Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-02 / 1. szám
6 SZABADALMI KÖZLÖNY 1. szám. A kb. három-négy éves határidő elegendőnek látszik arra, hogy ez alatt a védjegytulajdonosok tapasztalataik alapján meggyőződjenek arról, hogy védjegyeik piacképesek-e és melyik országban érdemes azokat véglegesen oltalom alá helyezni, másrészt ez a határidő elég rövid arra, hogy ennyi időre elővizsgálat nélkül adhassák meg e védjegyeknek harmadik személyekkel szemben az egyelőre nem érvényesített oltalmat még az elővizsgáló országokban is. Ily módon az ilyen néhány évig elméletileg oltalmat élvező védjegyek elővizsgálatától a védjegyekkel foglalkozó hatóságok mentesítődnéuek, Az, hogy a rövidebb ideig tartó oltalom megadása a hosszabb ideig tartó oltalommal szemben elővizsgálat nélkül történnék, nem volna szokatlan az ipari jogvédelem terén. Például elegendő felemlíteni a német szabadalmi oltalmat és használati mintaoltalmat. Ezeknek tárgya ugyanaz lehet és mégis a szabadalom megadását szigorú elővizsgálat előzi meg, míg a .használati mintaoltalom engedélyezései enélkül történik. A Megállapodás új szövegében természetesen gondoskodni kellene arról, hogy a hatóságok, melyek visszautast ló határozatokat nem közölhetnének, amíg a védjegy oltalma országukban harmadik személyekkel szemben nem érvényesíthető, az elővizsgálatot foganatosíthassák, visszautasító határozatokat hozhassanak, ha a védjegytulajdonos bejelentette, hogy a védjegy oltalmát a szóbanforgó országban is érvényesíteni kívánja. A hatóságok további tehermentesítését jelentené az is, hogy az ilyen nem érvényesíthető oltalom alatt álló védjegyeket nem kellene még a fenti határidő folyamán sem, a később bejelentett védjegyek elővizsgálatánál figyelembe venni, tekintettel arra, hogy ez már a védjegy oltalmának bizonyos fokú érvényesítése volna. Ilykép a Megállapodásnak a fenti elgondolásból kiinduló módosítása esetén a hatóságok a nemzetközi védjegyekkel kapcsolatban sok felesleges munkától mentesülnének és a feleknek is megvolna a lehetőségük arra, hogy védjegyük oltalmát a számukra üzleti szempontból kevésbbé jelentős országokban csak akkor érvényesítsék, amikor a védjegy már piac- és oltalomképesnek bizonyul. * A régi rendszerről az új rendszerre való átmenet a fent ismertetett módosítás esetén aránylag kevés nehézséggel volna foganatosítható. Le délai de trois ou quatre ans nous semble suffisant pour que pendant ce temps les propriétaires des marques puissent déjà se convaincre si leurs marques ont une valeur commerciale et dans quels pays elles mériteraient une protection définitive. D’autre part, ce délai est assez court pour qu’on accorde à ces marques, pour cette période, sans examen préalable, la protection provisoirement non validable contre les tiers, même dans les pays qui exercent l’examen préalable. De cette façon, les autorités qui s’occupent des marques de fabrique seraient déchargées de l’examen préalable des marques qui durant quelques années jouissent théoriquement d'une protection. Le procédé que la concession d’une protection d’une durée plus courbe se fasse — contrairement à celle d’une protection à long terme — sans examen- préalable n’est pas chose insolite dans la protection de la propriété industrielle. Nous nous référons seulement à la protection des brevets et à celle des modèles d’utilité en Allemagne. Leur objet peut-être identique et pourtant, la délivrance du brevet est précédé d’un rigoureux examen préalable, tandis que la concession de la protection du modèle d’utilité est donnée sans examen. On aura naturellement soin que dans le nouveau texte de l’Arrangement se trouve une disposition qui permette aux autorités qui ne devront pas communiquer des refus avant que la protection de la marque soit validable dans leur pays vis-à-vis des tiers, de procéder à l’examen et de formuler des arrêts de refus, quand le propriétaire de la marque aura déclaré qu’il désire valider la protection de sa marque aussi dans le pays en question. Une autre décharge des autorités résulterait de la mesure qui veut que les marques qui jouissent d’une protection non validable ne devront pas être prises en considération — pas même dans le courant du délai indiqué ci-dessus — lors de l’examen préalable des marques qui seront déposées ultérieurement, étant donné qu’une telle prise en considération marquerait déjà une certaine forme de validation. Ainsi donc une modification de l’Arrangement dans le sens indiqué déchargerait les autorités de beaucoup de travaux inutiles concernant les marques internationales; les clients auraient en même temps la possibilité de ne valider la protection de leurs marques dans les pays qui, pour leurs affaires, sont peu importants, que quand la marque aura déjà fait ses preuves dans le commerce et qu’elle s’est montrés protégeable. * La transition de l’ancien système au nouveau créerait relativement peu de difficultés par la modification exposée ci-dessus.
