Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
2. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 77. ÉVE. 1972. ÉV 77 az ipari alkalmazhatóságot követeli meg. E szempontok figyelembevételével a bizottság nem javasolja, hogy az emberrel kapcsolatos gyógyászati eljárást felvegyék arra a listára, melyre a szabadalmi oltalom kiterjesztését javasolják. c) A hatályos törvény értelmében (10. cikk (1) bek. b. pont) jogszabályba ütköző bejelentés nem szabadalmazható. A bizottság a .jogszabályba ütköző” kifejezés helyett a „közérdekbe ütköző” (public policy) kifejezés alkalmazását javasolja, megemh'tve, hogy az angol birói gyakorlat a közérdek fogalmát tágan értelmezi. Az angol törvény értelmében (102. cikk (1) bek.) a szabadalom engedélyezése vagy az oltalom elutasítása a „korona” joga. A strasszburgi egyezmény 1. cikke értelmében a szerződő állam köteles szabadalmat engedélyezni amennyiben a bejelentés a feltételeknek megfelel. Erre való tekintettel a bizottság javasolja a „korona” jogára vonatkozó 102. cikk (1) bek. törlését. A törvényes feltételek fennforgása esetén tehát a szabadalom engedélyezését nem lehet megtagadni. 2. Újdonság Az angol szabadalmi törvény értelmében (32. szakasz (1) bek. c. pont) nem tekinthető újnak a találmány, ha azt az elsőbbségi nap előtt az Egyesült Királyságben ismerték vagy alkalmazták. A találmány titkos használata is megsemmisítési ok. A találmánnyal kapcsolatos próba vagy kísérlet, valamint minisztérium által történt használat nem tekinthető titkos használatnak. Nem tekinthető újdonságrontónak a complete specification benyújtásának napjától számított ötven évnél korábban belföldön vagy külföldön benyújtott bejelentés és kivonat, melyet a lűvatal elnöke vagy külföldi kormány (hatóság) tett közzé. Nem tekinthető újdonságrontónak, ha a nyilvánosságrajutás a feltaláló beleegyezése nélkül történt vagy a feltaláló jogait sérti, valamint az sem, ha a találmányt állami szervvel ismertették. A felszólalási eljárás keretében nem dokumentáris ujdonságrontás esetén a szabadalmi hivatal elnöke nem állapíthatja meg az újdonság hiányát, erre csak a bíróságnak van jogköre. Az abszolút újdonság kritériuma Angliában tehát elég relatív, mert az csak az Egyesült Királyság területére korlátozódik. A Bizottság véleménye szerint a hatályos jogszabályi rendelkezést módosítani kell részben, mert szükségesnek tűnik a külföldi dokumentáció figyelembevétele, részben, mert a strasszburgi egyezmény rendelkezései ebben a tekintetben egyértelműek. Ennek figyelembevételével a Bizottság a következőket javasolja: A találmány akkor tekinthető újnak, ha az nem tartozók a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, ami Írásbeli vagy szóbeli úton vagy használat által az elsőbbségi nap előtt nyilvánossá vált. Ez a meghatározás teljesen megegyezik a strasszburgi egyezmény 4. cikk (1) bek.ben foglalt meghatározással és az „európai” szabadalomengedélyezési eljárás tervezetének 9. cikkével. A Szabadalmi Együttműködési Szerződés Szabályzata csak az írásbeli nyilvánosságot tekinti újdonságrontónak. A nem bizalmas jellegű közlés akkor tekinthető a Bízottig véleménye szerint nyilvánosságra jutattnak, ha az Egyesült' Királyságban vagy másutt az Egyesült Királyság nyüvánossága számára hozzáférhető; a ténylegesen bizalmas jellegű közlés pedig akkor, ha az legalább egy olyan személy tudomására jutott, akit az Egyesült Királyság nyilvánossága tagjának lehet tekinteni. A „bizalmas” és „ténylegesen bizalmas” kifejezések között különbségre a jelentés nem tér ki. Ha az információhoz a témában érdekeltek szabadon hozzájuthatnak, azt a bizottság véleménye szerint nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni még akkor is, ha azon „bizalmas” felírás szerepel. A Bizottság törölni javasolja a találmány titkos használatára vonatkozó fent ismertetett hatályos rendelkezést, valamint az általános rendelkezés alóli kivételt, mely a feltaláló beleegyezése nélküli, a feltaláló jogait sértő nyilvánosságrajutás és az állami szervvel való közlés esetére nem állapítja meg az újdonságrontás tényét. A titkos használat újdonságrontó