Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
1 1 5.szám SZABADALMI KÖZLÖNY, 79. ÉVF. 1974. ÉV 363 Ilyen előzmények után 1969—1971. között már mód nyílt arra is, hogy egyes speciális kérdéseket vizsgáljanak meg a hivatalok, elvi és gyakorlati szempontból, éspedig olyan problémákat, amelyek a korszerű védjegyjogban világszerte egyre inkább előtérbe kerültek. így 1969-ben az NDK hivatalának munkatársai kezdték meg a kollektív védjegyekkel kapcsolatos kérdés-csoport elemzését. A kérdésnek fokozott jelentőséget adott az a körülmény is. hogy az együttműködésben résztvevő országok vállalatai egyre gyakrabban állítanak elő kooperáció keretében árut, amelyeknek megfelelő védjeggyel történő ellátása a tőkés piacon való értékesítésnél rendkívül jelentős követelmény. Adott körülmények között pedig lehetséges változat az együttes védjegy alkalmazása. Ezen túlmenően a belföldi piacokon is egyre inkább találkozunk olyan árukkal, amelyeket különböző - horizontális vagy vertikális jelleggel együttműködő — cégek állítottak elő. Az említett időszakban a Szófiában, Berlinben majd Budapesten (1970) megtartott tanácskozásokon a szakértők e kérdéseket behatóan elemezték. Azon túlmenően, hogy a védjegyek e csoportjának a szocialista államok szempont jából is elsődleges szerepét megállapították, az együttes védjegyekkel kapcsolatos elvi és gyakorlat^ követelményeket is elemezték illetve kidolgozták. Elsősorban gyakorlati jelentőségű a védjegybejelentések árujegyzékének összeállításával kapcsolatos kérdés-komplexum, amelynek elemzése ugyancsak erre az időszakra esett. Ismeretes, hogy a védjegy oltalmi körének alapját azok az áruk határozzák meg, amelyet a bejelentés során a vállalatok megjelölnek, s ez nem korlátozódik a ténylegesen gyártott termékekre, hanem célszerűen magában foglalja azokat az árukat, szolgáltatásokat is, amelyek a vállalat távlati fejlesztési tervéből már ismertek. A megfelelő gondossággal kialakított árujegyzékkel együtt képezhető csak olyan védjegy, amely huzamos időn át és széles körben képes azt a funkciót betölteni, amely a védjegyet a szocialista vállalatok számára is nélkülözhetetlen és értékes propagandaeszközzé teszi. A nemzetközi áruosztályozás különféle osztályaiba sorolt termékek összefüggéseiről készült összeállítás elkészítése — amelyet valamennyi KGST-ország alkalmaz a védjegyeljárásokban —, természetesen csak a tagállamok teljes tapasztalatanyagának felhasználásával volt lehetséges, ugyanakkor igen hasznos segédeszköz lett a hivatalok gyakorlati munkájában. Az 1969-1971. között megvitatott kérdések között meg kell még említenünk a) a három kiterjedésű védjegyek oltalmi lehetőségével; a lajstromozás előtti közzététel értékelésével, továbbá c) a kötelező védjegyhasználattal kapcsolatos tanulmányokat. Ezek a kérdések a védjegyjogszabályok korszerűsítése, reformálási tervei során nagy érdeklődést váltottak ki a tagországok körében, megvitatásuk, értékelésük jelentős mértékig hozzájárult az egyes országokban a jogszabályalkotásí tevékenység előkészítéséhez, elmélyítéséhez. ad a) A háromkiterjedésű védjegyek oltalmi lehetőségeit behatóan elemezték, értékelve a csomagolások és egyéb tárgyak védjegyszerepének fontosságát a korszerű áruforgalomban. Rögzítették az oltalmi lehetőségeket, a térbeli védjegyek és az ipari mintaoltalom összefüggéseinek kérdését, valamint azokat a sajátos szempontokat, amelyek fennállása esetében a háromkiterjedésü tárgy védjegyoltalomra alkalmatlan. (Pl.: ha a tárgy, mint az árunak vagy csomagolásnak sajátos alakja csupán a műszaki megoldásból, illetve a tárgy funkciójából adódik.) ad b) A lajstromozás előtti közzététel kérdése ugyancsak vitatott a szakkörökben, a különböző országok jogfelfogása és rendelkezése eltérő. Ez a helyzet a KGST-országok vonatkozásában is. Nem kétséges ugyanis, hogy