Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1973 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
IPARJOGVÉDELMI GYAKORLAT A gyógyszervédjegyek összetéveszthetőségének kérdése és az ezzel kapcsolatos Legfelsőbb Bírósági határozat A gyógyszervédjegyek összetéveszthetőségének megítélése évek óta vitatott kérdés. A probléma visszanyúlik az 1969. évi védjegytörvényt megelőző időkre is, hiszen az összehasonlító vizsgálat bevezetése óta (1962.) ezek hasonlósága volt a leggyakoribb, elsősorban a gyógyszervédjegyek döntő számaránya miatt. Azokban az időkben a Találmányi Hivatal és a felülvizsgálat folytán másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság gyakorlata egységesnek és töretlennek volt mondható. Amennyiben a gyógyszerekkel kapcsolatos megjelölés összetéveszthetőnek minősült másnak korábban lajstromozott gyógyszervédjegyéhez, a későbbi bejelentést elutasították. A bejelentők körében már akkor is tapasztalható volt olyan nézet, hogy a gyógyszereknél az általánoshoz képest csak kisebb szigor követelhető meg, mivel azoknál a megtévesztés veszélyét - ez volt ugyanis az akkori jogszabályok alapján a kifogás jogalapja - kizárja az, ha az ütköző, de rendeltetésükben eltérő védjegyek árujegyzéke pontosan körülhatárolt (Például: lázcsillapító-fejfájás elleni tabletta.) A védjegyhatóságok oltalmat elutasító végzéseinek indokolásában a következő megfontolás jutott kifejezésre: Az emberi élet és egészség védelmére szolgáló termékeknél fokozott körültekintés szükséges. Súlyos következményekkel járhat, ha hasonló kialakítású védjeggyel ellátott, de eltérő rendeltetésű gyógyszereket összecserélnek. Az érdekelt vevőközönségnek gyógyszerek esetében nemcsak a szakképzett orvosok, gyógyszerészek számítanak, hanem a felhasználó betegek is, különös figyelemmel az általánosan elterjedt, fokozott gyógyszerfogyasztásra. Még inkább figyelmet igényel a kérdés nagyhatású orvosságok esetében (pl. antibiotikum). Nem közömbös, hogy a tévedés következtében a beteg a szükséges gyógyszert nem vagy csak később, a tévedés esetleges felfedezését követően kapja meg, de adott esetben káros lehet nagyhatású gyógyszer indokolatlan alkalmazása is. Kétségtelen ugyan, hogy a nagyhatású, súlyosabb betegsegnel alkalmazott orvosságokat általában vényre szolgáltatják ki, azonban a kézzel írt recepteknél a gyógyszervédjegy helytelen kiolvasásának esélye meglehetősen nagy, nem említve a betegnél megmaradt gyógyszerek későbbi, indokoltnak vélt elfogyasztásánál az összecserélés esetleges veszélyét. Lényegesen nagyobb gonddal kell tehát eljárni a gyógyszervédjegyek összehasonlításánál, éspedig nemcsak a versenyvállalatok, hanem elsősorban a kétségkívül széles körű vevőközönség érdekében. Az 1969. évi IX. törvény (3. §(3) c.) pont.) a másnak korábbi védjegyével azonos továbbá az ahhoz összetéveszthetőségig hasonló megjelölések oltalomképessége tekintetében közvetlenül rendelkezik, azonos vagy hasonló áruk esetében egyértelműen kizárja azokat a lajstromozás lehetőségéből. Mégis a gyógyszervédjegy bejelentők a korábbihoz viszonyítva talán még fokozott mértékben képviselték azt az álláspontot, hogy a jogszabályok e rendelkezéseit ezeknél az általános joggyakorlathoz képest enyhébben kell alkalmazni A közelmúltban a megváltoztatási kérelem folytán eljáró Fővárosi Bíróság néhány esetben a korábbi - találmányi hivatali, illetve bírósági - állásfoglalásoktól eltérő módon határozott. A kérdés elvi jellegére figyelemmel a Találmányi Hivatal elnökének kezdeményezésére a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt. A Legfelsőbb Bíróság 1973. szeptember 11-én meghozott - P. törv. III. 20 673/1973. sz. - határozata a jogbizonytalanságot megnyugtató módon megszüntette. Mivel az eljárás anyagának és a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásának ismerete széleskörű érdeklődésre tarthat számot, az ezzel kapcsolatos tájékoztatás célszerűnek látszik. A tényállás a következő: A BIOFARMA, Société Anonyme francia cég nemzetközi bejelentéssel oltalmat igényelt Magyarországon a SURPONTAL szóra, „embergyógyászati célra szolgáló gyógyszerek” árujegyzékkel. A bejelentési eljárásban a Találmányi Hivatal oltalmi akadályt állapított meg, mert a Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyár javára már korábban lajstromozta (110.731 lajstromszámú) a SULFORAL szót, embergyógyászati rendeltetésű gyógyszerkülönlegességekre. Bár a bejelentő vitatta a szavak összetéveszthetőségét, és az árujegyzékek eltéréseire is hivatkozott, a Hivatal a bejelentést elutasította. A bejelentő a Fővárosi Bíróságnál kérte a határozat megváltoztatását és arra hivatkozott, hogy a kérdéses megjelölések szótagjai jelentősen különböznek, bizonyos mássalhangzók eltérései miatt. A továbbiakban arra alapozta a megjelölés oltalmának engedélyezése iránti kérelmét, hogy a gyógyszerkészítményeket általában orvosok, tehát szakemberek írják fel rendelvényre, azokat ugyancsak szakemberek - gyógyszerészek - szolgáltatják ki, a szakemberek közreműködése pedig fokozott mértékben kizárja az összetéveszthetőség veszélyét A Fővárosi Bíróság helytadott a kérelemnek és megváltoztatta a Találmányi Hivatal oltalmat elutasító határozatát. A megjelölések vonatkozásában úgy foglalt állást, hogy azok az azonos magánhangzók ellenére írott alakban és kiejtésben kellő mértékig különböznek. A továbbiakban pedig arra alapozta döntését, hogy a „vásárlóközönséget” másképpen kell megítélni gyógyszerek, mint egyéb, a kereskedelmi forgalomban szabadon forgó áruk esetében, ugyanis a gyógyszerek kiválasztása nem a vásárlóközönség tetszése szerint történik, hanem mindenkor orvos tehát szakember - rendelvénye alapján. Azzal nem kell számobi - hangzott a Fővárosi Bíróság indokolása - hogy a gyógyszerek rendelésében és kiadásában közreműködő szakemberek összetévesztik a gyógyszereket A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást megalapozottnak ítélte, és a Találmányi Hivatal oltalmat elutasító határo-
