Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1974-05-01 / 5. szám

5. szám

SZABADALMI KÖZLÖNY. 79. ÉVF. 1974. ÉV

357

kuli szabadalom (gazdasági szabadalom) megszerzésének célszerűségét

hangsúlyozzák."

A konferencia általános kérdésekkel is foglalkozott és ennek keretében szükségesnek tarotta, hogy az országok tájékoztassák egymást a tőkés országokban tett szabadalmi bejelentéseikről és a licencszerződéseikkel kapcsolatos tapasztalatokról.

Nagy figyelmet szentelt a konferencia a nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés kérdéseinek, értékelte a nem sokkal korábban megrendezett Lisszaboni és Nizzai Diplomáciai Konferencia eredményeit és azokat kedvezőnek találta.

A szocialista országok küldöttségei már első találkozásuk alkalmából meghatározták álláspontjukat a Német Demokratikus Köztársaság jogainak érvényesítéséről a nemzetközi iparjogvédelmi Unióban. Ennek megfelelően a következő években minden alkalmat felhasználtak az NDK-val szembeni diszkrimináció megszűntetésére.

A legfontosabb elvi és gyakorlati teendők összefoglalásán túl a Konferencia meghatározta az együttműködés szervezeti formáit is, amelyek egészen 1971-ig működtek.

A konferencia célszerűnek tartotta a fogalmak és jogszabályok területére vonatkozó határozatok megvalósítása érdekében, hogy a résztvevő országok szabadalmi hivatalai a következő munkacsoportokat hozzák létre:

első csoport azon javaslatok előkészítésére, melyek a találmányi és újítási jogszabályok egységesítésére, továbbá a bejelentett találmányok újdonságvizsgálati módszerének tökéletesítésére vonatkoznak. E csoport titkárságát a Szovjetunió Felfedezésúgy i és Találmányi Bizottságában szervezték meg:

második csoport azon javaslatok előkészítésére, melyek a védjegy- és ipari mintatörvények fogalmainak és jogszabályainak egységesítésére vonatkoznak. E csoport titkárságát a Csehszlovák Köztársaság Szabadalmi Hivatalában szervezték meg:

harmadik csoport azon javaslatok előkészítésére, melyek az egységes szabadalmi osztályozásra vonatkoznak. E csoport titkársága az NDK Szabadalmi Hivatalában került megszervezésre.

A konferencia szükségesnek tartotta, hogy a titkárságok tervet készítsenek a kérdések kidolgozására vonatkozóan és azt összeegyeztessék a Konferencián résztvevő szabadalmi hivatalokkal.

A létrehozott titkárságok később, a fenti sorrendnek megfelelően az I., II. és

III. számú titkárság elnevezést kapták, és 1963-ban kiegészültek a IV. számú titkársággal. amelynek a vonatkozó határozat értelmében a nemzetközi együttműködés kérdéseivel kellett foglalkoznia, nevezetesen a szocialista országok részvételével a

nemzetközi szervezetekben. Ezt a titkárságot a Magyar Népköztársaság Országos Találmányi Hivatalában szervezték meg. A titkárság rendkívül fontos munkát végzett, mert a hatvanas években a nemzetközi iparjogvédelmi szervezetekben valóságos forradalom játszódott le. Mongólia kivételével valamennyi KGST ország tagjává vált a Párizsi Uniónak, jelentősen megnőtt a fejlődő országok befolyása az Uniókban, az Uniók szervezetileg is megújhodtak és létrejött a Szellemi Tulajdon Világszervezete. E folyamat kapcsán olyan fontos nemzetközi eseményekre kerültsor, mint a Világszervezetet létrehozó Stockholmi Diplomáciai Konferencia, és a Szabadalmi Együttműködési Szerződést létrehozó Washingtoni Diplomáciai Konferencia. Emellett előbb az Uniók, majd a Világszervezet vezető testületéinek rendszeres évi ülései is megkívánták a kiadott előkészítő anyagok megfelelő tanulmányozását és értékelését. Ezt szakértői szinten a Jogász Bizottság végezte el, amely az említett eseményeket megelőzően több alkalommal is ülésezett és eredményes munkát végzett.

