Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
364 SZABADALMI KÖZLÖNY, 79. ÉVF. 1974. ÉV 5. szám A KGST-országok belső fogyasztói kapcsolataiban nem kevésbé fontos a védjegyek szerepe és jelentősége. A gazdasági előrehaladással ugyanis bővül a belső piac, növekszik az áruválaszték, s ezzel összefüggésben a vásárlóközönségnek egyre inkább érdeke fűződik ahhoz, hogy a megvásárolni kívánt árut a kiválasztásnál megkülönböztesse. Erre igen alkalmas a védjegy. A védjegy használata a vállalatoknak is érdeke, hiszen ennek révén megszerezhetik a vásárlók bizalmát, megkedveltethetik termékeiket. Ehhez az szükséges, hogy a fogyasztóközönség a védjegyekkel megislnerkedjék. Ennek leghatékonyabb eszköze az egyenletes, megbízható minőség, a kedvező fogyasztói tapasztalatok kialakítása. A piacon megfelelő propagandával bevezetett védjegy ilyen módon segíti, előmozdítja a színvonalas termékek előállítását és értékesítését, hatékonnyá teszi a reklámozást, a piacszerzést. A KGST-országok gazdasági viszonyainak fejlődése elengedhetetlenül szükségessé teszi olyan korszerű védjegyjogszabályok kialakítását, amelyek a bel- és a külföldi áruértékesítést kedvezően segítik elő. A jogszabályok egyrészről biztosítják a szocialista vállalatok versenyképességét a piacon, másrészről, maximálisan elősegítik a vásárlóközönség érdekeinek érvényesítését. Az e követelményeket kielégítő védjegyjogszabály hasznos eszköz a szocialista országok gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításában, abban a törekvésben, hogy a dolgozók igényeit minél magasabb szinten elégítsék ki, továbbá, hogy a szocialista országokban előállított termékek a világpiacon is minél kedvezőbb hírnevet szerezzenek. A KGST-országok iparjogvédelmi hivatalai együttműködésük során a védjegyek jelentőségét és a korszerű jogi oltalom fontosságát már több mint egy évtizede felismerték. Együttműködésük keretében 1962-től folyamatosan megvitatták a védjegyekkel kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdéseket. Az eszmecserék és gyakorlati vizsgálódások eredményeit ajánlások formájában rögzítették. Ezek az ajánlások alapját képezik a védlegyjog és gyakorlati továbbfejlesztésének. A KGST-országok védjegyjoga fejlesztésénél fontos követelmény, hogy olyan típustörvényt dolgozzanak ki, amely mintaképpen szolgálhat az egyes országok védjegyjogának újraszabályozásánál, valamennyi, a védjegyeket érintő alapvető kérdés tekintetében. Az azonos gazdasági rendszerű országok rendelkezéseinek ilyen közelítése célszerű és hasznos, megkönnyíti a szoros gazdasági kapcsolatban álló országainkban a kölcsönös védjegyjogszerzés és jogfenntartás lehetőségét. A következő — az MNK Találmányi Hivatala által összeállított — koncepció tervezet lényegeben a vedjegyjogalapvető rendelkezéseire terjed ki. A lényeget kevésbé érintő, kisebb jelentőségű részletkérdéseket célszerű az adott ország sajátosságainak megfelelően, az egyes országok jogalkotására bízni. Különösen vonatkozik ez az eljárások szabályozásának részleteire (fórumrendszer, stb.), — amelyeknek nyilvánvalóan illeszkedni kell az ország államigazgatási, illetve iparjogvédelmi eljárás rendszerébe és a díjak rendszerére, azok összegszerűségére. A koncepció kidolgozásánál az előzőekben említett KGST ajánlásokon kívül mérlegelni illetve hasznosítani kell a nemzetközi iparjogvédelmi egyezményekben foglaltakat, továbbá a szocialista és az egyéb országok védjegyjogi tapasztalatait is. II. A TIPUSTÖRVÉNY SZERKEZETE 1. A védjegyoltalom feltételei a) A megjelölés oltalmának előfeltétele (megkülönböztetésre alkalmasság) b) A lajstromozás, mint a védjegyoltalom előfeltétele c) Az oltalomból kizárt megjelölések. 2. A védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek a) A védjegyjog megszerzése; b) Jogosultság az egyéni és a kollektív védjegyhez; c) A védjegyjog keletkezése és időtartama; d) A védjegyjog tartama; e) A védjegybitorlás. 3. A védjegyoltalom megszűnése a) A megszűnés esetei; b) A védjegy használati kötelezettség; c) Az oltalom törlése. 4. A védjegyeljárások a) Az iparjogvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó védjegyeljárások; b) Lajstromozási (bejelentési) eljárás; c) Megújítási eljárás; d) Egyéb eljárások; e) Jogorvoslati lehetőségek. III. A TIPUSTÖRVÉNY ALAPELVEI 1. A védjegyoltalom feltételei a) A megjelölés oltalmának előfeltétele Védjegyoltalomban a termékeknek és a szolgáltatásoknak egymástól való megkülönböztetésére alkalmas, különböző külső megjelenési formájú megjelölések részesülhetnek. (Szó, ábra, térbeli alakzat, stb.) Bár a megkülönböztető jelleg meglétének vizsgálata részben joggyakorlati kérdés, a törvényben mégis célszerű felsorolni azokat az alapvető helyzeteket, amelyeknek fennállása esetében a megkülönböztető képesség hiányzik. (Ideértve a Párizsi Uniós Egyezményben foglalt ilyen megjelöléseket is.) h) A lajstromozás, mint a védjegyoltalom előfeltétele Védjegyoltalomban csak a lajstromozott megjelölés részesülhet. A lajstromozatlanul használt megjelölésekhez védjegyjog tehát nem fűződik, jogosulatlan használatuk ellen csak egyéb — polgári jog, tisztességtelen verseny elleni - jogszabály alapján lehet fellépni. A lajstromozás útján biztosítható jogszerzés előnyös valamennyi érdekelt - a védjegyjogosult, a versenytársak és a vevők - számára. Az eljárásban ugyanis a jelzés oltalomképességét megvizsgálják, annak során az esetleges ütközések is megállapíthatók. A lajstromozás ténye lehetőséget ad a jog megszerzésének és fennállásának egyértelmű bizonyítására is. ej A védjegyoltalomból kizárt megjelölések A védjegyoltalomból kizártak azok a megjelölések, amelyek bármilyen termékekkel (szolgáltatással), vagy csak bizonyos áruk vonatkozásában másnak a jogait sértik. A jogsértés irányulhat a versenytársak és/vagy a vásárló közönség ellen. A törvénynek tartalmaznia kell a lajstromozásra ilyen okból alkalmatlan megjelölések felsorolását (pl: a megtévesztő; a korábbi védjeggyel összetéveszthető megjelölések).
