Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1971 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 76. ÉVF. 1971. ÉV 11 vizsgálatra irányuló kérelem visszavonásának nincs jogi hatálya. Ellenkező jogszabályi rendelkezés hiányában tehát a bejelentő a halasztott vizsgálat megindítása után is kérhet a közzététel foganatosításáig teljes vizsgálatot. Ezt követően a bejelentő csak az utólagos vizsgálat elrendelését kérheti. A teljes vizsgálatra irányuló kérelem benyújtását követően a szabadalmi bejelentés elbírálását teljes vizsgálat keretében kell folytatni. Ha a kérelmet a közzététel elrendelése és foganatosítása közötti időben nyújtották be, a közzétételt elrendelő határozatot hatályon kívül kell helyezni. 10. A bejelentő lemondhat arról a jogáról, hogy a közzététel halasztását kérje A Vr. 26. § (2) bekezdése alapján a közzététel foganatosításának halasztására irányuló első kérelmet a közzétételt elrendelő határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A bejelentő rendelkezési jogából következik, hogy — mivel a jogszabály nem zárja ki — a halasztási kérelem előterjesztésére vonatkozó jogáról lemondhat. Ez esetben a közzététel foganatosítására a fenti harminc nap eltelte előtt is sor kerülhet. A bejelentőt erről a szabadalmi bejelentés közzétételét elrendelő határozatban tájékoztatni kell. 11. A külföldi kiállítás napja — viszonosság esetén — a hazai meghirdetés nélkül is megalapozza a szabadalmi-, védjegy- és ipari minta bejelentés elsőbbségét A szabadalmi-, védjegy és ipari minta bejelentés elsőbbségét — viszonosság esetén — megalapozza a külföldön rendezett és ott hivatalosnak minősített kiállítás napja akkor is, ha e kiállítással kapcsolatban az elsőbbség igényelhetőségét az Országos Találmányi Hivatal elnöke Magyar Közlönyben közzétett hirdetménnyel nem állapította meg. A külföldi kiállítás hivatalos elismerésének igazolására azonban a bejelentő felszólítható. A Párizsi Uniós Egyezménynek a kiállítási elsőbbség kedvezményét biztosító 11. cikkét ebben a tekintetben az uniós államok kétféle, egymástól eltérő módon értelmezik. A szigorúbb felfogás szerint minden tagállam csak az általa hivatalosnak elismert kiállítás elsőbbségét fogadja el. Az enyhébb felfogás szerint viszont az elsőbbséget bármelyik tagállam által hivatalosnak elismert kiállítás napja megalapozza. A vita nemzetközi szinten történő eldöntéséig a helyes gyakorlat az, hogy — minden tagállam részéről a viszonosságot feltételezve — a külföldön hivatalosnak minősített kiállítások elsőbbségét a hazai meghirdetés nélkül is elismerjük. Ha azonban megállapítást nyert, hogy valamely uniós állam a magyar kiállításokat nem viszonosan bírálja el, irányában a szigorúbb álláspont követendő. 12. Bejelentési napként az eredeti bejelentés időpontját kell feltüntetni, ha a változtatás módosításnak minősül Amennyiben a bejelentő olyan változtatást hajt végre a leíráson és a rajzon, amely mellett az eredeti leírásban és rajzokban a célkitűzéssel és aftnak műszaki megoldásával meghatározott találmány alapvető jellemzői megmaradnak, a változás a tárgykörön belül marad és módosításnak minősül. Ez esetben a bejelentés napja a változás után is az eredeti bejelentés napja marad. Ellenkező esetben a bejelentés új bejelentésként kezelendő és a bejelentés napjának a változtatott leírás és rajzok benyújtásának napját kell tekinteni. 13. A szabadalmi igényre illetőleg a szabadalomra vonatkozó jogutódlás illetéke A 41/1969. (XII. 31.) PM. sz. rendelettel módosított 11/1966. (VI. 29.) PM. sz. rendelet 105. § (5) bekezdése értelmében a szabadalmi igény vagy a szabadalom átruházásának tudomásulvételére irányuló kérelem 1200,— Ft, a szabadalmi igény vagy a szabadalom más módon történt átszállásának tudomásulvételére irányuló kérelem pedig 300,— Ft illeték alá esik. A rendelet alkalmazásában tehát a jogutódlás két fajtájára — az átruházásra és az átszállásra — eltérő szabályozás vonatkozik. Jogutódláson a szabadalmi bejelentés, illetőleg a szabadalom jogosultjának a személyében (a jog alanyában) bekövetkezett bármely változást kell érteni. Átruházásnak a természetes vagy jogi személyek közötti szerződésen alapuló jogutódlás (pl. adásvétel, ajándékozás) tekintendő. Átszállásnak minősülő ezzel szemben az egyéb jogcímen alapuló jogutódlás (pl. öröklés, jogi személy átszervezése — szétválása, összevonása stb., a szolgálati találmány feltalálójának .az Szt. 9. § (2) bekezdésében alapuló jogszerzése). Nem tekinthető jogutódlásnak — sem átruházásnak, sem átszállásnak —, ha a jogosultnak csupán a neve (cége) változik meg anélkül, hogy ez a Változás jogalanyiságát érintené. Rendszerint a kérelem és a mellékelt okirat (szerződés, átszervezést elrendelő határozat, cégjegyzék-kivonat stb.) alapján a változás jellege megállapítható, ezáltal a kérelem illetékkötelezettsége, illetőleg annak mértéke elbírálható. Kétség esetén pedig az általános szabályok szerint (a kérelmező nyilatkozattételre való felhívása, a megfelelő okirat bekérése stb. útján) tisztázandó, hogy a bejelentett vf/ltozás átruházásának, átszállásának vagy jogutódlást nem eredményező — ennek folytán illetékmentes — névváltozásnak minősül. 14. A szabadalmas vállalat és a találmány tárgyát újítási javaslat alapján hasznosító vállalat közötti jogviszony A szabadalmas vállalat és a találmány tárgyát újítási javaslat alapján hasznosító vállalat közötti jogviszonyra a szabadalmi licenciaszerződés szabályai az irányadók, ha az újítási javaslat benyújtását az újító számára munkáltatója (a későbbi szabadalmas) előzetesen engedélyezte. Ebben az esetben ugyanis az újítási jogviszony keretében hasznosító vállalat a Szt. 14. § (1) bekezdése és a Vr. 7. §-a értelmében nem szerez előhasználati jogot, mivel az újításként történő hasznosítás a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapszik. Ugyanakkor a szabadalmi oltalom megszerzése után az újítás alapján hasznosító vállalat nem minősíthető bitorlónak, mert a szabadalmas, korábban — az 57/1967. (XII. 9.) Korm. sz. rendelet 9. § (1) bekezdése szerint — engedélyezte az újítási javaslat benyújtását, ezzel a megoldásra hasznosítási engedélyt (licenciát) adott. A kifejtettekre tekintettel a két vállalat az engedélyező és az engedélyes viszonyában áll egymással, amely jogviszonyra Szt. 17—20. §-aiban foglalt diszpozitív rendelkezések irányadók.
