Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-15 / 2. szám
SZABADALMI [KÖZLÖNY 27 2. szám. Részletesen szabályozza a javaslat a biztosítványozott jogait, amelyek közül megemlítjük, hogy a biztosítvány eladható, használata átruházható, halál esetére átörökíthető. Oltalmat kap a biztosítványozoll az utánzással szemben. Helye van az utánzások elkobzásának, költségtérítésnek a tett kár négyszerese erejéig menő kár megtérítésének, amelynek fele-fele összege a biztosítványozottat, illetve az országos pénztárt illeti. Ismeri a javaslat az előzetes intézkedést is; ha a hatóság az utánzást nyilvánvalónak találja, kész készítményeket, vagy az arra szolgáló eszközöket bírói zár alá veszi. Ha a tisztviselő az utánzást «önbelátása után» megbírálhatónak nem találja, vagy a felek bármelyikének kívánságára 5 tagú választott műértő bíróság ítélkezik, amelyből 2 tagot a vádló, két tagot a vádlott választ és a választolt bírók választják az elnököt. Megegyezés hijján a vizsgálatra kiküldött tisztviselő jelöli ki az elnököt Ez a választott műértő bíróság csak véleményt ad, tehát nem ítél és véleményét a helytartó tanácshoz terjeszti fel. Érdemes megemlíteni, hogy a javaslat a Curia 160. számú elvi határozatával ellentétben a felmentett vádlottnak az eljárás állal okozott költségeket és kárt a vádló minden további előfeltétel nélkül megtéríteni tartozik, vagyis a javaslat nem kívánja meg, hogy az alapeljárás «nyilván alap nélküli lett légyen». A biztosítvány megszűnéséről szóló fejezetben rendelkezik a javaslat azirányban, hogy a biztosítvány időközben megszüntethető — hivatalból-e vagy kérelemre, a javaslat erről nem szól — ha időközben nyilvánosságra jön, hogy a találmány nem új, vagy hogy hasznossága be nem bizonyul, sőt káros hatással lehet, az emberiség akár egyes tagjaira, akár a honi beliparra. Megszűnik a biztosítvány, ha a fél a törvényes fizetéseket nem teljesíti, ha más valaki a biztosítvány ellen támasztott keresettel megmutatja, hogy ő a feltaláló. A javaslat ezen rendelkezése (41 szakasz) ellentétben van a javaslat 51. szakaszával, amelynek rendelkezése szerint a helytartó tanács határozata a bizlosílványt a pernyertes félre ruházza át. A javaslat önellenmondását azzal a kijelentéssel oszlatja! el, hogy az átruházás által «az előbbi biztosítványozott minden joga megszűnvén». • Ugyancsak a megszűnés esetei között sorolja fel a javaslat azt az esetet is, ha a biztosítványozott találmányán lényeges változtatásokat Lesz, amit megint megkorrigál az 52. szakasz, amely előírja, hogy ilyenkor a biztosítványozott köteles újólag biztosílványért folyamodni, amely «javítási biztosítványozásnáb a díjaknak fele fizetendő. Ugyanez a szakasz más feltalálótól származó javításra megengedi, hogy a feltaláló ezen javulás készítésére folyamodhalik biztosítvány ozásért. Szerepel a megszűnési okok között a gyakorlási kényszer is, amennyiben megszűnik a biztosítvány, lia a feltaláló azt egy évig gyakorlatba nem hozza, vagy gyakorlatával 1 évig felhagyott. Érdekes rendelkezése a javaslatnak, hogy a biztosítvány megszűnik, ha a feltaláló «folyamodása mellékleteiben» némelyeket elhallgatott, némelyeket tudva és akarattal rosszul, zavartan és hűtlenül adott elő, azon szándékkal, hogy a biztosítványozott idő eltelte után is találmánya titkát magának tarthassa. Külszínt, ékesítgetésekeL illető s nem lényeges javítások nem bizlosílványozhatók. Ha két egyén majdnem egyszerre egy tárgyra nyújt be folyamodást, s nem különböztethető meg, hogy melyik a valódi feltaláló, a helytartó tanács, vagy annak, akinek «előbbi feladatú bizonyítványa van», vagy mindkét folyamodónak adhat biztosítványt. Többek folyamodása esetén a találmány nem tekinthető újnak, vagyis ez esetre egyik folyamodó sem kap biztosítványt. A «Javaslat» utolsó fejezete az angol-amerikai szabadalmi jogban ismert «Caveat» intézményét kívánta átültetni. A javaslat néhány rendszerre nem is törekvő rendelkezésének ismertetése után közöljük a «Jelentés» teljes szövegét. II. XIV. A találmányok kizáró gyakorlati biztosítványozásáról. Minden kifejlettebb nemzeti iparral bíró hon törvényhozói, már régen számosb inlézvényeket tettek a találmányok pátens általi jutalmazására, átlátván, hogy az ipar tökéletesbítése mezején munkálkodó, és gyakran nagy fáradsággal, költségekkel, s idő vesztéssel küzdő emberi észnek reményt kell nyújtani, hogy találmánya tökéletesbítése után, annak gyümölcseit a törvények védlete alatt élvezheti. Az illy intézvények serkentik Angol-, Franciaország és Éjszakamerikában a gyár-, kéz-, s műiparral foglalkozók értelmesbjjeit, azon számtalan találmányok s lényeges javítások léire hozására, mellyck által a gyár s műipar olly óriási lépésekkel közelített évről évre mind inkább tökéletesbüléséliez. Azon szándékból kiindulva, hogy már egyszer, bár olly zsenge kifejlődésbe helyezett, de nem jövendő nélküli gyár-, kéz-, s műiparunkkal foglalkozók jelesbjeinél fölserkentessék, az anyagi boldogulás reménye által a törekvés jobb s tökéletesb után; továbbá, hogy honunkban részletes védletet nyervén a bár idegen észszülte találmányok, azok egy részről a nemzeti iparral foglalkozók számát nevéljék, más részről a honi szunnyadó erőket versenyzésre serkentsék, javasolja a választmány az alább következő törvényczikkelyt. Igyekezett abban azon közép vonali:kijelelni, mellyet elérni minden e részben munkálkodó törvényhozások törekedtek; hogy a nemzeti ipar, s annak egyes ágai hátráltatása nélkül, sőt idővel annak czélszerű előmozdításával, a találmá•nyok birtokosai munkájuk s áldozataik méltó díját vehessék. 1. §. Minden a gyár-, kéz-, s műipar körében tett új:, hasznos s nevezetesebb találmány,
