Szabadalmi Közlöny, 1948 (53. évfolyam, 1-24. szám)
1948-06-15 / 12. szám
12. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 87 hogy azok között a különbséget a közönséges vevő csak különös figyelem mellett tudja észre venni. A hasonlóság pozitív megállapításánál tehát a törvény a közönséges vevő egyszerű szemléletét veszi irányadó mértékül. A vevő pedig nyilvánvalóan nem a lajstromkönyvhen, hanem a piacon nézi, figyeli meg a szeme elé kerülő védjegyet. így a törvény is a hasonlóság vizsgálatánál elsősorban a forgalomban lévő védjegyekre gondolt és a hasonlóság igenleges megállapításánál lényegileg azt mondja, hogy a később lajstromozott védjegy a megkülönböztetésre alkalmas jellegét éppen abból az okból veszti el vagy vesztette el, hogy a védjegyben a forgalmi élet. már egy másik korábban lajstromozott védjegyes áru vállalatát ismeri fel. A kérdés tehát ilyenformán egyszerűnek 'látszik- Ha azonban azt a jogszabályt is előre bocsátjuk, hogy a védjegy megkülönböztető jellegének (erejének) megállapításánál az 1913- évi XII. t. c- 2. 8-a és az 1929. évi XVIII. t. c. („Uniós egyezmény“) 6. cikkének 2. pontjában foglalt rendelkezés szerint figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket, különösen pedig a védjegy használatának időtartamát, mindjárt fogjuk látni azokat az érdekes sajátosságokat, amelyek a hasonlóság kérdésének vizsgálatánál előtérbe jönnek, illetve 180 fokos variánsokat kapunk aiszerint, hogy csak lajstromozott, vagy pedig a lajstromozás mellett egyik oldalon vagy mindkét odlalon bevezetett (forgalmazott) védjegyekről van-e szó. A bevezetett védjegyeknek a gyakorlat hatályosabb védelmet biztosít. (Ezek az ú. n- „erős védjegyek“). Ennek alapja az, hogy az a kereskedelmi tevékenység, amely a vállalat áruinak valamely jegy alatt való ismertté tételét eredményezi a versenytársakkal, de különösen minden visszaélésszerű használattal szemben fokozottabb védelemben részesüljön. Az ilyen védjegynek az oltalmi ereje dinamkusabb, valahogy a szigorúan vett oltalmi körön túl érezteti védelmi hatósugarait. Az ilyen védjegy utánzása esetén a kiterjesztő értelmezésre, vagyis a hasonlóság megállapítására alkalmasabb elemek (hasonló, egyező momentumok) vizsgálata lesz az irányadó szabály és hasonlónak fog találtatni az olyan védjegy is, amely különben a (csupán csak lajstromozott védjeggyel iszemben — prima facie — nem volna hasonlónak tekinthető. Igen szép példa erre a berni „La propriété Industrielle“ 1947. évi novemberi számában közölt svájci eset, ahol az 1923 évben, tehát közel 30 éve lajstromomozott „Mido“ szóvédjeggyel kollidált az 1945. évben szintén órák védelmére lajstromozott „Smidor“ szóvédjegy. A másodfokon hozott határozat megokolása szerint ez utóbbi szó a korábbi és ismert védjeggyel szemben, mint a vevőközönség megtévesztésére alkalmas védjegy törlendő volt abból a — nálunk szokatlan — indokból is, hogy a két szó a francia és a német szóhasználat szempontjából is vizsgálat tárgyává tétetett és a hasonlóságot a két szónak, a két nyelvbeli különböző hangsúlyozása ellenére is megállapította. Holott a két szó, még abban az esetben is, ha ugyanazonos szótagján hangsúlyoztatnék, nézetünk szerint, — amint ezt különben az I. fokban eljáró kantom hatóság is megállapította —, egymástól éltérő, nem hasonló szavak-A magyar védjegygyakorlat a hasonlóság kérdésében a törvény értelmezésében