Szabadalmi Közlöny, 1961 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1961-12-01 / 12. szám
12. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 66. ÉVF. 1961. ÉV 347 MÉG EGYSZER A SZABADALMAK ÉS A TÁRSADALMI TULAJDON De nouveau sur les brevets et sur la propriété sociale A Szabadalmi Közlöny 10. számában dr. Vida Sándor tollából cikk jelent meg „A szabadalmak és védjegyek a társadalmi tulajdonra vonatkozó jogszabályok tükrében” címmel. A cikk szabadalmi részével kapcsolatban a külkereskedelmet, illetve az utóbbi években sokat emlegetett „szellemi export” ügyét érintő néhány kérdés részletesebb taglalásával kívánom az igen érdekes és időszerű cikk mondanivalóját kiegészíteni. ( I. Magyar találmányok külföldi szabadalmi oltalma Tudvalévőén a KKM 38 1958. sz. utasítása szerint exportáru esetében a gyártómű, szellemi export esetén a külkereskedelmi vállalat kötelessége á találmány külföldi szabadalmi bejelem téseiről gondoskodni és az ezzel, valamint a szabadalmak fenntartásával járó költségeket fedezni. Ez a kettőség már önmagában késedelemhez vezet, mert a jelenlegi körülményeinkhez képest aránylag rövid idő alatt hozandó döntések — a várható műszaki és gazdasági lehetőségek és eredmények ismerete nélkül, illetve a hazai megvalósítás hivatalos értékelése előtt — csak ritkán jönnek létre. Az illetékes műszaki és gazdasági vezetők egyéni véleményük —■ vagy tanácsadóik véleménye — alapján csak kivételesen vállalják a devizakiadásokkal járó, több országban történő oejelentés esetén elég jelentős költségekért a felelősséget. Exportáru esetén — pl. a gépipar területén — ismételten az okozott akadályt, hogy az iparvállalat az árban kívánta a szabadalmi költségeket a vevőre (külkereskedelemre) áthárít tani, vagy a vállalat eredményromlásától tartott és ezért mulasztotta el kellő időben a szükséges intézkedéseket. A szabadalmak fenntartásával kapcsolatos — évenként emelkedő — díjak befizetése is sokszor ugyanilyen meggondolások miatt van veszélyeztetve, mert az iparvállalatok nem ismerik a 203/1958. PM (37. XII. 31.) sz. rendeletet, amelynek 2. szakasza f) pontja előírja, hogy a magyar szabadalmak külföldi bejelentésével és védelmével kapcsolatos költségeket „a műszaki fejlesztési alap terhére kell elszámolni.” Javaslom: I. 1. A vállalatvezetői értekezleteken a minisztériumok hívják fel a fent; visszásságokra és a szükséges intézkedések időben történő megtételének jelentőségére az iparágak vezetőinek és a vállalati igazgatóknak figyelmét. I. 2. A Műszaki Fejlesztési Tanács, vagy az OTH (esetleg KKM, vagy más vertikális jellegű hatóság) mellett tárcaközi bizottság feladata és joga legyen megállapítani, hogy mely magyar találmányok alkalmasak külföldi értékesítésre, azok külföldi szabadalmi oltalmáról mely területeken és melyik vállalatnak kötelessége gondoskodni. Az értékesítés iránt áruexport, vagy szellemi export, esetleg mindkettő irányában történjék-e intézkedés. I. 3. A készülő új Újítási és Találmányi Törvény szigbi’ú szankciókat hozzon (nem kihágás!) a szellemi értékek kiaknázást akadályozó személyekkel szemben. II. A prioritási év nyújtotta előnyök kihasználása Az előbbiekben röviden összefoglalt gondolatokból már következik, hogy különböző tényezők összegeződése folytán egy év a legritkább esetekben elegendő a mindenki részére teljes biztonsággal alapot nyújtó tapasztalatok megszerzésére. Azt jelenti ez tehát, hogy eleve le kell mondanunk a külföldi szabadalmi bejelentéseknek a prioritási éven belül történő megtételétől? — Ez súlyos vétség volna — de a mai helyzet e területen is az — a társadalmi tulajdon védelmére vonatkozó törvények szellemével szemben. — A megoldás tehát: legyen olyan fórum (fenti I. 1. javaslat), amelyik felelősséggel és kellő időben intézkedik már a hazai megvalósítás végleges és vitathatatlan eredményeinek jelentkezése előtt. Ez ugyan kétségtelenül bizonyos kockázattal jár, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy egy-egy külföldön értékesített szabadalom egy egész sor találmány ilyen jellegű költségeit búsásan behozhatja, sőt akad olyan jelentős magyar szabadalom is, amelynek értékesítése során egy-egy licencszerződés anyagi eredménye meghaladja egy nagy gépipari külkereskedelmi vállalat egész éves kapitalista exporttervének összegét, anyagmentes, tisztán szellemi érték eladásából. A hazai megvalósítás kérdésénél ez alkalommal is rá kell mutatni, hogy számos visszásság késlelteti, sőt teszi sok esetben lehetetlenné egy prototípus létrehozását. Legtöbbször az ipari kapacitás hiánya, vagy az anyagilag nem érdekéit körökben a szükséges vállalkozó hiánya, rosszul értelmezett profilozási, ill. KGST kérdések akadályozzák a megvalósítást. Gyakran az anyagi fedezetet is nehezen lehet biztosítani fejlesztési tervekben nem szereplő — de igen értékes — témák céljaira. Különösen olyan esetekben, amikor eleve valószínű, vagy bizonyos, hogy a találmány tárgyát itthon gyártani nem 'fogják, csaknem lehetetlen egy prototípus elkészítése, pedig ez a szellemi export előmoz
