Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
76 SZABADALMI KÖZLÖNY 77. ÊVF. 1972. EV 2. szám lépést tudjon tartani a tudomány és a technika fejlődésével. Az előzőkben ismertetett - több mint háromszáz éve alkalmazott - meghatározás a Bizottság véleménye szerint kiválóan alkalmas a fenti cél elérésére. A jelentés kifejezetten hangsúlyozza, hogy a szabadalmazhatóság fogalma a technika fejlődésével többször is megváltozott és a bírói gyakorlat éppen az 1623-ból származó meghatározás segítségével tudott lépést tartani a változással. A szabadalmazható találmány fogalmának fenntartása mellett a Bizottság javasolja, hogy bizonyos területek vonatkozásában törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályok állapítsák meg az oltalmazhatóság körét vagy a kizárást az oltalmazhatóság köréből. E kérdés keretében a bizottság megvizsgálta a „mezőgazdasági” találmányok, az ismert anyagok új felhasználására vonatkozó találmányok és a közrendbe ütköző találmányok kérdését. a) Nemzetközösségi (ausztráliai, újzeelandi) bírósági állásfoglalás eredményeképpen az angol szabadalmi hivatal engedélyez szabadalmat mezőgazdasági és kertészeti eljárásra is, Angliában azonban mezőgazdasági jellegű bejelentés bíróság elé eddig még nem került, így bírói gyakorlatra hivatkozni nem lehet. Ennek következtében a mezőgazdasági és kertészeti eljárásra vonatkozó találmányok szabadalmazhatósága még nem állta ki a tűzpróbát, a kérdést csak konkrét ügyben hozott olyan bírói döntés fogja lezárni, mely a szabadalmazhatóság kérdésében foglal állást. Anglia aláírta - de még nem erősítette meg - a strasszburgi egyezményt, melynek 2. cikk b. pontja értelmében az aláíró állam nem köteles szabadalmat adni növény és állatfajtára, valamint ezek létrehozására irányuló lényegében biológiai jellegű eljárásra. Ez a rendelkezés tehát nem akadályozná meg, hogy az eddigi gyakorlatot - mely csak eljárásra vonatkozott — kiterjesszék az új növény és állatfajtára. A bizottság véleménye szerint a hatályos jogszabályt módosítani kell azzal, hogy az általános fogalmi meghatározás mellett fel kell tüntetni: a mezőgazdasági és kertészeti eljárásokra vonatkozó találmányok is szabadalmazhatok. A Bizottság viszont nem fogadta el a növény és állatfajták, valamint ezek létrehozására irányuló lényegükben biológiai jellegű találmányok szabadalmazhatóságát. Ezt az állásfoglalást a Bizottság több okkal magyarázza. Anglia csatlakozott a növényi unióhoz és 1964-ben hatályba lépett az úniós egyezmény alapján álló fajtaoltalmj törvény. Növényfajták vonatkozásában tehát a korszerű oltalom lehetősége fennáll. Az angol joggyakorlat az új növény és állatfajtákat soha nem tekintette szabadalmazható találmánynak, ezt a gyakorlatot a bizottság célszerűnek tartja továbbra is fenntartani Míg a mezőgazdasági és kertészeti eljárás, valamint az új növény és állatfajták tekintetében a bizottság véleménye teljesen határozott, a „lényegében biológiai jellegű eljárás” kérdésében a bizottság állásfoglalása úgy foglalható össze, hogy a bizottság ebben a kérdésben tartózkodik a vélemény-nyilvánítástól. A bizottság véleménye szerint „az állat és növényfajták létrehozására irányuló, lényegében biológiai jellegű eljárás” kifejezésben egyáltalán nem tisztázott, mit kell „létrehozáson” érteni. Egy előző bizottság (a Patents Liaison bizottság 1961-ben) a „létrehozást” kezelésként” értelmezte, a Bizottság ezt az értelmezést túl szűknek tartja. Vitás a „lényegében biológiai jellegű eljárás” kifejezés értelme is. Sok esetben igen nehéz megkülönböztetni a „lényegében biológiai jellegű” eljárást „a mezőgazdasági vagy kertészeti eljárástól,” vagy egy „biológiai” eljárást a „mikrobiológiai” eljárástól. A bizottság felfogása szerint a „lényegében biológiai jellegű eljárás” tulajdonképpen azt jelenti, hogy „szükségszerűen biológiai műveletet is magában foglaló eljárásiról van szó. Az angol (nemzetközösségi) bírói gyakorlat alapján szabadalmazhatónak tekintett több találmányt ki kellene zárni a szabadalmazhatóság köréből, ha a „lényegében biológiai jellegű eljárást” kizárnák az oltalomból. A bizottság