Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1971 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 76. ÉVF. 1971. ÉV 9 IV, FELTALÁLÓI TANÚSÍTVÁNY A PUE 4. CIKKÉNEK MÓDOSÍTÁSA A szocialista országok egy része a hagyományos szabadalmi oltalom mellett a szerzői tanúsítvány jogintézményét is alkalmazza. A két jogintézmény közötti leglényegesebb különbség az, hogy míg a szerzői tanúsítvány által biztosított jog alapján, — a feltaláló jogainak, valamint feltalálói tevékenységéért jogszabály alapján járó díj és egyéb igénye garantálása mellett, — a találmány hasznosítása kizárólag az államot illeti meg, addig a szabadalomra közvetlenül a bejelentő jogosult. Az egyes szocialista országokban alkalmazott szerzői tanúsítványos jogintézmények az említett alapvető azonosságuk mellett más tekintetben jelentősen eltérnek egymástól, de miután mindenütt az iparjogvédelem keretén belül, találmánnyal kapcsolatban alkalmazzák, szükségszerűen felmerült a kérdés nemzetközi rendezésének az időszerűsége, elsősorban a külföldi bejelentésekkel kapcsolatos uniós elsőbbség biztosítása érdekében. Habár gyakorlatilag nem került sor arra, hogy szerzői tanúsítványos első bejelentésre alapított külföldi bejelentésnél az igényelt elsőbbséget megtagadták volna azzal az indoklással, hogy az elsőbbségi igény alapja nem a Párizsi Uniós Egyezményben megjelölt oltalmi formára vonatkozó bejelentés, hanem szerzői tanúsítvány, mégis, miután több országban kétely merült fel, hogy a PUE rendelkezéséi alkalmazhatók-e a szerzői tanúsítványra, jogilag is tisztázni kellett a kérdést. A szerzői tanúsítvány azonban nemcsak jogi, hanem politikai kérdés is volt. A Szovjetunióban az 1966. évi bejelentések száma 110 380, ebből 108 000 szerzői tanúsítványos 2380 szabadalmi bejelentés. A Szovjetunió részére a PUE-hez való csatlakozás jelentősége és értéke attól függött, hogy a találmányok 98%-ára alkalmazott szovjet oltalmi formát a kapitalista államok, elsősorban az úniós elsőbbség szempontjából hogyan értékelik. Tehát az elvi kérdések mellett az unió fejlődése, univerzalitása is megkövetelte a rendezést, mert részben ettől függött a Szovjetunió csatlakozása a Párizsi Uniós Egyezményhez. A lisszaboni diplomáciai konferencián (1958. október 6—31) a román küldöttség a szabadalmakkal foglalkozó második bizottságban javaslatot terjesztett elő. A javaslat arra irányult, hogy a „szerzői tanúsítvány” kifejezést vegyék fel a PUE 1 cikk (4) bek-nek szövegébe. A román küldöttség ezt a javaslatot később kiterjesztette az 1 cikk (2) bek.-nek szövegére is, melynek értelmében a felsorolásban is fel kell tüntetni a szerzői tanúsítványt, közvetlenül a szabadalom után. Egyéb kisebb szövegmódosítás mellett a 4. cikk kiegészítését is javasolta a román küldöttség, mely így hangzott volna: „A 4. cikk alkalmazása szempontjából a szerzői tanúsítványos bejelentést azonosnak kell tekinteni a szabadalmi bejelentéssel.” A többség, elsősorban a vezető kapitalista országok képviselői, ellenezték a javaslat megtárgyalását azzal az indoklással, hogy a számukra idegen szerzői tanúsítványt kellő tanulmányozás nélkül megtárgyalni nem lehet. Az elutasítás azonban nem vonatkozott a román javaslat lényegére. Fenti előzmények után a BIRPI 1964. Január 27—30-ig bizottságot hívott egybe a kérdés tanulmányozására. (A bizottságban a következő országok szakértői vettek részt: BNK, CsSzK, MNK, Izrael, Hollandia, LNK, RNK, Anglia, USA, Jugoszlávia és megfigyelőként SZU.) A Bizottság feladata volt annak tanulmányozása, hogy milyen formában oldható meg nemzetközi szinten a szerzői tanúsítvány kérdése: a) a PUE-be való felvétele, vagy b) a PUE mellékleteként elfogadott