Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
5. szám SZABADALMI KÖZLÖNY, 79. ÉVF. 1974. ÉV 361 nyújtandó segítség és műszaki támogatás; — az iparjogvédelem területén dolgozó műszaki káderek képzésével és szakképzettségük emelésével kapcsolatos együttműködés tökéletesítése; — az iparjogvédelem nemzetközi kérdéseivel kapcsolatos együttműködés tökéletesítése. Anélkül, hogy a feladatokat részletesen ismertetnénk, vagy értékelnénk, megállapíthatjuk, hogy azok valóban azokat a teendőket tartalmazzák, amelyeknek ellátása a KGST tagországok központi iparjogvédelmi együttműködésében szükséges, sőt egyik-másik esetben elkerülhetetlen. Ha ezeket a célkitűzéseket az Értekezlet jóváhagyja, a már említett időszakra határozott keretet ad az együttműködésnek. Ezek a feladatok mennyiségükben és jelentőségükben többszörösen felülmúlják azokat az eredményeket, amelyeket a szocialista országok a KGST keretében folyta-' tott iparjogvédelmi együttműködésünk során már eddig elértek. Nemcsak az iparjogvédelem területén van ez így, hanem a KGST együttműködés által érintett valamennyi területen, hiszen a feladatokat hosszú időre megszabó Komplex Program végrehajtása még csak a kezdeténél tart. A 25. évforduló ellenére is megállapítható, hogy a KGST még fiatal szervezet, amely előtt még korlátlan lehetőségek állnak fő célkitűzéseinek teljesítésében. Méginkább vonatkozik ez a KGST országainak iparjogvédelmi együttműködésére, amely az eddigi tapasztalatok alapján, a helyes feladatok kitűzésével és azok következetes végrehajtásával nagymértékben járulhat hozzá a KGST általános célkitűzéseinek megvalósításához. dr. Pusztai Gyula Védjegyek, származási jelzések, eredetmegjelölések és ipari minták A védjegyek, a földrajzi származást kifejező árujelzők, valamint az ipari mintaoltalom terén a KGST-országok iparjogvédelmi hatóságainak együttműködése, számos eredményt hozott. Az iparjogvédelem e területein való együttműködésnek sajátos jelentőséget biztosít az a tény, hogy az elmúlt 25 év alatt a KGST tagországainak gazdaságszerkezete nemcsak a kölcsönösen előnyös termelési kapcsolatok és a belső erőforrások jobb kihasználása következtében alakult át, hanem a fejlődésben figyelemreméltó szerepe volt az egyre előnyösebb értékesítési kapcsolatoknak is. Gazdasági együttműködésünk keretében ugyanis egyre több árut szállítunk kölcsönösen egymás országaiba, amelyeket a vevők széles körben megismernek. Ezen túlmenően számos kooperációs szerződést is kötöttünk, kétvagy többoldalú gazdasági együttműködés keretében. Az így előállított áruk is közkedveltek, keresettek, nemcsak saját országainkban, hanem harmadik országok piacain is. A nemzetközi gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználásánál pedig természetszerűen egyre nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy termékeinket, szolgáltatásainkat mindenkor a jogi és kereskedelmi követelményeknek megfelelő árujelzőkkel — védjegyekkel, eredet megjelölésekkel — lássuk el, és azok oltalmát minden lehetséges jogi eszközzel biztosítsuk. Hasonlóképpen elsődleges követelmény, hogy a termékek külső kiképzésének jogi oltalma szempontjából is gondosan járjunk el, az ipari mintaoltalomban rejlő lehetőségek maximális kihasználásával. Az iparjogvédelemnek e jogintézményeit tekintve egynegyed évszázaddal ezelőtt a KGST-tagországokban jelentős jogszabályi, nézetbeli, elméleti és gyakorlati eltérés volt tapasztalható. Ezt természeti, valamint gazdasági, kereskedelmi sajátosságok indokolták. Egyes jogintézmények nem, vagy nem azonos felfogásban voltak ismertek a különböző országokban, jelentőségüket különböző módon értékelték. A mennyiségi termelés korszakában - vagyis a II. világháborút követő években - még azokban az országokban is háttérbe szorultak az áruértékesítésnek ezek az eszközei, ahol a hagyományok fejlettebbek voltak e téren. Ahhoz viszont, hogy az egymással ilyen szoros gazdasági kapcsolatban álló országok azonosnak mondható szintű és alapjaiban egységes felfogást alakíthassanak ki, elengedhetetlenül szükséges volt a rendszeres és intenzív együttműködés. Ma már tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy az együttműködés eredményeképpen fejlett védjegykultúrát sikerült kialakítanunk. Megfelelő tapasztalatokat szereztek országaink a származási jelzések és eredetmegjelölések oltalmának kérdéseiben is. A termékek korszerű és tetszetős kialakításával kapcsolatos iparjogvédelmi helyzet ugyancsak kedvezően fejlődött. Az együttműködés kezdeti időszakában elsősorban az alapelvek tisztázása volt a fő feladat. A fogalmak, az egyes jogintézmények jellegzetes vonásainak értékelése és értelmezése után a bonyolultabb — részben elvi, részben joggyakorlati — kérdések megvitatására került sor. Közben egyre-másra létrejöttek illetve megújúltak az egyes országok adott jogintézménnyel kapcsolatos nemzeti jogszabályai, a kialakult gazdasági-társadalmi viszonyok igényeinek megfelelően. E rendelkezések meghozatalánál nagy segítséget nyújtottak azok a tapasztalatok, amelyek az együttműködés következtében egyre mélyültek, bővültek. A belső piaci jogvédelem mellett egyre nagyobb szerephez jutott — a nemzetközi munkamegosztásban való fokozódó részvétel miatt - a külföldi oltalom, illetve a nemzetközi iparjogvédelmi egyezményekben való részvétel kérdése. A további lépést pedig az országaink közötti speciális megállapodások igénye és létesítése jelentette, amelyeknek jelentősége természetszerűleg fokozódik, hiszen a bővülő kapcsolatok az iparjogvédelmi kérdések kölcsönös rendezése nélkül jelenlegi szintünkön már elképzelhetetlenek. S egyidejűleg elérkezett az idő arra is, hogy a különböző jogintézmények terén