véleménye szerint a „lényegében biológiai jellegű eljárás” tekintetében nincs szükség állásfoglalásra sem abban a vonatkozásban, hogy szabadalmazhatónak, sem abban a vonatkozásban, hogy nem lehet szabadalmazhatónak tekinteni az eljárást. A konkrét esetekben a bíróságnak kell eldöntenie, hogy szabadalmazható-c a „lényegében biológiai jellegű eljárás” vagy sem. E meggondolások alapján a bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a mezőgazdasági és kertészeti eljárások szabadalmazhatóságának kimondása mellett javasolja, hogy az emberi, állatgyógyászati és diagnosztikai eljárást ki kell zárni a szabadalmazható találmányok köréből, különös tekintettel arra, hogy ezekre az eljárásokra az „európai” szabadalmi egyezmény tervezete4 sem ad oltalmat. b) A jelenlegi angol gyakorlat értelmében ismert termékek, anyagok ipari felhasználására irányuló találmány elvileg ugyan nincs kizárva a szabadalmazhatóság kőiéből, de 1962-ig ismert terméknek, anyagnak a mezőgazdaságban való felhasználását nem tekintették szabadalmazhatónak. Konkrét ügyben hozott bitói döntés alapján ez a helyzet megváltozott. A döntés alapját egy ismert enzimre alapozott találmány képezte, melynek injekcióban való adagolása azzal a hatással járt, hogy vágás után a marhahús porhanyóssá vált. Az újzeclandi szabadalmi hivatal a bejelentést elutasította, a bíróság viszont a szabadalmat engedélyezte. Az angol szabadalmi hivatal az angol bejelentést elutasította és ezt a határozatot a szabadalmi fellebbezési bíróság is helyben hagyta. Az ügy a Divisional Court elé került, mely érdekes és tipikusan - a common law - szellemének megfelelő döntést hozott. A fenti bíróság álláspontja szerint nem volt szükség arra, hogy a bíróság állást foglaljon abban a kérdésben, hogy a bejelentés tárgya szabadalmazhatóe vagy sem és pedig azért nem, mert c kérdés eldöntése, végső soron nem a szabadalmi hivatal vagy a szabadalmi fellebbezési bíróság, hanem a legfelső bíróság hatáskörébe tartozik. A szabadalmi hivatal és a szabadalmi fellebbezési bíróság feladata inkább az, hogy „elutasítsa olyan bejelentések elintézését, amelyekről indokoltan megállapítható, hogy nem tartoznak a törvény hatálya alá”. Ezek után a bíróság leszögezte, hogy miután az újzeclandi bíróság (és egy másik ügyből kifolyólag az ausztráliai bíróság) döntése alapján vitatott a találmány szabadalmazhatósága, a szabadalmat meg kell adni. A fenti példa betekintést nyújt az angol jogi szemléletbe és éppen ezért talán nem volt célszerűtlen a részletesebb ismertetés. Az ismertetett eset óta (1962) tehát a helyzet nem egyértelmű. A Bizottság véleménye szerint a kérdést megoldja, ha a jogszabályt módosítják és az új rendelkezés lehetővé teszi a mezőgazdasági és kertészeti eljárások szabadalmazhatóságát. Ismert vegyületre alapozott gyógyászati eljárást az angol joggyakorlat sohasem tekintette szabadalmazhatónak. Voltak olyan vélemények, melyek szerint a szabadalmi oltalom hiányának következményeképpen csökkent a kutatás annak megállapítása céljából, hogy az egyik területen alkalmazott vegyület nem használható-e egy másik területen pl. másik betegség kezelésére. Az oltalom engedélyezése - e vélemények szerint - nem jelentené azt, hogy például az eljárást alkalmazó orvos és beteg bitorlást követne el, de a kizárólagos jogba ütköznék az, aki i forgalombahozatal során felhasználási utasítást mellékel a termékhez. Az angol joggyakorlat értelmében szabadalmazható- az új vegyület,- az új vegyület előállítására irányuló eljárás, sőt- ismert vegyületeknek az addigiaktól eltérő, különböző megjelenési formája. Miután a Bizottság javaslata a gyógyászati és diagnosztikai eljárás szabadalmazhatóságát kizárja, ez annyit jelentene, hogy ismert vegyületnek ismert megjelenési formában olyan betegség elleni felhasználása, mely ellen azt még nem használták, szabadalmazható lenne. Egy ilyen termékoltalom a szabadalmi oltalom hatályát kiterjesztené a gyógyászatra is. Ismert vegyületnek új (orvosi) célra való felhasználása a gyógyászat területén ezen kívül ellentétben állna a strasszburgi egyezménnyel is, mely a találmány tekintetében
