Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1973 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 78. ÊVF. 1973. ÉV 3 feladatokat, amelyek e tevékenységhez nélkülözhetetlen ismeretek körét kívánja meg. Abból kell kiindulni, hogy mely területen milyen ismeretekre van szükség, hogy a képzés a korszerű követelmények­nek megfeleljen. Ma már közismert, hogy valamilyen módosítás az oktatásban, különösen a fel­sőfokú oktatásban jelentős mértékben meghatározza későbbi cselekvésünket. Ez a felismerés oda vezetett, hogy mint az előbbiekben vázoltuk, az utóbbi időben mind a szocialista, mind a kapitalista államokban arra törekednek, hogy a képzés területén is megfelelő együttműkö­dés alakuljon ki. Az egyes alapvető termé­szettudományos területeken bekövetkező forradalmi változások előrejelzése, az alap­vető műszaki tudományok területén várha­tó fejlődés szükségessé teszi, hogy az ipaijogvédelem terén a szakemberszükség­letet távlati szempontból is mérlegeljük, és tudományos igényességgel készüljünk fel a feladatok ellátására. Szükséges, hogy a mérnök, jogász, köz­gazda rendelkezzék mindazon összefüggé­sek ismeretével, amelyek a szakmáján túlmenően a kiegészítő tudományok, a tudományok felhasználásának eszközeit és módszereit tátja fel. Az egyetemi hallgatókban ki kell alakí­tani az elemzés szokásait és ösztönözni őket alkotó tevékenységre. Bár a hazai helyzet ismertetésekor az egyetemeinken meglevő eredményekről említést tettünk, mégsem lehet szó nélkül hagyni, hogy ezeket igen lassan és nehezen lehetett elérni, s az iparjogvédelem okta­tása még mindig elég kezdetleges stádium­ban van. Ennek egyik magyarázata, hogy az oktatási anyag permanens korszerűsí­tése rendkívül munkaigényes dolog, és az egyetemi tantervek túlzsúfoltak. Mindennek dacára újabb erőfeszíté­seket kell tenni az iparjogvédelmi kultúra fejlesztése érdekében és az eddiginél nagyobb helyet kellene biztosítani az ipar­­jogvédelmi ismeretek oktatásának a mérnök- és közgazdász-képzésben. A Kormány 2048/1967. (VIII. 20.) 'számú határozatában az Országos Talál­mányi Hivatal feladatává tette, hogy szervezze és irányítsa a különböző foko­zatú iparjogvédelmi képzést és továbbkép­zést, ideértve a vizsgáztatást is. E határozat alapján alakítottuk ki az iparjogvédelmi képzésre vonatkozó terve­inket, amelyek végrehajtása érdekében az eltelt öt esztendőben több intézkedést tettünk. A X. Pártkongresszus határozata kötelez bennünket az eddigi munkánk megvizsgálására és továbbfejlesztésére. A további fejlődés érdekében a követ­kező intézkedések megtétele lenne szüksé­ges: Ahhoz, hogy egyrészt az iparban már jelentkező igényeket, másrészt a perspek­tivikus követelményeket ki tudjuk elégíte­ni, az iparjogvédelmi képzés tudományo­san megalapozott előfeltételeit kell biztosí­tani Különösen fontos, hogy a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésben operativ tevé­kenységet folytató dolgozóknak, akik alapkutatással, alkalmazott kutatással, szerkezetek, technológiák és tervek készí­tésével foglalkoznak, iparjogvédelmi tanfo­lyamokat szervezzenek, hogy az érdekel­tek az idegen jogok legális felhasználásá­nak lehetőségeivel, a hazai ipari tulajdon oltalmának leghatékonyabb formáival, és a hasznosítás (export, licenc) területeivel megismerkedjenek. Ilyen elképzelések az Országos Találmányi Hivatal oktatási tervében szerepelnek. Szükséges, hogy a gazdasági egységek vezetői helyes szabadalmi politikát tudja­nak folytatni, éljenek a szervezettség emelését motiváló iparjogvédelmi lehető­ségekkel, ismerjék fel