Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
25 ÉVES A KGST \J A KGST tagországok együttműködése az iparjogvédelem területén I. A szocialista országok közössége ebben az évben ünnepli a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának 25. évfordulóját. Ez alkalomból sorra látnak napvilágot a megemlékezések, amelyek a KGST keretében kialakult együttműködés különböző területein bekövetkezett fejlődésről, az elért eredményekről és a további célokról adnak számot. Lapunk célja, hogy e szám néhány cikkében megkíséreljen tájékoztatást adni a KGST országok között az iparjogvédelem területén folyó együttműködésről, annak eddigi eredményeiről és már ismert további útjáról. A KGST meghatározott történelmi feltételek között jött létre, amelyek egyúttal szükségszerűvé is tették megalakulását. A Szovjetunió által a II. világháborúban elért történelmi győzelem és az adott országok munkásosztályai által vívott eredményes harc következményeként, egy sor országban létrejött a munkáshatalom és ezen országok népei a szocialista építés útjára léptek. Ezeket az országokat szoros kapcsolat fűzte egymáshoz és a Szovjetunióhoz, hiszen mindegyikben azonos típusú volt a társadalmi rend (a munkásosztály vezette népi hatalom), egytípusú a gazdasági alap (a termelőeszközök társadalmi tulajdona), közös volt a marxizmusleninizmus ideológiája, és végül azonos célt tűztek maguk elé, a szocialista illetve a kommunista társadalom felépítését. Emellett a hidegháború körülményei között, amikor is a tőkés államok bojkottálták a velük való kereskedelmet, a nyersanyag és áruszállítást, jövőjük érdekében meg kellett szervezni saját erőforrásaik legjobb felhasználását, egymás minél eredményesebb megsegítése érdekében. A KGST megalakulásával egy új típusú, szocialista jellegű nemzetközi gazdasági szervezet jött létre, amely a tagállamok teljes egyenjogúságának, állami szuverenitásának és nemzetközi érdekeinek tiszteletbentartásával valósítja meg feladatait. Szervezi a tagállamok közötti gazdasági és tudományos műszaki együttműködést, elősegíti az erőforrások legésszerűbb kihasználását, szervezi á tagállamok közötti nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, a termel ési együttműködést, a gyártásszakosítást a tagországok gazdasági integrációját. A KGST központi célja, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek egyesítésén és összehangolásán keresztül hozzájáruljon ezen országokban a népgazdaság tervszerű fejlődéséhez, a gazdasági és műszaki haladás meggyorsításához, a kevésbé fejlett iparral rendelkező országok termelési színvonalának emeléséhez, a munka termelékenységének szakadatlan növeléséhez, és ezen keresztül a tagállamok népei jólétének állandó növeléséhez. Fejlődésének első időszakában a KGST kifejlesztette a tagországok között a nagy mennyiségű áruszállításokra több évre, változatlan árakon kötött kétoldalú külkereskedelmi szerződések rendszerét. Ez pl. hazánknak megbízható tervezési és termelési alapot jelentett, biztosítva számunkra a szükséges anyagok és gépek beszerzését, készáruink értékesítését. A külkereskedelmi szerződések rendszeréhez csatlakozott az egymásnak nyújtott tudományos-műszaki segítség és az e téren szerzett tapasztalatok cseréje. Szervezetek jöttek létre a közös erőfeszítést igénylő feladatok megoldására. Az együttműködés fokozatosan kiterjedt a népgazdaság fejlesztési terveinek egyeztetésére és összehangolására, majd a kétoldalú kapcsolatok mellett megjelentek a sokoldalú együttműködés különböző formái. Az 1971-ben elfogadott Komplex Program pedig már összefoglalta a következő 15—20 év gazdasági integrációjának feladatait, a népgazdaságok fokozatos egymásba fonódásának szükségességét, a vállalati, intézményi szervezeti formák változásának, a tervezés és gazdasági irányítás megfelelő módosításának, a termelés és az egész gazdaság strukturális változtatásának útján. Mindez sokkal hatásosabban segíti a KGST fentebb már említett központi célkitűzésének megvalósítását, vagyis a társadalom anyagi színvonalának nagyfokú emelését. E cél elérését nagymértékben segítheti a találmányokban megjelenő műszaki haladás, a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek minél gyorsabb és minél szélesebb körben történő hasznosítása. Erre tekintettel a KGST tagállamok együttműködésük kezdete óta nagy figyelmet fordítottak a műszaki eredmények cseréjére, a különböző iparjogvédelmi kategóriákra kiterjedő együttműködés fejlesztésére. Ennek terjedelme és intenzitása azonban mindenkor a tényleges gazdasági együttműködés fejlődésének függvénye volt. Abban az időszakban, amikor a kapcsolatokra a kétoldalú viszonylat volt jellemző, külön szervezett együttműködés az iparjogvédelem területén nem volt, de a KGST II. szófiai ülése már ajánlásban rögzítette a találmányok egymás közötti átadásának rendjét és a szerzők díjazásának módját. A következő szakaszban, amikor már megjelentek a többoldalú együttműködés elemei, a Tudományos és Műszaki Kutatásokat Koordináló Állandó Bizottság több alkalommal foglalkozott találmányokkal összefüggő kérdésekkel, sőt tizennegyedik ülésén Tbilisziben elfogadta „A tudományos-műszaki együttműködés keretében létrejött közös találmányok szerzőinek díjazására vonatkozó ajánlások"-at, amelyek továbbfejlesztették a már említett szófiai ajánlást. Ugyanebben az időszakban (1959) kezdődött a KGST országok találmányi hivatalvezetőinek szervezeti együttműködése, egyelőre a KGST területén kívül, de a KGST szerveinek egyetértésével, és az illetékes állandó szervek munkájával koordinációban. A Komplex Programban kifejeződött integrációs törekvések kialakulásával párhuzamosan a tagországok találmányi hivatalvezetőinek együttműködését a KGST állandó szervének szintjére emelték (1971), hogy nagyobb lehetőséget biztosítsanak a Komplex Program célkitűzéseinek az iparjogvédelem területén történő végrehajtásához. II. E cikknek az a célja, hogy bizonyos mértékű áttekintést adjon a KGST tagországok együttműködéséről, és annak fejlődéséről, az iparjogvédelem területén. Az időrendiséget és a szervezeti formákat figyelembevéve, ezt az együttműködést lényegében három szakaszra oszthatjuk
