Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
2. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 77. ÉVF. 1972. ÊV 75 tői számított egy éven belül kell benyújtani. A szabadalmi hivatal vizsgálatot csak a végleges leírás alapján végez. Az ideiglenes leírás benyújtási napját bejelentő elsőbbségi napként csak akkor tarthatja meg, ha a végleges leírás az ideiglenesen alapul. A végleges leírás be nyújtása után kerül sor a vizsgálatra. Á vizsgálat befejezése után a bejelentést közzéteszik. A három hónapos közzététel alatt fel lehet szólalni Ha felszólalás nincs, vagy a felszólalást elutasítják, a szabadalmat engedélyezik. A hivatal határozatai ellen fellebbezést lehet benyújtani a szabadalmi fellebbezési bírósághoz, melynek határozata - néhány meghatározott eset kivételével — jogerős. Lehetőség van azonban arra, hogy a szabadalmi fellebbezési bíróság határozatát a Divisional Court2 felülvizsgálja. A szabadalom engedélyezésétől számított egy éven belül a szabadalmi hivatal elnökétől az oltalom megsemmisítését lehet kérni A szabadalom megsemmisítésére a törvényszéknek is hatásköre van - időbeli korlátozás nélkül - és ez szélesebb mint a szabadalmi hivatal elnökének hatásköre. Az engedélyezési és a megsemmisítési eljáráson kívül a szabadalmi hivatal elnökének hatáskörébe tartozik a bitorlási eljárás, de csak igen korlátozott keretek között (1 : II. 7.). A törvényszék hatáskörébe tartozik a már említett megsemmisítés, a bitorlás (amennyiben nem a szabadalmi hivatal elnökének hatáskörébe tartozik), a szabadalmi oltalom idejének kiterjesztése és az állami igénybevétel esetén felmerülő díjvita. 3. Az angol iparjogvédelem - és ezen belül az angol szabadalom - sok olyan jellegzetességgel rendelkezik, mely teljesen eltért a kontinentális rendszerektől, de ez nemcsak az angol iparjogvédelemnél, hanem az egész angol jogrendszernél tapasztalható jelenség. Az angol jogi élet alapját két hatalmas jogterület alkotja: a statute law, a kodifikált jog és a common law, az eset jog.3 Miután az angol szabadalmi törvények alkalmazása a common law nélkül nem lehetséges, néhány szóval meg kell említeni ezt a jogterületet is. A statute law az, amit mi törvényhozási utón létrejött jogszabályokon értünk. Angliában a hatályos jognak ez csak a kisebb részét alkotja, a nagyobbik rész ma is a common law. A törvényhozási utón létrejött jogszabályokat úgy tekintik, mint a common law kiegészítését, javítását, kivéve azt az esetet, amikor meghatározott területre a common law szabályait „törvénybe” foglalják, mint pl. a szabadalmi törvény. A common law-nak nincs ismert jogalkotója, eredete visszanyúlik a legelső írásos jogi emlékekig és a mai kodifikált törvények is abból indulnak ki, hogy a common law mellett kisegitő szerepet töltenek be. Pl. a kötelmi jogot - és ennek keretén belül a licencszerződést is-, a becsületsértés és rágalmazás esetén járó kártérítést a common law szabályozza. A common law igen sok szabálya több mint félezer éves múltra tekinthet vissza. Ha a common law ellentétbe kerül a kodifikált joggal, ez utóbbi rendelkezései az irányadók. Természetesen gyakran előfordul az is, hogy a törvény hatályon kívül helyezi a common law egyes rendelkezéseit. A common law főszabálya az, hogy a konkrét ügyben hozott bírói döntés kötelező a későbbi azonos tárgyú ügyekben is. A common law - külsőleg sokszor nevetségesnek tűnő merevsége és elavultsága mellett is - olyan rugalmas jogrendszer, mely majdnem ezer év óta az angol jogélet alapját képezi és ma is biztosítani tudja - és vitathatatlanul igen jól - az angol kapitalizmus érdekeinek maradéktalan kiszolgálását. Ezután felvetődik a