Szabadalmi Közlöny, 1948 (53. évfolyam, 1-24. szám)
1948-06-15 / 12. szám
86 SZABADALMI KÖZLÖNY 12. szám 471/1948- — Ein- 2. Hirdetmény. Avis. Felhívom az érdekeltek figyelmét arra, hogy a találmányi, szabadalmi ée védjegy bejelentések alakiságainak szabályozásáról szóló 88.302/1905. K. M. sz- rendelet Mellékletének 1. pontja értelmében a találmányi bejelentések mellékletét képező leírások elkészíthetők olyformán is, hogy a lapnak mindkét oldalán fegyen szöveg. Bár nyomdatechnikai szempontokból célszerűbbnek látszott, hogy a leírásokban csak a lap mellső oldalára kerüljön szöveg, a jelenlegi papirostakarékossági rendelkezésekre figyelemmel, mégis kívánatosnak tartom, hogy a jövőben a leírások a lap mindkét oldalán írva, készítessenek el, feltéve természetesen, hogy a leírásokhoz használt papiroslapok minőségé ezt lehetővé teszi. Budapest, 1948 június hó 2. Kőrös László s. ka Szabadalmi Bíróság elnöke. A védjegyek hasonlósága. Dr. Hargitay Gyula I.a comparaison des marques. Par Dr. в. Harffitaji. A m- Kúria a P- II- 3709/1938. sz. ítéletében a gyógyszerészeti cikkek védelmére lajstromozott „Dynarsan“ szóvédjegyet a közismert „Salvarsan“ védjegyhez nem találta hasonlónak. Viszont a P. II. 1364/1939. sz. ítéletében ugyancsak a „Salvarsan“ és másfelől a „Vitarsan“ szóvédjegyek között a hasonlóságot megállapította. A Kúria mindkét esetben mellőzte annak vizsgálatát, hogy a szóbanforgó védjegyek („Dynarsan“, „Vitarsan“) mennyiben kerültek a forgalmi élet vérkeringésébe és egyedül az ugyanazon törvényhelyek egymástól eltérő értelmezése alapján hozta meg egymással ellentétes határozatait. Előttünk van tehát a védjegyjognak egyik legérdekesebb, a gyakorlatban sokszor igen bonyolult és az 1895. évi XLT. t- c. 3. S-ában szabályozott kérdése, melynek közelebbi megvizsgálását már az említett, két egymással szembenálló kúriai határozat is indokolttá teszi. Az 1890- évi II. t- c. 1. §-a szerint a védjegy a forgalomra szánt áruknak hasonló áruktól való megkülönböztetésére szolgál. A törvény tehát, nem a forgalmazott, hanem a „forgalomra szánt“ árukról beszél. Ennek következtében ott, ahol a védjegy használata nem kötelező (mint nálunk is), nagyon sok olyan védjegy van, ami a piacra sohasem kerül. (Ezek általánosságban az ú. n. defenzív védjegyek.) Ezzel szemben az ú. n. élő védjegyek a forgalmi életben a. forgalmazott árukon való alkalmazásukban valóságosan megjelennek, lépten-nyomon szemünkbe ötlenek. A védjegy a nyilvános1 használat, ezen kereskedelmi forgalmazás révén idők folyamán a vállalat áruinak kereskedelmi megjelölésévé, árujelzőjévé, röviden árujegyévé válik. A vevőközönség ebben a jegyben magát az árut, magának az árunak a nevét látja. Ez ugyan csak olyan képletes szóhasználat, mert a még olyan közismert árújegy is, (mint pl. az „Aspirin“) magának az árunak az anyagnevét (ebemiai elnevezését „acido-aceticum-salicilicum“) nem fogja megváltoztatni. Más tehát az árunév, és' más az árujegy. A különböző vállalatok a piacot árucikkekkel, — és a vevőközönség tájékoztatása végett ezeket az árucikkeket pedig rendszerint valamely jeggyel, jelzéssel látják el. Amint az ember személye, külső megjelenése a nevével kapcsolódik elválaszthatatlanul össze, úgy alakítja ki a kereskedelmi életben a védjegyes áru és a vállalat között ezt a képzettársítást a védjegynek gyakori és állandó szemlélete. , Ez bizonyos értelemben megint csak symbolikus. A vevő ugyanis a vállalatot magát legtöbb esetben fizikai értelemben nem is látta, hanem csakis azt a védjegyet, ami egy meghatározott árura és ezen a védjegyes árun keresztül arra emlékezteti, hogy az így megjelölt árucikk az áru változatlan minőségét garantáló ugyanazonos vállalatnak a terméke-A védjegynek tehát, hogy a törvényben adott rendeltetését teljesíthesse, nevezetesen, hogy- hasonló áruk között különböztessen, szükségképpen kell, hogy a piacon valamely vállalat árucikkén való alkalmazásban jelenjék meg és így a védjegy szükségképen a forgalmi életben mindig valamely vállalatra mutat. A védjegynek a gyakorlati életben valamely vállalathoz történt ezt a kapcsolódását a védjegyjogszabályok is a legteljesebb mértékben szem előtt tartják és ezek között a magyar törvény is, amikor kimondja, hogy- a védjegy ahhoz a vállalathoz tartozik, amelynek védelmére szolgál, ugyanazzal szűnik meg és birtokváltozás esetében az új birtokosra száll át. A kereskedelmi életben a bevezetett védjegy soksok találékonyságot, szorgalmat, költséges propagandát, szerencsés és ügyes üzleti tevékenységei jelent, de jelenti a védjegy alatt vásárlók körét, a vevőknek n védjeggyel kapcsolatban kialakult azt a hüllőt é?i bizalmát, hogy a védjegyes áru ugyanazonos gyártmány, ugyanannak a vállalatnak ismert, jó minőségű árucikke.1 Jelenti tehát a vállalat kereskedelmi hírnevét, egész erkölcsi erejét és gazdasági értékét; azt, amit az angol jogban röviden, de fogalmilag nehezen meghatározható ■ goodwill“-nek mondanak 2 A bevezetett védjeggyel szemben állanak elő aztán a komoly érdekösszeütközések, a jogviták, amikior valamely versenytárs a hangzásban vagy vizuális hatásban hasonló védjegy alatt akarja vagy szeretné a saját portékájának kelendőségére a figyelmet minél nagyobb mértékben felhívni. Az ilyen kalózkodásszerű magatartással szemben a jogszabályalkotónak jogsegélyről kellett gondoskodnia. Ezt a jogsegélyt az 1895. évi XLT. t. c. 3- 5-ában az az ismert rendelkezés adja meg, mely szerint valamely védjegy törlését keresettel kérheti a korábban hasonló árunemre lajstromozott és még oltalom alatt álló védjegy tulajdonosa, ha a két védjegy annyira hasonló, ’) L. dr. Schuster Rudolf: „Controversiák a vállalati jelzők körében“ című cikkét. Jogállam 1938 márciusiáprilisi szám-Ugyanígy dr. Beck Salamon: „Magyar Védjegyjog“ című 1934-ben megjelent könyvének 121. oldal 19—20. fejezet. 2) What is the goodwill? It is a thing easy to describe very difficult to define. It is the benefit and advantage of the good name, reputation and connection of a business. It is the attractiv force which brings in custom...“ stb. Lewis B. Sebastian: The law of trade mark registration. London, II- kiadás 1922. 5 oldal.