a szabadalmi politika és a gazdasági hatékonyság közötti kapcso­latot, illetve összefüggést, tanulmányozzák az újító és feltaláló tevékenység szocioló­giáját. Fontos tényező, hogy népgazdaságunk fejlesztésének jelenlegi szakaszában előtér­be került az intenzív termelésfejlesztés, főleg a termelékenység emelésének felhasz­nálásával, és ez az időszak az eddiginél jobban kedvez a szellemi alkotások hasz­nosításának itthon és külföldön. Az időközben végbement változások szükségessé teszik, hogy az iparjogvédelmi oktatás szervezéséről állami szinten köz­pontilag gondoskodjanak. Ezért nálunk is központilag meg kell oldani az iparjog­­védelmi szakemberképzést. Gondolkodni kellene arTól, hogyan lehetne az iparjog­védelemnek tudományos kutatási és okta­tási bázist teremteni. Az elszigetelt egyes intézkedések nem pótolják az egységes tervek és távlati elképzelések rendszerét. A szabadalmi szakértő mérnök-jogász-nyel­­vész-közgazdász ötvözete, ezért képzése összetett feladat és nem oldható meg egyik Soronkövetkező feladatként kell megem­líteni az együttműködés szükségességét a szocialista országokban folyó felsőfokú iparjogvédelmi oktatás bizonyos mértékű összehangolására, és például a tan- és publikációs anyag kidolgozása terén a munkamegosztás kialakítására. Az eddiginél nagyobb lehetőséget kell teremteni arra, hogy a magyar szakembe­rek a szocialista és más fejlett országok napról a másikra, és bár az állami szinten mutatkozó űrt a társadalmi és egyéb szervek különbözőképpen igyekeznek kitölteni, ezek nem pótolják a már emlí­tett képzést. Az iparjogvédelmi képzést és tovább­képzést átgondolt és differenciált formá­ban kell megvalósítani. A megoldás módjai pedig a következők lehetnének a bevált külföldi tapasztalatok alapján: 1. Az Országos Találmányi Hivatal mellett önálló iparjogvédelmi intézet kereté­ben; 2. a műszaki vagy jogi egyetemen szaba­dul nú szakértői szakon; 3. a műszaki egyetem utolsó, szakosító évfolyamán iparjogvédelmi szakon, 4. agráregyetem vagy főiskola keretén belül. Mindegyik variánsnak van pozitív és negatív oldala. így például a Hivatal mel­lett esetleg létrehozandó intézet igen komoly anyagi kihatással járna, azonkívül jelentős személyi és tárgyi feltételek bizto­sítását is megkövetelné. Az ember új ismeretek felvételére a nagy számok törvénye alapján általában a 18-30 éves életkorig a legalkalmasabb. Ismeretes, hogy egy szabadalmi szakértő­nek igen sokoldalú ismeretekkel kell ren­delkeznie. így a műszaki alaptudományok ismeretén kívül, - amelyet a hallgató a műszaki főiskola vagy a műegyetem három éve alatt megszerezhet —, a szakosításhoz fennmaradó egy-vagy két év alatt az alap­­tudományt ki lehetne egészíteni illetve kombinálni iparjogvédelmi szakismeretek­kel. A szabadalmi szakértőképzésnek egy következő megoldása a jogi vagy műszaki diplomával rendelkező fiatalok számára az egyetem keretében a két éves postgraduális képzés. Ilyenre hazánkban is van példa szakmérnök-, szakorvos- stb. képzésben. A műszaki főiskolán vagy műegyete­men kívül elképzelhető lenne az agráregye­temen is a szabadalmi szakemberképzés. iparjogvédelmi főiskoláin szerezhessenek szakképesítést. A cikk során már említést tettünk a KGST együttműködés lehetőségeiről. A Komplex programm, amely felöleli a további fejlődés folyamatait, külön foglal­kozik a találmányok, szabadalmak, a tudo­mányos műszaki információ területén a kölcsönös együttműködés szükségességé­vel, továbbá a tudományos káderképzés kiszélesítésével. MAS ORSZÁGOKKAL VALÖ EGYÜTTMŰKÖDÉS

Next

/
Thumbnails
Contents