hatásának eltörlése mellett javasolja a Bizottság az előhasználati jog bevezetését. Előhasználat illeti meg - a javaslat értelmében - azt, aki a szabadalom elsőbbsége előtt a találmányt jóhiszeműen üzleti tevékenysége keretében használta és azt, aki ilyen felhasználásra komoly előkészületeket tett. 3. A gyógyszerek szabadalmazhatósága. A gyógyszerek szabadalmazhatóságának vizsgálatánál nem lehet említés nélkül hagyni az angol Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot {National Health Service továbbiakban (N.E.Sz.), mely a mi SzTK-nk-hoz hasonló feladatot lát el]. Az angol N.E.Sz. működésének vizsgálatával foglalkozó bizottsági jelentés javaslatot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az N.Sz. általános orvosi és gyógyszer szolgálatát a szabadalmi törvény szempontjából a „korona szolgálatának” tekintsék. Az angol szabadalmi törvény 46. szakasza értelmében ugyanis a kormányszervek és az általuk írásban meghatalmazott személyek a „korona szolgálata” érdekében a szabadalmazott találmányt használatba vehetik. A Banks bizottság a gyógyszerek szabadalmi oltalmát a fenti jelentés Figyelembevételével vizsgálta meg. Érdekessége a kérdésnek az, hogy az angol szabadalmi törvény értelmében az élelmiszerrel és gyógyszerrel kapcsolatos termék és eljárási szabadalomra (41.) szakasz) a szabadalmi hivatal speciális kényszerengedélyt adhat. Tehát az állami igénybevétel mellett — melyre az említett 46. szakasz ad lehetőséget a „nem hivatalos társadalom” számára is fennáll a lehetőség speciális kényszerengedély megszerzésére. A Bizottság véleménye szerint a közérdek az, hogy a gyógyszerek szabadon és olcsó áron álljanak rendelkezésre, de az is a köz érdeke, hogy új és jobb gyógyszereket kísérletezzenek ki. Nemcsak azért van szükség komoly angol gyógyszeriparra, hogy biztosítsa a gyógyszerellátást, hanem azért is, hogy biztosítsa az új gyógyszerek kikísérletezését és azok segítségével megtartsa és bővítse Anglia külföldi piacát. Az angol szabadalmi törvény 1911-ig engedélyezte a vegyi úton előállított termékek oltalmát, az 1919. évi módosítás viszont csak az eljárásra korlátozta a szabadalmazhatóságot. A termékoltalom visszaállítására azután 1941-ben került sor a már ismertetett speciális kényszerengedély rendelkezéssel (41. szakasz), mely kizárólag élelmiszerre és gyógyszerekre vonatkozik. A 41. szakasz alapján csak 18 kényszerengedély megadására került sor 1950 és 1967 között. A Bizottság véleménye szerint ennek egyik oka az, hogy a kényszerengedély megadására irányuló eljárás a szabadalmas védekezése esetén évekig elhúzódhat. A bizottság nem hagyta figyelmen kívül azt az érvelést sem, hogy a kényszerengedély lehetősége elősegítette a „kényszer nélküli” licencszerződéseket, és talán ez is hozzájárult a megadott kényszerengedélyek alacsony számához. Kényszerengedély megadására a „korona szolgálata” érdekében (46. szakasz) gyógyszerek tekintetében 1961-ig nem került sor. Ezt követően az egészségügyi minisztérium az N.E.Sz. keretében a kórházak gyógyszerellátása érdekében több ízben élt ezzel a joggal. Az állami igénybevétel megtámadása következtében a lordok liáza - mint legfelső bíróság - hozta meg azt a döntést, melynek értelmében a N.E.Sz. kórházi szolgálatát a „korona szolgálatának” kell tekinteni, így az egészségügyi minisztérium eljárása jogszerű volt. Ezt a döntést azonban nem értelmezték úgy, hogy az kiterjed az N.E.Sz. orvosi és gyógyszerszolgálatra is. Az 1968. évi egészségügyi törvény rendelkezett azután arról, hogy a gyógyszer-, orvosi- és fogászati szolgálat céljára szükséges gyógyszerek előállítására szolgáló találmányokat kormányhivatal vagy az általa meghatalmazott személy gyárthatja, használhatja és eladhatja. Az ismertetett rendelkezéseken kívül a szabadalmi törvénynek még két másik szakasza is lehetőséget ad kényszerengedélyre. A 40. szakasz értelmében kormányszerv kérheti, hogy a szabadalomra vezessék rá a kényszerengedély megjelölést vagy azt, hogy a kényszerengedélyt a kormányszerv által megjelölt személynek engedélyezzék. A kontinentális értelemben vett kényszerengedélyt - a Párizsi Uniós i