kérdés, mit tanulhatunk egy olyan szabadalmi intézménytől, melyben a legmodernabb megoldások mellett megtalálhatók a feudális idők szelleme is [a munkavállalói találmánynál az ur és szolga (master and servant) viszonyára alapuló rendszer] és melynek keretében a bírák és ügyvédek talárban és parókában kénytelenek izzadni a nyári melegben egy légpárnás jármüvei vagy a Concord-dal kapcsolatos bitorlási perben. Anglia vitathatatlanul Európa egyik iparüag legfejlettebb állama és ha jogrendszer egyáltalán elősegítheti az általános és ezen belül a műszaki fejlődést, akkor a common law jelentős mértékben járult hozzá mindahhoz, amit ma jó és rossz oldalaival együtt, az angol társadalmi és gazdasági fejlődésnek nevezünk. II. Anyagi jogi rendelkezésekkel kapcsolatos javaslatok 1. A szabadalmazható találmány meghatározása. Az angol hagyománytisztelet iskola-példájaként lehet említeni a szabadalmazható találmány meghatározását. A jelenleg hatályos angol szabadalmi törvényben található meghatározás az 1623 évi Statute of Monopolies 6. szakaszának nemcsak a szövegéből vett át, hanem a törvénynek a meghatározást tartalmazó 101. szakasza kifejezetten hivatkozik is rá. Ennek értelmében szabadalmazható találmánynak tekinthető „minden fajta új gyártás” gyártási megoldás, „új vizsgálati eljárás vagy módszer”, mely az ipar „tökéletesedését” (fejlesztését) elősegíti. Az új gyártási módszer fogalmába természetesen beletartozik az új vizsgálati eljárás vagy módszer is. A két kifejezés közül a „minden fajta új gyártás” az 1623-ból származó szöveg és az 1949-ben elfogadott bővítés — az „új vizsgálati eljárás vagy módszer” — teljesen feleslegesnek tűnik, ez utóbbi az angol gyakorlat értelmében is bennfoglaltatik az előbbi kifejezésben. A jelenlegi hatályos rendelkezések értelmében elutasítható a bejelentés, ha annak tárgya — a természeti törvényekbe (az angol törvény szóhasználata szerint az üyen bejelentés „frivol”) vagy — a jogszabályokba vagy erkölcsbe ütközik, — élelmiszer vagy gyógyszer és ezek előállítására ч irányuló eljárás, amennyiben ezek ismert összetevőkből (alkotórészekből) állnak és az összetevők (alkotórészek) ismert tulajdonságainak összességénél többet nem tartalmaznak. A fenti meghatározás alapján az angol joggyakorlat soha nem tekintette találmánynak a matematikai képleteket, elméleteket és tudományos elveket, a gyógyászati eljárást, a mintát és az információ közlését (ha az újdonság csupán az információ tartalmában és nem a közlési módban rejlett.) A Banks jelentés kifejezetten hangsúlyozza, hogy az angol bírói gyakorlat a „minden fajta új gyártás” kifejezését nem meghatározásként, hanem annak a területnek a megjelöléseként fogta fel, melyre szabadalmi oltalom adható. Az angol szabadalomjogi felfogást talán a következő legfelsőbb bírósági állásfoglalás tükrözi a legjobban. „Nem szabad elfelejteni, hogy a (Statute of Monopolies) 6. szakaszának a célja kiváltság használatának engedélyezése a nemzeti fejlődés bátorítása érdekében olyan területen, mely - még 1623-ban is - izgalmasan kiszámíthatatlannak (előre nem láthatónak) volt tekinthető. Soha nem volt egészséges az a kísérlet, mely az ideára a szavak pontos meghatározásának béklyóját akarta verni, őrültséggel lenne határos megkísérelni ezt most, amikor a tudomány fejlődése olyan, hogy az 1623- ban ismert fogalmak konkrét alkalmazása még nyilvánvalóbban - hogy ne mondjuk, még primitívebben - mutatja be e fogalmak változását.” A Bizottság arra az eredményre jutott, hogy a szabadalmazható találmány jelenlegi meghatározásának megváltoztatása nem indokolt. A szabadalmazhatóság fogalmát rugalmasan kell meghatározni, hogy az
