Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1974-05-01 / 5. szám

356

SZABADALMI KÖZLÖNY, 79. ÉVF. 1974. ÉV

5. szám- 1959-ig- 1959-től 1971-ig- és 1971-től.

E felosztás első pillantásra talán önkényesnek és formálisnak tűnik, valójában azonban — mint azt már említettük - ezek az időhatárok fejezik ki a KGST együttműködés általános tartalmi fejlődésének a valóságban jól felismerhető, bár évszámban talán ilyen pontosan nem kifejezhető egymást követő szakaszait.

Mi jellemezte ezeket a szakaszokat?

1. A szocialista országok kapcsolatainak általános fejlődésével együtt a találmányi hivatalok közötti kapcsolat is viszonylag korán megjelent, ami azonban elsősorban tapasztalatcsere látogatásokban nyilvánult meg. Később a kapcsolatok szorosabbá válása egyes hivatalok között kétoldalú együttműködési megállapodások megkötését eredményezte, amelyek főként technikai együttműködést irányoztak elő a szabadalmi leírások cseréje, irodalmi anyagok kölcsönös megküldése stb. formájában. Mindenesetre a kétoldalú kapcsolatok intenzívebbé válása és elsősorban a KGST országok gazdasági kapcsolatainak fejlődése érlelte meg azt az igényt, hogy a tagországok iparjogvédelmi hatóságai többoldalú kapcsolatra lépjenek egymással és ezt a szükségletnek megfelelően rendszeressé is tegyék. Az ötvenes években kibontakozó gazdasági együttműködés ugyanis már sorra-rendre vetett föl az iparjogvédelem területére tartozó olyan kérdéseket, amelyeket megfelelő szakmai vizsgálat és elemzés útján kellett megoldani. Egyre inkább kiütköztek az egyes szocialista országok eltérő történelmi fejlődéséből és jogi szabályozásából eredő nehézségek, amelyeknek későbbi veszélyeire, figyelembevéve a termelési és kereskedelmi kapcsolatok további intenzív fejlődését, már akkor számítani lehetett. Kézenfekvőnek látszott a kérdések közös tanulmányozása és annak eredményeként a legjobb megoldások megkeresése. Mindezt felismerve a kormányok helyesnek tartották a találmányi hivatalok vezetőinek összehívását.

2. A Konferencia megrendezésének feladatát a Német Demokratikus Köztársaság Szabadalmi Hivatala vállalta magára, és ennek megfelelően arra 1959. november 16—28-ig Berlinben került sor, és azon — a vendéglátón kívül — résztvett a Bulgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság, valamint megfigyelői minőségben a Kínai Népköztársaság küldöttsége. A konferencia, amely az iparjogvédelem területén megalapozta a KGST országok közötti szervezett együttműködést, a következőkből indult ki:

„Azon népek között, melyek a kapitalista igát lerázták magukról, minőségileg új, szocialista kapcsolatok fejlődtek ki, melyeknek jellemzője a testvéri együttműködés és őszinte kölcsönös támogatás, a kommunizmusért vívott harcban, a proletár nemzetköziség alapján. Emellett az egyre inkább terjedő tudományos-műszaki együttműködés egyik legfontosabb formájává a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlődtek, amelyek lehetővé teszik, hogy kis munkaerő- és munkaeszköz felhasználással gyorsabb ütemben tudjunk ipari objektumokat létesíteni, a mezőgazdasági termelést tovább fejleszteni, a berendezéseket és nyersanyagokat ésszerűbben kihasználni és a munka termelékenységét fokozni.

A tudományos-műszaki együttműködés magában foglalja a felfedezésekkel, találmányokkal és újítási javaslatokkal kapcsolatos kölcsönös információcserét is, valamint a találmányok oltalmát."

E felismerések alapján a konferencia a következő határozatokat fogadta el:

„Még nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy népeink alkotó erejét fejlesszük, ami nem csupán anyagi előnyöket hoz magával, hanem mély társadalmi jelentőséggel is bír, mint az embernek a munkában történő nevelési tényezője és mint olyan eszköz, mely alkalmas arra, hogy egyszer s mindenkorra felszámolja a szellemi és testi munka közötti határokat és közelebb hozza a célt, amikor az alkotó munka az élet örömeinek egyik formájává válik. Tevékenyen kell dolgozni azon, hogy népeink igényeit a feltalálói tevékenység egyre inkább kielégítse és hatásos szerepe a népgazdasági tervek teljesítésében és a kommunista társadalmi rend felépítésének végeredményében egyre inkább erősödjék. Intézkedéseket kell tenni, hogy nem csupán egyes, hanem a szocialista országok valamennyi szabadalmi hivatala lajstromvezető szervekből olyan szervezetekké váljon, mely a műszaki haladást ösztönzi, az új felfedezések, a fontos találmányok és újítási javaslatok kölcsönös ismertetése, a népgazdaságba való bevezetésük ellenőrzése, a szabadalmi okmányok cseréje, stb. révén."