azonban még tovább ment. A szabadalmi bíróság — am. Kúria által is helybenhagyott — 665/1933. sz. ítéletében a korábban lajstromozott, de a forgalmi életbe be nem vezetett („Eri“) védjegy alapján a hasonló árukra később lajstromozott és a forgalmi életbe be is vezetett („Éra“) védjegy törlése iránt indított keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy „a forgalmi életnek az alperesi védjegy („Éra“) tekintetében kialakult abból a felfogásából, hogy a közönséges vevő az általa jól ismert védjegyről pontosan tudja, hogy az miféle árut jelez, — okszerűen folyik, hogy az így bevezetett védjegynek aránylag csekély eltérése elég ahhoz, hogy a korábban lajstromozott, de a forgalmi életbe be nem vezetett védjeggyel szemben a megkülönböztető képessége meglegyen és azzal az összetéveszthetőség be ne következzék!“. Ebben az esetben tehát a hosszabb időn át való forgalmazásnak éppen az ellenkező irányban volt constitutiiv hatása és megkülönböztető erőt adott olyan később lajstromozott védjegynek, amely forgalmazás hiányában, mint prima facile hasonló védjegy feltétlen törfendő lett volna. Ritka, de a forgalmi életben előfordult az az eset is, amikor egymáshoz szemléletben is, hangzásban is közelálló, vagyis hasonlónak látszó két védjegy fut egymás mellett. Különösen a gyógyszerészeti iparban fordul ez elő, ahol a joggyakorlat a közönséges vevőt és ennek szemléletét az orvosban, a gyógyszerészben, a gyógynagykereskedőben, illetve ezeknek szemléletében látja-A szabadalmi bíróság a 1313/1934. sz. ítéletében a gyógyszerészeti cikkek védőimére lajstromozott és a magyar piacon évtizedeken át egymás mellett futó („Dioxon“ és „Dioxin“) védjegyek hasonlóságát nem találta megállapíthatónak a forgalmi életben a két védjeggyel kapcsolatban kialakult ama felfogás alapján, hogy a vevő a védjegyek mindenikét jól ismeri és pontosan tudja, hogy az melyik vállalatnak áruját jelzi s így a huzamos, tényleges használat a két — egyébként egymáshoz feltétlen hasonló — védjegyet alkalmassá tette arra, hogy azok a forgalmi életben az összecserélés veszélye nélkül egymás mellett fussanak. Az így kialakult helyzetet a félek aztán tűrni kénytelenek, „a korábbi jogosult azért, mert kellő időben nem lépett fel, a később jogosult pedig azért, mert lajstromozott vagy ahhoz hasonló védjegyet alkalmazott.“3 A védjegytulajdonosok eleinte nem fektetnek védjegyeikre kellő gondosságot, nem járnak el á hasonló védjegyet használó versenytárssal szemben, így aztán a saját magatartásuk következtében a rövidébb-hoszszabb forgalmazás után áll elő a piacon olyan helyzet, hogy most már mindkét védjegy egymás méllett polgárjogot kapott. Helyesen mütfelt rá egy másik szakírónk,4 hogy a védjegy tulajdonosának a védjegyét sértő minden visszaélésszerű idegen használattál szemben azonnal fel kell lépnie, minden rendelkezésére álló törvényes eszközt azonnal igénybe kell vennie, különben a védjegye olyan hátrányos hélyzetbe kerülhet, aminek elhárítása alig lesz keresztül vihető-A forgalmazás ténye — amint láttuk — a papiroson prima facie feltétlen hasonló védjegynek megkülönböztető erejét — az összetéveszthetőség leküzdésével — megnöveli annyira, hogy az eredetileg distinctiv erővel nem bíró védjegyet jogalapító, constitutiv hatállyal 3) Dr. Beck Salamon id. könyvének 208. old. 4) Dr. Bányász Jenő „Védj egy oltalom“ című 1943. évben megjelent munkájának 4 oiUL