jegyzőkönyv, vagy c) új megállapodás révén. Alapvető kérdésként merült fel annak megállapítása hogy a szerzői tanúsítvány a PUE szempontjából az iparjogvédelem tárgyának tekinthető-e, figyelemmel arra, hogy a PUE két legfontosabb rendelkezése: az egyenlő elbánás elve és az uniós elsőbbség. Az egyenlő elbánás elvénél meg lehetett állapítani, hogy szerzői tanúsítványos oltalom igénylése esetén az oltalom az unió országaihoz tartozó és asszimilált külföldi bejelentő részére ugyanolyan jogot biztosít, mint belföldi bejelentő részére. Az uniós elsőbbség kérdésénél a vizsgálat arra terjedt ki, hogy a szerzői tanúsítványt engedélyező államokban a szerzői tanúsítványos bejelentés megfelel-e olyan bejelentésnek, melyre uniós elsőbbség alapítható és fordítva, szabadalmi bejelentés megfelel-e olyan bejelentésnek, melynek alapján szerzői tanúsítványt engedélyező államokban uniós elsőbbséget lehet igényelni akkor is, ha ott a külföldi bejelentő szerzői tanúsítványos bejelentést tesz. A bizottság nem jutott egyetértésre abban a kérdésben, hogy a PUE szövegében feltüntetett szabadalom vonatkozik-e a szerzői tanúsítványra vagy sem. Többen — így Magyarország szakértői is — azt az álláspontot képviselték ugyanis, hogy az 1 cikk (4) bek. értelmében a PUE minden módosítás nélkül alkalmazható a szerzői tanúsítványra. Az 1. cikk (4) bek. értelmében „szabadalomnak kell tekinteni az ipari szabadalmaknak bármely, az unió országainak jogszabályai által elismert fajtáját, ... és a pótbizonylatot, stb.” A szerzői tanúsítvány tárgya a találmány; szerzői tanúsítvány engedélyezésére csak akkor kerülhet sor, ha a találmány a jogszabályban megszabott feltételekkel rendelkezik. Ezek a feltételek teljesen megegyeznek a szabadalommal kapcsolatba» megkövetelt feltételekkel. A PUE szövege nem ragaszkodik a szabadalom szóhoz sem. A pótbizonylat az egyezmény szövegében „certificat d’addition” („certificate of addition”)-ként szerepel, a szerzői tanúsítvány francia, illetve angol neve pedig certificat d’auteur, cerilifate of authorahip. A szerzői tanúsítvány tehát még elnevezés szempontjából sem idegen az egyezmény szövegében. Teljes egyetértés mutatkozott azonban abban a tekintetben, hogy a szerzői tanúsítványos bejelentés teljesen megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket a PUE az elsőbbség vonatkozásában előír. A bizottság állásfoglalása alapján a BIRPI javaslatot tett, hogy a PUE revíziós konferenciája módosítsa az egyezmény szövegét. A stockholmi revíziós konferenciát előkészítő szakértői ülésre 1965. március 15—19 között került sor Géniben. Az értekezleten megfigyelőként résztvevő szovjet küldöttség bejelentette, hogy a Szovjetunió csatlakozott a PUE-hez. Nyilatkozatában a szovjet küldöttség megemlítette azt is, hogy a csatlakozás elhatározásánál a szovjet kormány abból indult ki, hogy a szerzői tanúsítvány kérdését, kielégítően rendezik. A szakértői értekezlet a várakozásnak megfelelően a PUE 4. cikkének I bekezdéssel való kiegészítését javasolta, melynek értelmében az uniós elsőbbség szempontjából a szerzői tanúsítványt a szabadalommal azonosnak kell tekinteni. Nem fogadta el viszont a szakértői értekezlet a szocialista államoknak azt a javaslatát, hogy a szerzői tanúsítványt a PUE egyéb cikkeibe is fel kell venni. A szakértő bizottság által elfogadott javaslat szövege került megvitatásra a stockholmi diplomáciai konferencián. Több ország módosító javaslatot nyújtott be, melyek azonban szövegezésben és nem érdemben tértek el a svéd kormány és a BIRPI által előterjesztett hivatalos javaslattól. Kivételt képezett az angol küldöttség javaslata, mely arra irányult, hogy a szerzői tanúsítványt,