A konferencia egyebek között a következő gyakorlati intézkedések megtételét javasolta:

„A szocialista államok szabadalmi hivatalai közötti további együttműködéssel kapcsolatban;

— a résztvevő országok valamennyi szabadalmi hivatala írásban kicseréli azokat a tájékoztatókat, melyek országos és nemzetközi ülésekre, konferenciákra és kiállításokra vonatkoznak az iparjogvédelem területén,

— a résztvevő országok valamennyi szabadalmi hivatala legkésőbb 4 héttel a szerzői tanúsítványok és szabadalmi leírások megjelenése után azokat kölcsönösen kicseréli,

— a szabadalmi hivatalok lehetőleg havonként — azonban évenként legalább 4 alkalommal - cserélik ki a fontos találmányokra vonatkozó tájékoztatókat,

— a valamennyi európai szocialista országban alkalmazott német osztályozás alapján egységes osztályozási rendszert

kell kidolgozni, amely a technika jelenlegi állásának megfelel.

— a találmányok és újítások területén a résztvevő országok szabadalmi hivatalai rendszeres írásbeli tájékoztatókat cserélnek ki tematikai terveikről.

A jogszabályok egységesítésére vonatkozóan:

„Abból a célból, hogy a szocialista tábor országainak találmányi törvényeiben a fogalmakat tökéletesítsék és célszerűen egymáshoz közelebb hozzák, javasolja a konferencia, hogy összehasonlító részlet tanulmányozást végezzenek el azon jogi alapnormákra és fogalommeghatározásokra vonatkozóan, melyek a szocialista tábor valamennyi országának törvényeiben előfordulnak. Elsősorban célszerűnek látszik a következő kérdéseket tanulmányozni és figyelembe venni:

— egységes (egyértelmű) fogalommeghatározások bevezetése a következő kifejezéseknél: „felfedezés", „találmány", „újítási javaslat", „a bejelentés elsőbbsége" „áruvédjegy", „ipari minta és kiállítási oltalom" és egyéb alkalmazott kifejezések.

— egységes (egyértelmű) követelmények bevezetése a találmányok újdonságára vonatkozóan,

— egységes érvényességi határidő rögzítése a megadott szabadalmak, a lajstromozott védjegyek, ipari minták és kiállítási oltalom eseteiben,

— egységes alaki követelmények bevezetése a szabadalmi bejelentések és a szerzői tanúsítványok bejelentéseire,

— célszerűen minimális mértékű szabadalmi bejelentési- és évi illetékek megállapítása, továbbá a szabadalmi ügyvivői költségek csökkentése.

Kölcsönös segítség a találmányi bejelentések újdonságvizsgálatánál:

„Abból a célból, hogy megkönnyítsék és egyszerűsítsék a szakértők számára a szabadalmi bejelentések újdonságvizsgálatát és a szabadalmak megadását valóban csupán új találmányokra korlátozzák a konferencia ajánlja:

— az újdonságvizsgálati módszerekre vonatkozó kölcsönös tájékoztatás a megfelelő módszertani utasítások átadása révén,

— javasolja a konferencia a szabadalmi hivataloknak, hogy fokozzák a kapitalista országokban történő bejelentésekre vonatkozó információcserét az ott megadott szabadalmakkal kapcsolatban, továbbá olyan információt, mely licencszerződésekre (licencek megszerzése és eladására) vonatkozik és ezen szerződések hatásosságával kapcsolatos,

— annak figyelembevételével, hogy a szocialista tábor országai a szófiai egyezményben megegyeztek arra vonatkozóan, hogy a kölcsönös műszaki segítség nyújtáskor ingyen felhasználják a találmányokat, javasolja a konferencia a szabadalmi hivataloknak, hogy a szocialista tábor országaiban történő bejelentéskor a feltalálók számára egy szerzői tanúsítvány vagy egy kizárójog nél-