azokban az országokban, ahol a lajstromozási eljárás során , összehasonlító vizsgálatot folytatnak, általában nem kerül sor lajtromozásra olyan esetben ha a megjelöléssel azonos .vagy ahhoz hasonló védjegyet már korábban lajstromoztak. (Az esetleges vizsgálati hibák kiküszöbölésére a törlési lehetőség áll rendelkezésre.) így tehát — amint azt a tanácskozások során a szakértők megállapították, — elsősorban arra kell törekedni, hogy a kutatásokat minél alaposabban és korszerűbb eszközökkel folytassák. Elvi akadálya azonban nincs annak, hogy a vizsgálatot közzétételi rendszer egészítse ki, amely — bár hosszabbítja az eljárást —, fokozza a lajstromozások biztonságát. (Megjegyezzük, hogy egyes KGST- országokban, így például az NDK—ban, jelenleg még nem folytatnak összehasonlító vizsgálatot, tehát a közzétételi rendszernek fokozott szerepe van.) ad c) A védjegyek kötelező használatának kérdése világszerte előtérbe került, a túlzsúfolt lajstromok és az új védjegyek kialakításának ezzel kapcsolatos problémája miatt. A KGST-országokban ez idő szerint általában még csak vizsgálják a kötelező használat előírásának kérdését. Az 1970/71-ben ezzel foglalkozó szakértők az eszmecserék eredményeképpen egyetértettek abban, hogy helyes használati kötelezettséget előírni, és ezzel kapcsolatban öt évi időtartamot találtak méltányosnak. Foglalkoztak a ,,használat" módozatainak problémájával, valamint a használat elmulasztásának kimentési lehetőségével is. (Mint ismeretes, Magyarországon a kötelező használatot az 1969. évi IX. tv. vezette be, ezzel kapcsolatos rendelkezései is összhangban állnak a vonatkozó KGST ajánlásokkal.) 1972-ben készült el az a tanulmány, amely a védjegyek vizsgálatának típus-módszertanát állította össze, és amely a KGST-országok korszerű védjegyeljárásainak egységesítése szempontjából hasznos segédeszköz. A hetvenes években tanulmány készült továbbá a védjegy-cégnév és eredetmegjelölés jogintézményeinek összefüggéseiről is, amelynek végleges kialakítása jelenleg van folyamatban. A KGST-tagországok Találmányi Hivatalainak 1974. évi munkaterve értelmében ki kell dolgozni a védjegyekről szóló típustörvény koncepcióját és szerkezetét. A következőkben ismertetjük a magyar koncepció-tervezetet, amelyet 1974. első negyedében bocsátottunk - észrevételezésre - a társországok rendelkezésére. A VÉDJEGYEKRŐL SZÓLÓ TIPUSTÖRVÉNV KONCEPCIÓJA I. A TIPUSTÖRVÉNY CÉLJA A KGST-együttműködésben résztvevő államok nemzetközi gaz dasági kapcsolatainak fejlődésében egyre kiterjedtebb a nemzet közi munkamegosztás. A KGST-országok egymás közötti kapcsolatainak tervszerű és tudatos bővítése mellett fokozott a fejlődő és a tőkés országokkal való gazdasági együttműködés, a kölcsönös árucsereforgalom növekvő tendenciájú. Ennek következtében a KGST-országok vállalatainak árui mind szélesebb körben jutnak el a világ különböző országaiba, és egyre fejlődő színvonaluk következtében versenyképesek a fejlett tőkés országok gyártmányait tekintve is. E vállalatok számos védjegye már eddig is jó hírnevet szerzett a világpiacon. A bevezetett, ismertté vált védjegy magában hordozza a gyártóvállalat eredményeit, azokat a tapasztalatokat, amelyeket a védjeggyel ellátott áruk használói hosszú évek során szereztek. Ha ezek a tapasztalatok kedvezőek, a védjegy az értékesítés egyik leghatékonyabb segítője. Ilyen helyzetben a védjegy jelentős értéket képvisel a szocialista vállalatok, a szocialista népgazdaság számára. Mindezek az előnyök azonban súlyos kárt szenvedhetnek, ha az értékesítés során vállalataink nem fordítanak kellő gondot a helyes védjegypolitikára. A KGST-együttműködésben résztvevő országok nemzetközi gazdasági tevékenysége szempontjából is tehát elsőrendű követelmény a megfelelően kialakított védjegyek alkalmazása, az azok kellő jogi oltalmának biztosítása. I
