Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-02 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 7 Azokban az országokban ugyanis, amelyek az új Megállapodáshoz nem csatlakoznának, az új Megállapodás alapján belajstromozott védjegyek is minden további nélkül a jelenlegi Megállapodás szerint biztosított oltalmat élveznék. A sima átmenet másik előfeltétele az, hogy az új Megállapodást nem alkalmazó országoknak az új Megállapodás alapján letett védjegyekkel kapcsolatban is az érvényes Megállapodás szerinti összegű osztalék jusson. Ennek a feltételnek olykép lehetne elegei tenni, hogy a jelenlegi díjakkal egyenlő összegű alapdíjak fejében 10, illetőleg 20 évig érvényesíthető oltalmat lehetne igényelni, az úji Megállapodáshoz nem tartozó országokban és ezenfelül az új. Megállapodáshoz tartozó országok közül pl. háromban vagy ötben, míg az oltalomnak a többi országban való érvényesítéséért pótdíjat kellene fizetni. A Nemzetközi Irodának a jelenlegi díjakkal egyező alapdíjakból és az egyéb jelenleg is érvényes díjakból eredő jövedelmét a jelenleg érvényes elosztási rendszer szerint kellene felosztani valamennyi szerződő ország között, míg a póldíjak és a fentebb említett esetleges határidőhalasztási díjak jövedelmében csak az új Megállapodáshoz tartozó országok részesednének a területükön érvényesíthető oltalmat igényelt védjegyek számának arányában. Nem állana ellentétben ugyan a fenti elgondolással, hogy a kisebb területre igényelt oltalom után a jelenlegi díjaknál arányosan, kisebb díjat kelljen fizetni. Ámde ez az átmeneti komplikációktól eltekintve jelentékeny bevételcsökkenésre vezetne, amit figyelemmel arra, hogy a nemzetközi védjegyek vizsgálatával kapcsolatos költségeket a jelenlegi díjbevételből eredő osztalék is alig fedezi, annál kevésbé volna kívánatos előidézni, mert a nemzetközi védjegyoltalmat igénybevevő vállalatok mérsékelt, nem túl magas — pl. védjegyenkint kb. 70— 80 svájci frank összegű — díjemelést megbírnának. Tagadhatatlan- hogy a jelenlegi díjaknak alapdíjként való bevezetése mellett előállhatna, hogy magasabb díj ellenére az oltalom területe kisebb lenne. A drágulást azonban véleményünk szerint kompenzálná az, hogy a védjegytulajdonosok azzal, hogy az oltalom érvényesítését egyes számukra kevésbé fontos országokban később igényelhetnék, a díj megfizetését és egyben az ezekből az országokból származó refus-k költséges elintézését is későbbre halaszthatnák, illetőleg el is kerülhetnék, ha a védjegy a száu Dans les pays qui n’adhéreront pas au nouvel Arrangement, les marques enregistrées en vertu du nouvel Arrangement jouiront toujours, sans autre procédé, de la protection que l’Arrangement actuel leur garantit. L'autre condition d’une transition sans accroc est que les pays qui n’appliquent pas le nouvel Arrangement bénéficient aussi pour les ! marques déposées selon le nouvel Arrangement de la même répartition que d’après l'Arrangement en vigueur. Cette condition se remplirait de la façon suivante: contre payement d’une taxe de base qui est égale au montant des émoluments actuelles, on pourra postuler dans les pays nonadhérés une protection validable durant 10, respectivement 20 années, et avec cela encore dans 3—5 pays appartenant au nouvel Arrangement, tandis que pour la validation de la protection dans le reste des pays il faudra payer une taxe supplémentaire. Le revenu du Bureau International provenant et des taxes de base, égales au tarif actuel, et des autres taxes aussi actuellement en vigueur, devra être réparti entre tous les pays contractants, d’après le système de répartition actuellement en vigueur tandis qu’au revenu rentrant des taxes supplémentaires ainsi que des émoluments payés pour la prorogation du délai, ne participeraient que les pays adhérés au nouvel Arrangement, et cela, en raison du nombre des marques pour lesquelles on avait demandé une protection validable sur leur territoire. L’idée de faire payer des taxes proportionnellement réduites pour une protection valable sur un territoire restreint ne va nullement, il est vrai, à l’encontre de notre conception. Mais une telle mesure n’est pourtant pas désirable; d’abord parce qu’elle causerait pendant la période de transition, des complications; ensuite et surtout parce qu’elle entraînerait la diminution considerable des revenus, ce qui est à éviter, vu que la répartition provenant du rendement actuel des taxes couvre à peine les frais de l’examen des marques internationales et que les firmes qui ont recours à la protection internationale de leurs marques supporteraient une majoration modique — s’élevant p. ex. à 70—80 frs suisses par marque. Il est incontestable que, si l’on introduit les taxes d’à présent comme taxes de base, il peut arriver qu’on recevra pour une taxe élevée une protection sur un territoire restreint. Mais le renchérissement trouvera, à notre avis, sa compensation dans le fait que les propriétaires des marques de fabrique pourront, dans des pays moins intéressants pour eux, demander la validation de la protection à une date ultérieure, ils auront la possibilité de remettre à plus tard le. payement de la taxe supplémentaire ..ainsi
