Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1973 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

2 SZABADALMI KÖZLÖNY 78. ÊVF. 1973. ÉV 1. szám igazolja néhány adat. 180 szovjet műszaki egyetemen cs 23 tudományegyetem jogi karán kötelező egy szemeszteren az ipari jogok oltalmára vonatkozó ismeretek okta­tása. A moszkvai Központi Szabadalmi Inté­zetben (Centralnüj insztitut povüsenija kvalifikaeii rukovidjascsih rabotnikov na­­rodnogo hozjajsztva v oblaszti patentnoj rabotü) három tagozat működik: nappali, esti és levelező. A postgraduális szakem­berképzés itt szakosított: újdonságvizsgáló szakértőket, szabadalmi informátorokat és prognóziskészító'ket, valamint iparjogvé­delmi előadó-tanárokat képeznek. Talán nem érdektelen néhány szóban az Intézet főbb tevékenységét vázolni. A Központi Szabadalmi Intézetnek kettős feladata van: egy un. tudományos oktatási tanáccsal együttműködve ellátja az Intézet tudományos irányítását (tanul­mányi programok, tantaervck, tananya­gok, diplomamunkák kidolgoztatása és eibíráltatása) és az oktatással kapcsolatos szervezési, stb. feladatokat. Az Intézet tanterve az ország tudományos és gyakor­lati igényeit szem előtt tartva készült A kötelező tantárgyak száma 14; ezek közül öt tárgyból kell vizsgázni, kilencből be kell számolni. A nappali tagozat két szemeszterén az oktatási órák száma 792. Ebből 486 óra előadás és 306 óra gyakorlati- cs szeminári­umi foglalkozás. A tanterv külön érdekes­sége, hogy az újdonságvizsgálat tárgy tan­anyaga a formális és dialektikus logika szabályait veszi alapúi. A Szabadalmi Intézetben 5000 szak­ember kapott eddig diplomát. A vezető beosztásban levő dolgozók, a műszaki- és tudományos kutatással foglalkozó szak­emberek számára a Szovjetunióban terv­szerűen és rendszeresen szerveznek felső­fokú állami szaktanfolyamokat 180 óra időtartammal. Meg kell még említeni a szovjet ipar­­jogvédelmi szakemberképzés rendszerében kiemelkedően széleskörű és népszerű, min­tegy tíz éve működő, gazdag tapasztala­tokkal rendelkező társadalmi oktatási in­tézmények hálózatát. Ezek az intézmények a Szovjet feltalá­lók és Újítók Szövetsége (Vszeszojuznoe obsesesztvo izobretatelej i racionalizato­­rov) módszertani irányításával tevékeny­kednek. Ezen intézetek száma 26, mintegy 50 konzultációs tanulmányi központtal. A Német Szövetségi Köztársaság is azon országok közé sorolható, ahol egy egész sor egyetemen rendes tantárgyként oktatják az iparjogvédelmet. így pl. a müncheni nagymultu Max Planck tudomá­nyos intézet az iparjogvédelmi szakember­­képzés mellett a német egyetemeken folyó szellemi tulajdonjogi oktatás tudományos előkészítését is végzi és az iparjogvédelem körébe tartozó jogszabályalkotás tudomá­nyoselőkészítése is feladatát képezi. A Német Demokratikus Köztársaság­ban a Berlini Humboldt Egyetemen, ahová a szabadalmi mérnökképzés és továbbkép­zés levelező formája is tartozik, a szerzői- és a védjegyjogot rendes tanítás keretében adják elő. A többi jogi egyetemen is van találmányi és szabadalmi jog. így pl. az ilmenaui Elektrotechnikai Főiskolán a hallgatók levelező formában tovább foly­tathatják tanulmányaikat szabadalmi in­formáció témakörben. Lengyelország ban 1966. óta kötelező a műszaki alkotások jogvédelmének okta­tása a műszaki egyetemeken és főiskolá­kon és általában az enciklopédikus, komp­lex oktatási forma terjedt el: így a jogi kérdéseken kívül a műszaki gazdasági vonatkozásokat is tárgyalják. A lengyel Szabadalmi Hivatal irányításával két okta­tási központban folyik szervezetten a sza­badalmi ügyvivőképzés. A nappali és leve­lező tagozaton 147 óra előadás, 72 óra gyakrolati foglalkozás, 43 óra konzultáció, 12 ellenőrző gyakorlat és három hét gya­korlat az oktatás időtartama. Az ügyvivők továbbképzésének előkészítése most van folyamatban. A lengyel hivatal külön ren­delkezik az ügyvivők szakosításáról