Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
366 SZABADALMI KÖZLÖNY, 79. ÉVF. 1974. ÉV 5. szám 2. Származási jelzések és eredetmegjelölések A földrajzi származást kifejező árujelzők — nevezetesen a származási jelzések és eredetmegjelölések — terén kifejtett együttműködést vizsgálva ugyancsak töretlen fejlődés figyelhető meg. A munkálatok első szakaszában, az 1962. évi Prágai és az 1965. évi Berlini majd Varsói szakértői tanácskozások, a fogalmak egységes rögzítésén fáradoztak. Ennek keretében rögzítették — a származási jelzések és az eredetmegjelölések szerepét és jogi oltalmának fontosságát; — e jogintézmények pontos fogalmi meghatározását; — az oltalmi rendszer jellegét; — a használatukra jogosultak körét; — összefüggésüket és helyzetüket más fogalmakkal illetve jogintézményekkel (fajtamegjelölésekkel és védjegyekkel). Rendkívül jelentős, hogy ebben az időszakban kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátották eredetmegjelöléseik jegyzékét, abból a célból, hogy védjegy-eljárásaikban egymás ezekkel kapcsolatos jogait megfeleleően figyelemmel kísérjék. Az 1970-ben Budapesten megtartott hivatalvezetői értékezlet pedig az eredtmegjelölések oltalmának növekvő jelentőségére és célszerűségére tekintettel hasznosnak ítélte meg annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy a KGST-országokban e jogintézményt célszerű-e sajátos jogszabály útján szabályozni. Ezzel a határozattal vette kezdetét az a három éves munka, amelynek eredményeképpen a hivatalvezetők 1973. évi Várnai Értekezlete elfogadta az eredetmegjelölések oltalmáról kidolgozott típustörvényt, amely lényegében magában foglalja az e téren kifejtett együttműködés valamennyi eredményét. A típustörvény - amelynek szövegét a következőkben közöljük —, korszerű felfogást tükröz és alkalmas arra, hogy az országok törvényhozásánál jelentős segítséget nyújtson ott, ahol időszerű e nemzetközi szinten is új jogintézmény nemzeti szinten való szabályozása. (A munkálatokat e téren a Bolgár Népköztársaság hivatalának szakértői fogták össze). AZ EREDETMEGJELÖLÉS JOGI OLTALMÁRÓL SZOLÓ TIPUSTÖRVÉNY /. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. Az eredetmegjelölés: valamely ország, táj vagy helység földrajzi neve, amelyet ezen országból, tájról vagy helységből származó termékek megjelölésére használnak, amely termékek minőségét vagy jellegét kizárólag vagy lényegében a földrajzi környezet határozza meg, beleértve a természeti és emberi tényezőket. Az eredetmegjelölésre jellemző termékminőség és jelleg a természeti és emberi tényezők egyidejű közrehatására alakult ki. A hazai jogszabályok előírhatnak olyan rendelkezéseket, hogy az eredetmegjelölésre jellemző termékminőség- és jelleg kialakulhat csak a természeti vagy csak az emberi tényezők közrehatására. A hazai jogszabályok előírhatják, mint követelményt, az eredetmegjelölés „ismertté válását". 2. Ha egy vagy több országból származó két vagy több azonos földrajzi nevet eredetmegjelölésként használnak azonos vagy különböző, sajátos jelleggel vagy minőséggel rendelkező ugyan azon termékek mejelölésére, azokat - a kétségek eloszlatása végett — csak az áru származása helységére, tájára, országára, stb történő kiegészítő utalással lehet használni. 3. Ha valamely eredetmegjelölést két vagy több ország területén található földrajzi környezet határoz meg, úgy abban az esetben, ha ezen országok között nincs külön megállapodás, az eredetmegjelölést csak a származási ország feltüntetésével lehet használni. 4. Az eredetmegjelölés csak akkor részesíthető jogi oltalomban, ha azt a törvény követelményeinek megfelelően lajstromozzák. 5. Az eredetmegjelölés külföldön csak akkor lehet bejelenteni, ha azt a származási országban már bejelentették. II. AZ EREDETMEGJELÖLÉS JOGOSULTJAI 6. Az eredetmegjelölés használatára azok a természetes vagy jogi személyek jogosultak, akik a kérdéses országban, tájon vagy helységben gazdasági tevékenységet folytatnak, és ha az általuk előállított vagy forgalomba hozott termékek rendelkeznek az eredetmegjelölésre jellemező minőséggel vagy jelleggel. 7. Az eredetmegjelölés jogosultjainak köre viszonylag korlátlan, abba beletartozhatnak mindazok, akik az eredetmegjelölésre jellemező, sajátos minőséggel vagy jelleggel rendelkező termékeket állítanak elő vagy hoznak forgalomba. 8. A termék előállításának vagy forgalomba hozatalának átengedése esetén az átvevő követelheti az eredetmegjelölés nevére való lajstromozását vagy annak átruházását. Az eredetmegjelölés használatának joga csak a gazdasági tevékenységgel együtt és a törvény 1. cikkében említett feltételek betartása mellett ruházható át. 9. Az eredetmegjelölés jogosultjai - tekintet nélkül a lasjtromozás időfjontjára — egyenlő jogokkal rendelkeznek. /// AZ EREDETMEGJELÖLÉS JOGI OLTALMÁNAK LÉNYEGE ÉS TERJEDELME 10. Az eredetmegjelölés használatára jogosult az eredetmeg jelöléssel saját termékeit megjelölheti és követelheti az arra nem jogosultnak általi használat megszüntetését. 11. Az oltalmazott eredetmegjelölés oltalmat élvez bármely jogosulatlan használattal vagy utánzással szemben akkor is, ha a termék valóságos eredetét is feltüntetik a terméken, vagy ha az eredetmegjelölést „fajta", „típus", „utánzat", „szerű", stb. kifejezéshez fűzve vagy más nyelvre fordítva használják. 12. Az eredetmegjelölés oltalomban részesül az ugyanazon fajta termékekre alkalmazott azonos eredetmegjelolések használatával szemben. 13. Az oltamat élvező eredetmegjelölés nem vállhat fajtamegjelöléssé. 14. Az eredetmegjelölés használatára jogosult követelheti a hasz nálat megszűntetését az olyan jogosultak vonatkozásában is akiknak termékei már nem rendelkeznek többé az eredetmeg jelölésre jellemző minőséggel vagy jelleggel. 15. Az eredetmegjelölés használatának jogát határidő nem kor látozza, kivéve azokat az eseteket, amikor az eredetmegjelolés megszűnése vagy megsemmisítése következik be. T
