznosíthatónak vagy nem kívánta hasznosítani, de az elutasítást követően mégis hasznosítja, a 3. § (1) bekezdésében meghatározott javaslattevőt kell a megoldás szerzőjének tekinteni." E jogszabályi rendelkezés szerint tehát egy hasznosított megoldás szerzőjének azt kell tekinteni, aki azt a vállalathoz — újítási javaslat formájában — elsőként terjesztette elő. Hogyan kell tehát ilyen esetben az újítónak eljárni? Ha azt tapasztalja, hogy a benyújtott újítási javaslatában leírt megoldást a vállalat — bár korábban ettől elzárkózott - hasznosítani kezdte, kérnie kell a vállalattól, hogy újítói jogait ismerje el. A vállalatnak jogában áll az újító jogait elismerni. Ez esetben vizsgálnia kell, hogy az általa hasznosított megoldás megfelel-e a rendelet 2. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek (viszonylagos újdonság, munkaköri kötelesség, jelentős alkotó teljesítmény stb.) Ha úgy találja, hogy e feltételeknek a javasolt megoldás megfelel, az újítóval hasznosítási szerződést köt, melyben a díjazás mértéke, folyósítása rendje tekintetében is megállapodnak. Ha a javaslattevő újítói jogait a vállalat nem ismeri el, jogában áll követelését bírói úton érvényesíteni. Felmerül a kérdés -se tekintetben számos egymástól eltérő jog magyarázattal találkozhatunk — hogy ezt a követelést meddig érvényesítheti a javaslat szerzője. Vannak egyes jog magyarázat jellegű írások, amelyek pl. arra az álláspontra helyezkednek, hogy: „Látszatra ez a rendelkezés azt jelentené, hogy semmiféle időkorlátozás nincs a rendelkezésben (a rendelet 4. § (2) bekezdése - A SZERZŐ), tehát bármikor kerül később megvalósításra sor, akár 20-30 év múlva is, az újító jogait el kell ismerni. Ez természetesen nem így van, mert ...a követelések öt év alatt évülnek el..." I