és kö­telező továbbképzéséről. Csehszlovákiá-ban a Találmányi Hivatal mellett működő Iparjogvédelmi Intézetben 2000 szakember szerzett diplomát, és a következő években további 1500-2000 szakember képzését tervezik. Megemlítjük még Japánt, ahol a tokiói és a szapporói jogi egyetemeken rendes oktatás keretében folyik a találmány és egyéb ipari jogok ismertetése. A szabadal­mi ügyvivőjelölteket vizsgára akadémiákon készítik elő, amelyek szoros kapcsolatot tartanak fenn a japán szabadalmi hivatal­lal. Érdekes, hogy képesítő vizsgán a sza­badalmi törvény, a használati minta, az ipari minta és a védjegy kötelező tantár­gyak mellett az iparjogvédelem köréből három másik tárgyat szabadon lehet a vizsgázónak választani. Lehetne még folytatni azoknak az országoknak a felsorolását, ahol már jelen­leg is elég komoly súlyt helyeznek az iparjogvédelmi kultúra terjesztésére, de az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy a műszaki megoldások védelme fokozott biztosításának, a szellemi értékek iránti figyelemfelkeltés - és azok széleskörű hazai és külföldi felhasználásának elérése érdekében, a gazdasági és társadalmi viszo­nyok gyorsabb fejlődése érdekében az egyes országok sokat tesznek, hogy magas szakmai képzettséget, gyors informáltságot biztosítsanak az egyetemekről és szakinté­zetekből kikerülő szakembereknek, és így íz ország ilyen irányú igényét kielégítsék. A szaksajtó is fokozott figyelmet szen­tel e témának. Például Szabajev V. E. - a Szovjetunió Találmányi és Felfedezésügyi Bizottság tagja a „KGST tagországok szo­cialista-gazdasági integrációja és az iparjog­­védelmi szakemberképzés néhány problé­mája” c. cikkével csak alátámasztja e megállapítást. Társadalmi fejlődésünk, valamint a tudományos-technikai forradalom kibon­takozása közvetve és közvetlenül a terme­lés és az oktatás egyre erőteljesebb köl­csönhatását eredményezi. E kölcsönhatás további elemzést igényel, különös tekintet­tel a jövő feladatainak meghatározásánál. Minden ország igyekszik a technika vdágszinvonalát elérni olymódon, hogy külföldi technológiákat honosít meg, hogy viszonylag kis ráfordít ások к ai alakítsa ki saját kutatásait, tervezési-szerkesztési prog­ramját. Napjainkban tapasztalhatjuk, hogy a KGST államok komplex programjában fontos helyet szentelnek a találmányok és szabadalmak kérdésének is. A szocialista országok késznek mutatkoznak az együtt­működésre gazdasági és műszaki téren mindazon országokkal, amelyek erre ér­deklődést mutatnak és megfelelő feltétele­ket teremtenek. Az együttműködés bővíté­sének tendenciái érvényesülnek a kapita­lista országokkal is nemzetközi szabadalmi együttműködés terén is, ami a szocialista országokat is arra készteti, hogy állami érdekeiket megfelelő jogi szabályozás utján védjék, tudományos kutatási tevé­kenységük hatásfokát növeljék, a külkeres­kedelem szerkezetét mennyiségi és minősé­gi szempontból emeljék. Erről tanúskod­nak cgyébkként a szocialista országok között már megkötött és előkészítés alatt álló két- és többoldalú egyezmények. Abban a korban, amikor mind megha­tározóbbá válik az ember alkotó képessé­gének a kibontakoztatása, a tudomáinyos­­technikai forradalom eredményeinek az egész társadalom érdekében történő fel­­használása, a perspektivikus oktatási ter­vek kidolgozásánál ezek hatásával is számolni kell. HOL VAN SZÜKSÉG IPARJOGVÉDELMI ISMERETEK OKTATASÄRA? Az iparjogvédelmi szakemberképzés meg­határozott célú és rendeltetésű oktatás, amely viszonylag szűkreszabott időközben történik cs elég költséges. Vizsgáljuk meg, milyen összefüggések vannak az iparjogvédelmi szakemberekkel szemben támasztott követelmények és az átadandó ismereteket kifejező oktatás között. A modern szocialista gazdaság fejlődé­sének perspektívái, növekedésének prob­lémái megkívánják, hogy az oktatással kapcsolatosan is meghatározzuk azokat a

Next

/
Thumbnails
Contents