Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám
i Az újító és feltaláló mozgalomnak az elmúlt negyedszázad alatt gyakorolt legértékesebb hatása — mely számokkal ki sem fejezhető a szocialista emberré nevelő hatásában, az üzemi demokrácia fejlesztésében és általában társadalmi-politikai hatásában van. A mozgalomban résztvevők miközben foglalkoznak vállalatuk gondjainak megoldásával, alkotó-építő módon bírálnak mindent, ami a termelő munkában elavult vagy nem eléggé fejlett módszer, megoldás, úgy újat, jobbat, fejlettebbet javasolnak helyette. Miközben élnek a szocialista demokrácia adta lehetőségekkel, maguk is formálódnak és példamutatókká válnak egész kollektívájuk számára. Az újító-feltaláló mozgalom 25 évének jelentős eredményei mellett hibák is voltak. Ezek közül különösen az ötvenes évek első felében a látványos számszerű eredmények hajszolása, a minőségi szint és a társadalmi-politikai hatás egyidejű háttérbe szorulása említhető. Az újító-feltaláló mozgalom további fejlesztése szempontjából jelenleg a legfontosabb — ezt az eddigi tanácskozások is bizonyították — annak vizsgálata, hogy az 57/1967. számú kormányrendelet, a mozgalommal kapcsolatos pénzügyi szabályzók, valamint az állami és társadalmi szervek munkája hogyan hatott az újítók és feltalálók tevékenységére és ezek hatására milyen ma az újítómozgalom. Az 1968. január 1. óta hatálybalépett jogi és pénzügyi szabályozók, valamint az állami és társadalmi szervek munkája számos kedvező változást és eredményt hozott. Az 57/1967. számú újításokról szóló kormányrendelet, a korábbi aprólékos és részletes szabályozással szemben, keretjogszabályként jelent meg. Ennek következtében jelentősen növekedett a vállalatok és intézmények önállósága a mozgalom helyi szabályozására, tág teret nyitva az üzemi demokrácia adta lehetőségekre, a helyi adottságok jobb kihasználására, a bürokrácia csökkentésére, az elbírálás, díjazás stb. egyszerűbbé és reálisabbá tételére. A mellékelt statisztikai adatok (2. számú táblázat), amely szerint a benyújtott újítási javaslatok száma az 1968—1973. években jelentősen kevesebb volt, mint a korábbi években, ellentmondónak tűnnek a fenti megállapításokkal, ami azonban abból adódik, hogy az 1968. január 1—tői hatálybalépett jogi és pénzügyi szabályozások következtében:- elmaradtak az ügyeskedő, mondvacsinált, műszaki alkotó tevékenységet egyáltalán nem igénylő olyan újítási javaslatok, amelyeket 1968. előtt csak azért ismertek el újításnak, mert ezen a címen adhattak egyes dolgozóknak bérkiegészítést, vagy jutalom jellegű anyagi elismerést;- növekedett az elfogadott javaslatok színvonala;- nőtt a vállalati kollektíva ellenőrző szerepe és érdekeltsége abban, hogy a vállalatnál csak a valós eredményt hozó javaslatokat díjazzák;- megszűnt a formális és ingyenes, adminisztratív úton elrendelt tapasztalatcsere, amely korábban a benyújtott újítási javaslatok számát mintegy évi 30 ezerrel növelte, ugyanakkor tényleges eredményt nem hozott;- jelentősen növekedett: a hasznosított újítások aránya, valamint az egy hasznosított újításra eső pénzben számítható gazdasági eredmény is. Az újításokból és találmányokból származó összes vállalati eredmény az 1968. évi 2 milliárd forintról 1973-ra már 3.8 müliárd forintra nőtt. Mivel az újítások hasznosításából származó gazdasági eredményt csak a hasznosítás évében veszik fel a statisztikai adatok közé, ugyanakkor pedig a hasznosított újítások átlagosan 3-4 éven át, sőt a legértékesebbek még sokkal hosszabb ideig „élnek”. Az újítások és találmányok hasznosítása évente hozzávetőlegesen 2-3%-kal 3