Lapunk e számában külön cikkek foglalkoznak a II. számú titkárság és a III. számú titkárság területére tartozó együttműködés kérdéseivel, ezért azokat a jelen cikk nem érinti. A IV. számú titkárság által tárgyalt kérdések csak a maguk idejében rendelkeztek aktualitással, a róluk szóló és a fentieken túlmenő ismertetés csak szükségtelenül növelné e cikk terjedelmét. A szocialista országok nemzetközi együttműködésének eredményei a különböző nemzetközi konferenciákon elfogadott okmányokban, és abban tükröződnek, hogy ezen országok tekintélye jelentős mértékben nőtt a Világszervezetben és az egyes uniókban tömörült államok előtt és ma már a szocialista országokkal mint jelentős, sok esetben meghatározó tényezővel kell számolni a nemzetközi iparjogvédelmi szervezetekben.

Mindezekre tekintettel a most tárgyalt második időszak munkájának ismertetésénél az I. számú titkárság területére tartozó együttműködés kérdéseire lehet szorítkozni. Mindenek előtt meg kell jegyezni, hogy ez az a terület, amelyen a legnehezebb kérdések merülnek és merültek is fel. Nem számítva a szabadalmi vizsgálat egységesítésének kérdését, amely viszonylag egyszerűbb, technikai jellegű kérdéseket vet fel, a jogi fogalmak és jogszabályok közelítése és majdani egységesítése csaknem minden egyes esetben nagy nehézséget jelent, hiszen éppen a találmányok jogi oltalmának területe az, amelyen a nemzeti jogszabályok leginkább magukon viselik az eltérő gazdasági és történelmi fejlődésből, termelési színvonalból, társadalmi hagyományokból és a szocialista fejlődés során alkalmazott gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási koncepciókból szükségszerűen adódó különbségeket. Mindezek ellenére, a kezdeti időszak után, amikor a szakértők megismerkedtek egymás országainak jogszabályaiban rejlő tartalommal és az egyes jogi megoldások indokaival, a szovjet szakértők

előkészítő és koordináló tevékenységére támaszkodva az I. számú titkárság keretében jelentős eredmények születtek. Elég utalni néhány legjelentősebb alapfogalom egységes meghatározására, amely e munka keretében született.

A felfedezés fogalma:

„Felfedezésnek tekintendő az anyagi világ korábban nem ismert, objektíve létező törényszerűségeinek, tulajdonságainak és jelenségeinek elméletileg bizonyított vagy kísérletileg igazolt megállapítása."

Az oltalmazható találmány fogalma:

„Találmánynak tekintendő valamely feladat új, műszaki, a technika ismert állásához viszonyítva haladást jelentő megoldása".

Az újítási javaslat fogalma:

t ,

„Újításnak tekintendő a vállalat vagy szervezet részéről felhasználásra elfogadott olyan javaslat, amely a feladat műszaki megoldását tartalmazza, és a termelési folyamat, szerkezeti felépítés, technológia vagy anyag célszerű megváltoztatásából áll, olyan feltétel mellett, hogy előzetesen nem használták, vagy nem dolgozták ki, annál a vállalatnál vagy szervezetnél, ahová benyújtották és nem szerepelt a vállalat tervében vagy felettes szerv intézkedésében a feladat konkrét megoldásának közlésével."

E fogalmak meghatározása nemzetközi szakmai körökben is pozitív hatást váltott ki és mindenki számára könnyen felismerhető, hogy a két utóbbi meghatározás jelent meg minden tartalmi feltétele tekintetében az új magyar szabadalmi törvényben és az újítási jogszabályokban.

Az előbbi példák jól éreztetik annak a munkának a színvonalát, amely az I. sz. titkárság keretében folyt. A munka természetesen sok más olyan kérdésre is kiterjedt, amelyek tovább mélyítették az egységesítési törekvéseket. Ez utóbbi megállapítás jellemzésére néhány példa a tárgyalt kérdések hosszú sorából:

— találmányként elismerhető és el nem ismerhető tárgyak;

— a jogi oltalom hatályának kiterjesztése eljárásról anyagra;

— a találmányi jog alanyai;

— a találmányi bejelentések benyújtásának és elbírálásának rendje;

— a használati minták jogi oltalmának célszerűsége;

— a póttalálmányok jogi oltalmának célszerűsége;

— a találmányokkal kapcsolatos jogviták rendezése;

— az engedélyezett találmányi oltalom megsemmisítésének feltételei;

— az igénypontok egységes szerkezeti felépítéséről;

— az elbírálás egységes módszertanáról;

— a vállalatok és szervezetek közötti találmányi hasznosítási szerződések;