Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-15 / 2. szám

26 SZABADALMI KÖZLÖNY 2. szám. ou bien parce que la description avait caché quelque chose). Il parle encore de l'invalida­tion du brevet avec — en même temps — la délivrance du brevet au véritable inventeur lésé, si le brevet n'avait pas été accordé à l’inventeur. Le brevet a pu être révoqué, s’il n’a pas été exploité pendant une année. La description devenait public après l’expiration des 2/s de la durée de la protection, mais, pendant la durée de la protection, seulement pour les nationaux. Le projet règles dans le détail, les droits du breveté: ainsi p. ex. le brevet est vendable, son usage est transmissible soit par cession soit par hérédité. En cas de contrefaçon il g a lieu de confisquer les objets contrefaits et d'infliger une amende allant jusqu’au quadruple du dom­mage causé. La moitié en revenait au propriétaire du brevet. Le projet pense aussi aux mesures préventives en cas de contrefaçon. I. Köztudomású, hogy ipari életünk vissza­maradottsága folytán a szabadalmi jog, úgy szól­ván., a XIX. századig történelmi múlttal nem rendelkezik. Dr. Kosa Zsigmond Szabadalmi törvények» címTí nagy érdemű munkája a ma­gyar szabadalmi jog első történelmi jelentkezé­séül utal az 1822. évben a magyar helytartó tanács által kiadott rendeletre, amely a bécsi udvari kancellária két évvel korábban meg­jelent hasonló tárgyú pátensében foglalt rendel­kezések alapján első ízben szabályozta a szaba­dalmak ügyét. Kosa könyve ettől kezdődően nyomon követi a szabadalmi jog fejlődésének újabb állomásait. Ezek során megemlíti a keres­kedelmi társaságokról szóló 1840. évi XVIII. t.-cikk 66. §-át, amely a szabadalmakra a fenn­álló szabályokat fentartjia és ezzel az 1822. évi helytartó tanácsi rendelet törvényi megerősítést nyert. Majd számot ad dr. Kosa könyve az ab­­solutizmus és a kiegyezést követő kornak köze­lebb eső és már ismert szabadalomjogi alkotá­saira. Ügy a most hivatkozott történelmi ismerte­tésből, mint az 1895. évi XXXVII. t.-c.-be fog­lalt első magyar szabadalmi törvény javaslatá­nak indokolásából — amely dr. Kosa számára forrásul szolgált — hiányzik egy érdekes törté­nelmi adat feljegyzése: az 1843. évben készült magyar szabadalmi törvényjavaslat. Ügy látszik, ennek a javaslatnak létezése a feledés homá­lyába merült, holott ennek a kornak sok kiváló kezdeményezése, köztük a törvényerőre ugyan­csak soha nem emelkedett, szintén az 1843. év­ből származó magyar büntetőtörvényjavaslat (amely közismerten Deák Ferenc személyi mun­kája) a megérdemeli figyelemben részesült. Ér­demesnek tartjuk tehát, hogy szabadalmi jogunk ezen első önálló magyar termékére — az 1822. évi rendelet, mint említettük, osztrák eredetű — felhívni a figyelmet, annálinkább, mert ez a javaslat tartalmilag is megüti korának európai színvonalát. A javaslatot az országgyűlésnek «A Keres­kedési és azzal kapcsolatban levő tárgyak iránt kiküldött Kerületi Választmánya» sok egyéb- ja­vaslat között mutatta be «Jelentésében». Ez a «Jelentés» XIV- alatt szól «A találmá­nyok kizáró gyakorlati biztosítványzásáról». Rö­vid indoklásszerű bevezetés után részletes 63 §-ra terjedő tervezet következik, amely kódex­szerűen szabályozza a szabadalmi jog teljes anyagát. E cikk függelékében úgy a bevezetést, mint magái a javaslatot közöljük. Általánosság­ban csak kikapottan a javaslat néhány állás­pontját ismertetjük. A biztosítványra a javaslat jogigényt ad, ha elnyerésének előfeltételei adva vannak. A biztosítvány magyar honfiaknak adandó, és pe­dig új, találmányokra épúgy, mint a már létező lényeges javítására. (íme a pótszabadalom őse.) De meglepő, hogy honfiak kérhetik a bizlosíl­­ványt idegen, új: s már másutt biztosi Irányo­zott találmányokra, vagy javításokra, amelyeket ők meghonosítani szándékolnak (Einführungs patent), ami ellene mond annak, hogy a bizto­sítvány kellékei között a javaslat meg kívánja, hogy a találmány új, és így sehol még közönsé­ges gyakorlatba véve nincs. A javaslat idegen­nek is megengedi a biztosítvány kiadása iránti folyamodást azzal a korlátozással, hogy külhon­ban biztosítványozott találmányaikat Magyar­­ország határai közt is gyakorlatba hozni óhajt­ják. Külföldire tehát előfeltétel a megelőző kül­honi biztosítványozás és ennek megkívánása ki­ütközik a javaslat még egy másik rendelkezésé­ben, hogy a külhoni számára megadandó bizto­sítvány is csak azon időig adathat,, míg kül­honban kizáró készílményi gyakorlat alatt álla­nák.» Szembekerül a javaslat saját rendszeri alapvető állásfoglalásával annyiban, hogy elő­írja. hogy főkép olyan idegen találmányokra adattatnak biztosítványok, amelyek honi termé­kek feldolgozását elősegítik. Ez a rendelkezés diseretionárius elbírálásra utal, holott a folya­modás iránti jog igényszerűen illeti meg a fel­találót, illetve a külhoni biztosítványi tulajdo­nost. Érdekes még e szempontból megemlíteni, a javaslatnak azt a rendelkezését, hogy a vé­delmi idő (a javaslat nyelvén biztosított időszak) kétharmadának lejárta után a korábban hiva­talos pecsét alá kerülő iratok megtekintése honi lakosnak engedtetik meg. Az idegenekre tehát a megtekintés joga nem áll fenn. A biztosítványi idő 3, 6, 10 és 14 évekre szól. A javaslat nem tartalmaz rendelkezést, liogy a különböző idő­tartamok alkalmazása mitől függ. Ügy látszik, a folyamodó választására volt bízva, hogy mily időtartamra kéri a biztosítványi. A különböző biztosítványi idő szerint, különböző nagyságú biztosítványi díj, fizetendő. Külföldi folyamodó itt is megszorítás alá esik, hogy t. i. köteles egy biztos honfi jótállását előmutatni», ki a díjak pontos lefizetéséről kezeskedik.

Next

/
Thumbnails
Contents