Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
5. szám SZABADALMI KÖZLÖNY, 79. ÉVF. 1974. ÉV 365 2. A védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek a) A védjegyjog megszerzése A védjegyjog csak azt illeti meg, aki a megjelölést korábbi elsőbbséggel lajstromoztatja, kivéve, ha valaki korábbi használatot igazol. b) Jogosultság az egyéni és a kollektív védjegyhez Védjegyjogot csak áru előállítására, forgalombahozatalára, vagy szolgáltatás nyújtására feljogosított szerv vagy személy szerezhet. A védjegy rendeltetésszerű használata ugyanis más részére nem indokolt. Kivétel az együttes védjegy, amelyre vállalatok gazdasági tevékenység folytatására nem jogosult szervezetei szerezhetnek oltalmat. Ilyen jog csak jogi személyiséggel felruházott szervezetet illet meg, amely rendelkezhet az együttes védjegy használatával kapcsolatos kérdésekben, megfelelő ellenőrzést tud gyakorolni a védjeggyel ellátott áruk tekintetében, továbbá jogsérelem esetén önállóan felléphet. c) A védjegyjog keletkezése és időtartama A tipustörvényben rögzíteni kell a védjegyjogosultat megillető jogokat. (A védjegyet gazdasági tevékenysége körében használhatja; a használatot szerződéssel átengedheti (licencia); a védjegyhez fűződő jogát átruházhatja.) A típustörvénybe szükséges beiktatni a használati- illetve az átruházási szerződésekkel kapcsolatos alapvető rendelkezéseket, így rögzíteni kell a védjegyjogosult minőségellenőrzéssel kapcsolatos |ogát, a használó által gyártott és a védjeggyel ellátott áruk tekintetében, továbbá ki kell zárni az olyan használati vagy átruházási szerződés lehetőségét, amely a vevőket megtévesztheti. ej A védjegybitorlás A védjegynek — az árujegyzékben szereplő vagy azokhoz hasonló árukkal kapcsolatos — engedély nélküli használata bitorlás. A bitorló cselekményéért polgári jogi felelősséggel tartozik. A törvényben rögzíteni kell a jogsértés következményeit, mindazt, amit a védjegyjogosulta bitorlótól követelhet (abbahagyás, kártérítés). 3. A védjegyoltalom megszűnése a) A megszűnés esetei Meg kell határozni az oltalom megszűnésének valamennyi lehetőségét; — az oltalom megújításának elmulasztása; — lemondás; — a használat elmulasztása; — a védjegyjogosult vállalat megszűnése, továbbá — az oltalom törlése. A megszűnés különböző joghatállyal járhat, az oltalom megszűnésének oka szerint (ex nunc, ex tunc). A típustörvénynek ilyen értelemben is pontosan meg kell határozni a megszűnési okokat. h) Használati kötelezettség Mivel a védjegyek számának növekedése a lajstromok túlzsúfoltságát eredményezi, a hosszabb idő óta nem használt védjegy oltalmát nem indokolt fenntartani. Az ilyen védjegyek nehezítik a védjegyhatóságok munkáját — továbbá indokolatlanul akadályozzák új védjegyek kialakítását. A használatra nyitvaálló határidőt öt évben célszerű megállapítani, A használat hiányát indokolt esetben ki lehet menteni. ej Az oltalom törlése Ha a védjegy a lajstromozás időpontjában sem volt oltalmazható, törlését kell elrendelni. Ha a lajstormozástól 5 év már eltelt és a védjegy tényleges használat következtében ismertté vált, nem indokolt biztosítani a törlés lehetőségét. Az ilyen törlés ugyanis súlyos kárt jelenthet a védjegyjosultnak, aki a bevezetés és propagálás érdekében jelentős erőkifejtést tett. 4. A védjegyeljárások a) Az iparjogvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó védjegyeljárások A típustörvényben meg kell határozni, hogy melyik fajta eljárások tartoznak az ipargjogvédelmi hatóság (Találmányi Hivatal) és melyek a bíróság hatáskörébe (bitorlás). b) l.ajslromozási eljárás A lajstromozási eljárás főbb vonásait célszerű rögzíteni, nevezetesen az írásban való bejelentés rendszerét és az alaki és érdemi kifogások esetében követendő eljárást. ej Megújítási eljárás A megújítási eljárásnak ugyancsak elégséges a főbb vonásait előírni. d) Egyéb eljárások Az „egyéb eljárások" fogalmába a törlési- és a használat hiánya miatti megszűnés megállapítására irányuló eljárások tartoznak. Célszerű a típustörvényben szabályozni, hogy ezek az eljárások kinek a kezdeményezésére indulnak, továbbá, hogy milyen esetleges eltéréseket kell alkalmazni ezeknél, az egyéb eljárásokhoz képest. ej Jogorvoslati lehetőségek A típustörvényben elégséges csupán azt rögzíteni, hogy az iparjogvédelmi hatóságok döntései ellen jogorvoslatnak van helye, meghatározott időn belül. A jogorvoslat módját, az eljáró szervet (iparjogvédelmi hatóság, bíróság), a jogorvoslat előterjesztésének határidejét az egyes országok nemzeti törvényhozására kell bízni. Ezek a kérdések ugyanis illeszkednek az adott ország jogrendjébe, a további (pl.: bírósági) eljárási szabályok pedig gyakran kívül esnek a találmányi hivatalok hatáskörén. ★ ★ h A munka egészét értékelve megállapíthatjuk, hogy annak kedvező hatása úgyszólván felbecsülhetetlen. Nem csupán az iparjogvédelmi hatóságok munkájában jelentett óriási előrehaladást az együttműködés, hanem országaink különböző szerveinek tevékenységét is igen kedvezően befolyásolta, hiszen az azonos elvi alapokra épült iparjogvédelmi szabályozás és együttműködés a vállalatok bel- és külföldi gazdasági tevékenységét hivatott elősegíteni. Az együttműködés keretében folytatott eszme- és tapasztalatcserék kedvező hatása vitathatatlan a kezdetben iparjogvédelmi szempontból kevésbé fejlett és a már korábban is több tapasztalattal rendelkező országok szempontjából egyaránt. Bizonyítja ezt a többi között az is, hogy az együttműködés kezdete óta kibocsátott nemzeti védjegytörvényekre a kialakult elvek kedvezően és jelentős mértékben hatottak. (Ld: Szovjetunió, Lengyelország, Bulgária, Románia, Magyarország, Mongólia és Csehszlovákia védjegyjogszabályait.) Ma már a közös munka alapja magasabb szinten és a ránk háruló feladatokhoz mérve tudatosabban szervezett, mint a kezdeti időszakban. E feladatok megfelelő végrehajtása viszont olyan iparjogvédelmi harmóniának tekintélyes eleme, amely nélkül a KGST-tagországok vállalatai eredményesen nem működhetnek sem saját körükön belül, sem a tőkés országokkal folytatott gazdasági versenyben.
