Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1973 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
12. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 78. ÉVF. 1973. ÉV 951 megy végbe, a fiziológiai körülmények biztosítása a mikroorganizmus számára tehát az eljárás elengedhetetlen kelléke. A konkrét mikroorganizmust - egyszerűsítve, mechanikusan gondolkodva — ezekben a folyamatokban katalizátornak tekinthetjük: amint hasonló összetételű rendszerekben különböző katalizátorok alkalmazása esetén más-más reakcióutak válnak uralkodóvá, úgy a fiziológiai szempontból elfogadható közegekben más-más mikroorganizmus különböző összetételű anyagcseretermékeket hoz létre. B. A kémiai eljárás ismérvei ezzel szemben gyakorlatüag maradéktalanul olvashatók rá azokra a mikrobiológiai eljárásokra, amelyek során mikroorganizmusok (ill. ezekből izolált enzimek) segítségével bizonyos anyagokon kémiai módosításokat hajtunk végre (ilyenek pL a Nemzetközi Szabadalmi Osztálymutató C 07 c 167/00 Ш. C 07 b 29/02 osztályába sorolható műveletek). A mikroorganizmus ebben az esetben a szokásos kémiai paraméterek együttesének tekinthető, mivel tenyésztési körülményei determinálják az átalakítási reakció feltételeit Abban az esetben pedig, ha a transzformációt valamely mikroorganizmusból izolált enzim segítségével hajtjuk végre, a biokatalízis elmélete közvetítésével a kémiai katalízis területén kereshetünk további analógiát (4). C. Tegyük a következőkben vizsgálat tárgyává a mikrobiológiai eljárások közül a mikroorganizmusok tenyésztésére, fenntartására, új mikroorganizmusok előállítására irányuló eljárásokat (a Nemzetközi Szabadalmi Osztálymutató C 12 к osztályát). Ezek esetében az eljárás terméke a mikroorganizmus. Tekinthető-e a mikroorganizmus kémiai anyagnak, illetve kémiai vegyületek rendszerének? Bár az élőlények any agc se re -fo ly am ataiban az anyag kémiai mozgásának számos formája fellelhető, erre a kérdésre tagadó választ kell adnunk. Az ön-reprodukáló és ön-szabályozó képességgel rendelkező mikroorganizmusok a természet élő termékei; ezek az anyagnak a kémiainál magasabb rendű mozgásformáját testesítik meg A mikroorganizmusok tenyésztésére, fenntartására, új mikroorganizmusok előállítására irányuló eljárások tehát nem vonhatók be vizsgálataink körébe, mivel ezek ’•égterméke nem minősíthető - a szokásos értelmezés szerint - vegyi anyagnak. III. Az A.-B. mikrobiológiai eljárás-típusok között nemcsak a kémiai eljárás, hanem a kémiai analóg eljárás kritériumai alkalmazhatósága tekintetében is találunk különbségeket. Ha mikroorganizmusokkal termeltetünk, illetve alakíttatunk át egyes anyagokat, az „azonos vagy analóg szerkezetű kiindulási anyag”, az „azonos vagy analóg munkamódszer”, az „új, de analóg szerkezetű végtermék” fogalmak azonosítása körültekintést igényel. Az egyes metabolitok előállítására irányuló mikrobiológiai eljárásokkal (A. eset) „azonos vagy analóg szerkezetű kündulási anyagokból” „azonos vagy analóg munkamódszerrel” adott esetben új, de nem feltétlenül analóg szerkezetű végtermékekhez juthatunk. A kémiai módosítást eredményező mikrobiológiai reakciók esetében (B. eset) a kiindulási anyag és a munkamódszer függvényében a végtermék szerkezete lehet „új, de analóg” valamely ismert anyagával. Ez tehát a mikrobiológiai eljárások azon csoportja, amelyben a kémiai analóg eljárás ismérvei fennállását valószínűnek tekinthetjük. IV. Felvethető ezekután az a kérdés, hogy a B. esetre vonatkoztatva az „azonos vagy analóg szerkezetű kiindulási anyagokból” „azonos vagy analóg munkamódszerrel” „új, de analóg szerkezetű végtermék” előállítására irányuló eljárás jelenthet-e olyan folyamatot, amelynek során a kiindulási anyagokat” az említett körülmények között „azonos vagy analóg mikroorganizmusok” hatásának tesszük ki? Definiálható-e az azonosság vagy analógia fogalma mikroorganizmusok esetében és eredményezheti-e az ilyen mikroorganizmus alkalmazásával lefolytatott eljárás „új, de. analóg szerkezetű