Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
KIÁLLÍTÁS As I. Magyar Védj egy kiállítás (1973. november 26. — december 1.) A gazdaságirányítás módszereinek korszerűsítése és az ezzel kapcsolatos követelmények változása időszerűvé tették a védjegyek hatékonyabb alkalmazását. A külkereskedelmi forgalom dinamikus fejlődése új piacok megszerzését és a régiek megtartását tette szükségessé. A vállalatok kereskedelempolitikájának kialakításánál a védjegyek által nyújtott előnyöket is figyelembe kell venni, ha az éles konkurrenciát ellensúlyozni akarják. A fogyasztó megnyerése és bizalmának megtartása nehéz feladat, mert az információ áradatban gyakran tájékozatlanul állnak a kínálattal szemben. Ilyen esetben a védjegy, amely a korrekt reklám útján a használati értékről is felvilágosítást nyújt, tájékozódást jelent. A minőség stabil szinten tartásának követelményét, a mindenkori követelményeknek megfelelően az OMFB javaslata alapján a Kormány is hangsúlyozza, „A termék minősége iránti fokozott felelősségről és a fogyasztók érdekeinek védelmében szükséges intézkedésekről" szóló határozatában. A tájékoztatás egyik célszerű formája a reklámmal ismertetett védjegy, amelynek olyan alapvető követelményei vannak, amelyeknek betartása a köz érdeke. Nem célszerű reklámozni például olyan védjegyeket, amelyek mögött nincs megfelelő árualap, vagy amellyel kapcsolatos áruk nem a reklámozott minőségben kerülnek forgalomba. Mindezek a követelmények természetesen a különböző szolgáltatásokra is megfelelően vonatkoznak. Ha a szükséges műszaki-gazdasági feltételek biztosítva vannak és hosszabb távon is biztosíthatók, akkor a védjegy használata Üzleti sikerekre vezethet. A reklám eredményességét biztosítja az esztétikus kivitelű, jól tervezett védjegy. A túlzsúfolt ábrás védjegyek, vagy a túl hosszú és sok mássalhangzót tartalmazó védjegyet nehéz asszociálni, s így nem éri el a kívánt hatást. Hazánkban a védjegykultúra az elmúlt 20 évben javult. Mégis megállapítható, hogy igen jelentős fejlődésnek kell még történnie. A fejlődés első stádiuma az, hogy a jelenlegi helyzetről megfelelő áttekintést teremtsünk. Ezt a célt szolgálta a I. Magyar Védjegy kiállítás megszervezése. A Magyar Kereskedelmi Kamara Védjegy és Csomagolási Bizottsága három éves működése alatt tanulmányokkal, tanácsadással és előadásokkal kívánta szolgálni a magyar védjegy és csomagolási kultúra nemzetközi szinten való tartását. Az elméleti eredményeket a gyakorlatban hasznosítható formában és megfogalmazásban ismertette a gazdasági életben működő propagandistákkal, jogászokkal és a kereskedelemben tevékenykedő szakemberekkel. Szükségessé vált azonban egy olyan átfogó információkat közlő rendezvény megszervezése, amely az eddigi gyakorlattól eltér és egyben a helyzet felmérését is szolgálja. Ennek érdekében egy kiállítás megrendezése nyújtotta a legnagyobb lehetőséget, amely auditív és vizuális formában, komprimáltán tudja közölni a szükséges ismereteket. Ilyen gondolatok jegyében született meg az elhatározás, hogy védjegykiállítást kell rendezni, előadássorozattal egybekötve. Számtalan nehézség leküzdése vált szükségessé, mert ilyen jellegű kiállítás Európában még nem volt, ezért olyan gyakorlati és elméleti kérdésekben kellett dönteni, amelyekre eddig nem volt tapasztalat. Először csak egy védjegy bemutatót tervezett a Bizottság, majd később alakult ki a megvalósult Kiállítás terve, nevezetesen az, hogy a) elméleti ismeretterjesztő b) történeti c) bemutató részből álljon. 1973. év márciusában körlevél útján történt a felmérés, hogy milyen érdeklődésre, vagyis hány kiállítóra lehet számítani. Az eredmény minden várakozást felülmúlt, mert a körlevelek alapján 85 vállalat, szövetkezet és magán kisiparos jelentette be részvételét, mintegy 750 védjeggyel. Néhány vállalat a körlevél alapján jelentette be árujelzőjét védjegyoltalomra, mint például a Magyar Hirdető Vállalat az első magyar hangvédjegyet. Üj gondolat volt a védjegyek és szabványok közötti összefüggés elméleti és gyakorlati ismertetése. Ennek érdekében a Magyar Szabványügyi Hivatal önállóan kialakított tablókon és előadásban ismertette az erre vonatkozó anyagot. Várható volt, hogy a Kiállítás szakmai közönsége olyan kérdésekre kíván választ kapni, amelyekre az általános jellegű előadásokban nem térnek ki az előadók. E célból információs szolgálatot szervezett a Bizottság a Kiállítás helyszínén, amelyben résztvett az Országos Találmányi Hivatal Védjegyosztálya és a Danubia Szabadalmi Iroda. A fejlődés bemutatására szükség volt olyan régi reklám tárgyak bemutatására is, amelyeken célszerűen alkalmazták a védjegyeket. Ebben nagy segítséget nyújtott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum azzal, hogy rendkívül érdekes és egyedülálló védjegyhordozó reklámtárgyakat kölcsönzött a Kiállítás időtartalmára. A Kiállítás jelentőségének megfelelő sajtó tájékoztatás is széleskörű ismertetést tett lehetővé a védjegyek fontosságáról és hasznáról. Sikeres volt a Magyar Hírlapban lefolyt rejtvény pályázat is, amit nemcsak egyes vállalatok használtak k: reklám célokra, de egyúttal hozzájárult a vedjegykultúra javításához is. A Kiállításon az ismeretterjesztő részben grafikus ábrázolásban láthatta a közönség a következő fő kérdéseket: 1. Mi a védjegy, az árujelző, a cégnév? 2. A magyar védjegy jogszabályok fejlődése. 3. Magyarországon bejegyzett első védjegyek. 4. A hazai védjegy lajstromozás alakulása 1925—1972. között. 5. Az első magyar eredetű nemzetközi védjegyek. 6. Védjegyjogi nemzetközi kapcsolataink. 7. Magyarország csatlakozása a nemzetközi védjegy jogszabályokhoz. 8. A védjegyalkotás alapvető feltételei. 9. Mit mond a védjegy a fogyasztónak? 10. Mit jelent a védjegy a jogosított számára? 11. 1973. július 1-én érvényes védjegyek száma és iparági megoszlása Magyarországon. 12. Magyarországon és a szomszédos országokban 1968—1971. között bejegyzett hazai védjegyek számának alakulása. 13. Magyar védjegyek száma a világ országaiban.
