Szabadalmi Közlöny, 1943 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1943-06-01 / 11. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY 11. szám. 144 Mikor idejött már tekintély volt, s nevének különös súlya volt jogász kortársai körében. Állásának, s egyéniségének ezt a tekintélyjét a legnemesebb célra használta: nevelni akart, bírói szellemre, a műszaki bírákat jogászi gondolkozásra, s a jogász és műszaki bírákat kölcsönös megbecsülésre. Ebben maga is példát mutatott, amikor a műszaki kérdések megvitatásában, Ű a kiváló jogász, mindig részt kért, míg csak a találmány műszaki rejtelmei előtte is fel nem tárultak, s ugyanakkor természetesnek vette, h:a a műszaki képesítésű bírák a jogi kérdésekhez nemcsak hozzászóltak, hanem esetleg őt magát is meggyőzték. Nem ismert fáradságot, ha egy-egy fontosabb elvi kérdést tisztázni kellett, nem restell bírótársaival napokig vitatkozni, hogy a bíróság határozata meggyőző és az ügyvesztes félre nézve is megnyugtató erejű lehessen. Határozatainkat ugyanezért' mindent észrevevő figyelemmel javítgatta, csiszolta s mindezt olyan megnyerő módon, hogy az előadó bíró sohasem a munkatöbbletet látta, hanem mindig azt érezte, hogy munkájával a bíróság s egyúttal Magyarország tekintélyét is szolgálja. Oroszlánrésze volt e működése folytán abban, hogy a nagyrészben még a régi Szabadalmi Hivatal tagjaiból alakult Szabadalmi Bíróság rövid idő múlva teljesen bírói szellemben működött s a jogszabályokat mindig igyekezett a gyakorlati élettel, a salus rei publicae-vel, összehangolni. Működésének eredménye volt elsősorban, hogy bírótársai megszokták a gondosságot, stílusuk kicsiszolódott, dialektikájuk meggyőző lett, s a mérnökbírák a vele vagy mellette folytatott viták során megtanulták becsülni a jogtudományt, sőt meg is szerették azt. Szabadalmi ügyünket nemcsak a tárgyalóteremben fejlesztette, hanem számos, igen mélyen járó értekezéssel is gazdagította a szabadalmi jogi irodalmat. Emellett még arra is szívesen vállalkozott, hogy másoknak a Szabadalmi Közlönyben közzétételre kerülő cikkeit átvizsgálja, esetleges zökkenőikre a figyelmet ráirányítsa,, s ha e cikkek céljukat elérték: kellően megvilágították a problémákat, igyekeztek megadni a megoldást és mégsem adtak alkalmat mésszeható téves következtetésekre, ez hagy részben az Ő odaadó munkásságának volL a eredménye. A szabadalmi jog művelése mellett nemcsekély figyelmet szentelt a védjegy- és mintajogon kívül a versenyjognak is és mint a Budapesti Kereskedelmi ás Iparkamaránál működő választolt bíróság elnökeiként választható ítélőbírák egyike, nagyjelentőségű elvi határozatokkal irányította az üzleti tisztesség útján iparos és kereskedő társadalmunkat. 1921 óta tagja és hosszú, súlyos betegségéig állandóan működő cenzora volt a Szabadalmi Ügyvivői Vizsgálóbizottságnak is. Az utókor szempontjából legnagyobb jelentőségű azonban törvényelőkészítői működése volt. Mielőtt a Szabadalmi Bírósághoz került, már foglalkozott törvényelőkészítő munkával s amint már említettük, az Ő műve volt a bírói státustörvény előadói tervezete. Itteni jogszabályalkotó tevékenysége akkor kezdődött, amikor 1926-ban a Kereskedelemügyi Miniszter a szabadalmi és védjegy-oltalom új szabályozására vonatkozó törvényjavaslatok előadói tervezetével megbízóit bizottság tagjává nevezte ki, amely bizottságban annak 1928-ban történi feloszlásáig tevékenyen működött. Boldogult Schilling Zoltánnal együtt az Ő munkája volt az 1932:XVII. I. c. valamint az ehhez csatlakozó 1300 1932. M. E. sz. rendelet előadói tervezete. Mindannyian ismerjük e jogszabályok jelentőségét, s azt is, hogy az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi únió londoni 1931. évi értekezletén e törvénycikknek a kényszerengedély és megvonás viszonyát szabályozó rendelkezése az úniós egyezménybe is belekerült, mégpedig idegen javaslatra. 1934. tavaszán miniszteri megbízásból bíróságunk boldogult elnökével Schilling Zoltánnal és dr. Szmertnik István szabadalmi bíróval együtt elkészítette az új magyar szabadalmi törvény és a használati minták, továbbá az ipari minták oltalmáról szóló rendeletek tervezetét. Ha e tervezetek nem is kerültek a nyilvánosság elé, s nem váltak jogszabályokká, mégis támpontot nyújtottak egyes kérdésekben a gyakorlat kialakulásához. A múlt év elején az Iparügyi Miniszter újból megbízta bíróságunkat e tervezetek korszerű átdolgozásával, s ö — a törvényelőkészítésben immár több mint egy évtizede Vele együtt dolgozó munkatársaival — magát még súlyos betegsége alatt sem kiméivé, szinté lelki szükségletből, serényen dolgozott mindaddig, amíg Schilling Zollán ulán, a végzet akaratából az Ő kezéből is kihullott a toll.
