Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1971 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

I. szám 10 SZABADALMI KÖZLÖNY 76. ÉVF. 1971. ÉV mely ekkor már a feltalálói tanúsítvány elnevezést kap­ta, vegyék el a 1. cikk (2) bek. szövegébe. A szovjet kül­döttség érdemben egyetértett (Stockholmi diplomáciai konferencia III. főbizottság jegyzőkönyve III (PV./No. 1.) az angol javaslattal, de célszerűségi okokból úgy vélte, hogy a további módosításokat a bécsi revíziós konferen­cia elé kell terjeszteni. A konferencia ezután egyhangúan — egyetlen küldött­ség sem tartózkodott a szavazástól — elfogadta a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikk I bekezdéseként a következő szöveget: „(1) A feltalálói tanúsítványok elnyerésére irányuló bejelentések, amelyeket olyan országban nyújtanak be, ahol a bejelentők akár szabadalmat, akár feltalálói tanú­sítványt igényelhetnek, ugyanúgy meglapozzák az ebben a cikkben szabályozott elsőbbségi jogot, mint a találmá­nyi szabadalmak elnyerésére irányuló bejelentések és ha­tásuk is azonos. V. Az uniók és a SZTV-nek felépítése az Egyesült Nem­zetek Szervezete szakosított szerveinek a példáját kö­veti, ami a legkorszerűbb megoldás. Nemzetközi jogala­nyisággal csak a SZTV-e rendelkezik, az uniók nem, de az uniók nélkül a SZTV csak üres váz lenne. Az egyes uniók, ide értve a két legnagyobbat is, nemzetközi viszony­latban nem túl jelentősek, de a meglevő uniók összefogá­sából kialakított SZTV már nemzetközi vonatkozásban is olyan szervezet, melyet szakkérdéseKben meghallgatnak. Stockholm legnagyobb eredménye, hogy sikerült összekap­csolni a szervezeti korszerűsítést a megfelelő nemzetközi státus biztosításával, és ezzel nagyon komoly fejlődési le­hetőség nyílt meg a nemzetközi iparjogvédelem számára. A fejlődés vitathatatlan: Stockholm óta két új ipar­­jogvédelmi egyezmény született, az ipari minták nemzet­közi osztályozására vonatkozó Locarnói Megállapodás (1958) és a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (1970). Az ICIREPAT3 a Párizsi Unió bizottsága lett, a neme­sített növényfajták oltalmára létesült Párizsi Unió az adminisztratív feladatok elvégzésére pedig együttműkö­dj Olyan országban, ahol a bejelentők akár szabadal­mat, akár feltalálói tanúsítványt kérhetnek, e cikk sza­badalmi bejelentésekre vonatkozó rendelkezéseinek ér­telmében a feltalálói tanúsítvány bejelentője találmányi szabadalomra, használati mintára vagy feltalálói tanú­sítványra irányuló bejelentésen alapuló elsőbbséget igé­nyelhet.” E szöveg értelmében [1.(1)] feltalálói tanúsítványos be­jelentés az uniós elsőbbség igénylése szempontjából egyenértékű a szabadalmi és használati minta bejelenté­sekkel, abban az esetben, ha abban az országbn, ahol a feltalálói tanúsítványt engedélyezik, a bejelentő választ­hat a szabadalmi oltalom és a feltalálói tanúsítvány kö­zött. Ugyancsak lehetővé teszi e szöveg (1.(2)] azt is, hogy szerzői tanúsítvány igénylése esetén a bejelentő ko­rábbi szabadalmi vagy használati minta bejelentése alap­ján az elsőbbséget a szerzői tanúsítványos bejelentésnél is érvényesíthesse. dési szerződést kötött a BIRPI-vel (melynek következ­tében a SZTV főigazgatója — mint a BIRPI igazgatója — egyben a növényi unió főtitkára is). Gyakorlatilag te­hát ez az unió is kapcsolatba került a SZTV-vel. Magyarország a szocialista államokkal együtt tevéke­nyen vett részt az előkészítő munkákban és a diplomá­ciai értekezleten is. Komoly erkölcsi sikerként értékel­hető a feltalálói tanúsítvány nemzetközi elismerése, a felfedezés bevonása a szellemi tulajdon körébe, hogy csak a legjelentősebb eredményeket említsük. Az egyezmények korszerűsítése és SZTV létrehozása megteremtette a lehetőséget a további fejlődésre, de, hogy ez a fejlődés milyen lesz, az attól függ, hogy a résztvevő államok mennyiben tartják tiszteletben az egyezmény alapját képező elveket, mennyiben veszik ko­molyan a célkitüntetéseket és azokat hogyan valósítják meg, A Stockholm utáni kezdet reménykeltő, kívánjuk, hogy a folytatása még jobb legyen. Dr. Pálos György Az Országos Találmányi Hivatal állásfoglalásai (A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvényt „Szt”, a végrehajtása tárgyában kiadott 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM számú rendeletet „Vr.” rövi­dítéssel jelöljük. Az Országos Találmányi Hivatal első hét ál'ásfoglalását a Szabadalmi Közlöny 1970. évi május havi számában a 249. és 250 oldalon közöltük). 8. A teljes vizsgálatra irányuló kérelemnek kifejezettnek kell lennie Amennyiben a bejelentés nem tartozik a II—OTH—1969. és az I—OTH—1970. számú hirdetmény által meghatáro­zott körbe és a bejelentő nem kér kifejezetten teljes vizs­gálatot, akkor is halasztott vizsgálatot kell végezni, ha a teljes vizsgálati kérelemre előírt bejelentési illetéket ró­ják le. A Szt. 46. § a) pontjából és az I—OTH—1969. számú hir­detmény 2. i) pontjából következik, hogy a teljes vizsgá­latra irányuló kérelemnek kifejezettnek kell lennie. Ezért a teljes vizsgálatra irányuló kérelmet a ráutaló magatar­tás (a magasabb illeték megfizetése) nem pótolja. Ha a fentiek alapján a bejelentés halasztott vizsgálat keretében kerül elbírálásra, erről a bejelentőt értesíteni kell. Közölni kell azt is, hogy a bejelentő kérheti a teljes vizsgálatot. Ha ilyen kérelmet nem kíván előterjeszteni, a túlfizetett illeték visszatérítését a Fővárosi Illetékki­szabási Hivataltól kérheti. 9. A teljes vizsgálatra irányuló kérelem a közzététel foganatosítása előtt terjeszthető elő A bejelentő a halasztott vizsgálatra irányuló — kifeje­zetten előterjesztett, illetőleg a Vr. 23. § (1) bek.-nek első mondata alapján vélelmezett — kérelméhez nincs kötve. A Vr. 23. § (1) bekezdésének második mondata szerint ugyanis csak a teljes vizsgálatra, illetőleg az utólagos

Next

/
Thumbnails
Contents