végtermék” keletkezését? Müyen meggondolásokhoz folyamodhatunk az azonosság vagy analógia meghatározhatósága kérdésének a mikroorganizmusok körében való vizsgálata során? Az ipari mikrobiológiai területéről származó találmányok szabadalmazhatóságának alapvető problémája a szóbanforgó mikroorganizmus osztályozásának és egyértelmű azonosításának kérdése, egyrészt általánosan elfogadott tudományos kritériumok hiányában, másrészt a mikroorganizmusoknak a tenyésztés során, a körülményektől függő módon megnyilvánuló változékonysága következtében. Szűkítsük a tárgyalást a baktériumok (Schizomycetes) osztályára (5). A baktériumtörzsek azonosítása - illetve ami ezzel egyenértékű: rendszerbe sorolása - még akkor sem egyszerű feladat, ha azt a sokféle lehetséges taxonómiai rendszer valamelyikének keretében kívánjuk elvégezni. A baktériumok rendszerezésére u.i. a magasabbrendű élőlényekre vonatkozóan alkalmazott módszerek nem bizonyultak elégségesnek. A tudományos értékű rendszerezés alapja - mint az élővilág más területein, úgy itt is — az evolúció lenne, ennek felderítése azonban a baktériumok körében még nem eléggé előrehaladott ahhoz, hogy egy evolúciós rendszertan lenne felállítható a baktériumok egyértelmű osztályozására. Ennek hiányában a gyakorlati igények kielégítésére általában a következő négy alapvető ismertetőjel alapján végzik a baktériumok csoportosítását (6): morfológiai, tenyésztési, fiziológiai-biokémiai sajátságok (ezek között a baktériumok antigén-szerkezete, amelynek szerológiai módszerekkel való vizsgálata reális reményre ad okot a baktériumfajok közötti kapcsolatok felderítésére), valamint a kórokozó képesség, illetve ennek hiánya. A baktériumok változékonysága folytán azonban megfigyelhető a minél nagyobbszámú, többé-kevésbé állandó tulajdonság vizsgálatára irányuló törekvés abból a meggondolásból kündulva, hogy ha ezek közül egyik vagy néhány megváltozik, a fennmaradók még elégséges alapot jelenthetnek a kérdéses baktériumtörzs hovatartozásának eldöntésére. Waksman (7) ennek bírálata során a következőket jegyzi meg: „Általános az a hiedelem, hogy egy species bizonyos morfológiai és fiziológiai tulajdonságok alapján való jellemzéséhez nagyszámú tulajdonság leírása szükséges. Ezt az eljárást nem mindig követik, amint ez kivehető abból a tényből, hogy az utóbbi időben sok új speciest írtak le elsősorban azért, mivel könnyebb egy új speciest alkotni, mint megkísérelni, hogy egy frissen izolált tenyészet jellemzőit összefüggésbe hozzuk valamely, az irodalomban már leírt ismert specieséiveL Különösen kiélezetté válik ez a probléma, amikor pl. az A cég olyan igénypontokat terjeszt elő, amelyek szerint ugyanazon antibiotikum vagy vitamin előállítására egy új speciest alkalmaz, nem pedig а В cégnek engedélyezett szabadalom leírása igénypontjaiban szereplőt. Ennek célja természetesen a szabadalombitorlás elkerülése. Sajnos, gyakran sokkal könnyebbnek találják azt a megoldást, amely szerint túlzott fontosságot tulajdonítva a változásoknak egy frissen izolált tenyészetet új speciesnek tüntetnek fel. Ez az eljárás azon tény alapján indokolható bizonyos mértékig, hogy az új tenyészet mint pl. egy új antibiotikum termelője gazdasági szempontból kiemelkedő tulajdonságú, és ezt a tulajdonságot hozzák gyakran összefüggésbe bizonyos más morfológiai és tenyésztési különbségekkel. Jórészt ez az oka annak, hogy az utóbbi 10 év alatt több „új” speciest alkottak, mint a megelőző 75 év során.” Az azonosítás terén jelentkező nehézséghez, amely azzal függ össze, hogy a konkrét baktérium anyagcseréje, transzformációs készsége taxonómiai helyének megfelelően a genotípus és a fenotípus által meghatározott ugyan, mivel azonban élő organizmus, tevékenysége nem minden vonatkozásban előrelátható, egy további bizonytalansági tényező járul tehát; ez annak eldöntésével kapcsolatos, hogy bizonyos adatok becsületes félreértéséről, hibás megfigyelésről vagy egy új species „alkotására” irányuló nyilvánvaló kísérletről van-e szó?
