Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1937-09-15 / 18. szám
260 SZABADALMI KÖZLÖNY 18. szám. Költségmegállapitás szabadalmi ügyekben. Irta : Dr. Mayer Géza a M. Kir. Szabadalmi Bíróság alelnöke. Taxe des frais dans tes affaires des breuets. par Dr. Géza Mayer vice-président de la Cour des Brevets. Résumé. Tout jugement de tribunal doit tendre à un apaisement, ce qui n'arrive par quand il suscite un sentiment d’iniquité'. Parfois c’est le passage fixant les frais qui est susceptible de provoquer un tel sentiment. Il faut donc que la question des frais soie convenablement décidée et motivée. Les exigences du bon sens, du sentiment de l’honneur et de la bonne foi sont — dans ce domaine — identiques avec les p' incipes que renferment nos règles juridiques y relatives. Il faut, si le texte de la règle de droit est équivoque, veiller d ce qu’on ne lui prête pas une interprétation qui n’harmonise pas avec les susdites exigences. A bírói határozat, amint az « Azonos tárgyú szabadalmi bejelentések»-ről írt és a Szabadalmi Közlöny XLI. évfolyam 5. számában megjelent cikkemben már rámutattam, célját téveszti, amikor nem eredményez megnyugtatást. Arra kell törekedni, hogy a fél, akinek ügyében a határozat keletkezett, ne érezze azt, hogy vele méltánytalanság, vagy éppen igazságtalanság történt. Ilyen érzést kelthet a félben maga a bírói döntés érdeme, fokozhatja ezt az érzést az indokolás hiánya vagy fogyatékossága, nemkülönben a helytelen, meg nem győző indokok. Szerepe lehet a nem megnyugtató indokolás terén a hiányos vagy hibás ténymegállapításnak, jogszabály helytelen alkalmazásának, meg nem felelő értelmezésnek vagy annak, hogy nincsen jogszabály, sőt annak is, hogy a létező jogszabály nem kielégítő. A vázolt felsorolásból kitűnik az is, hogy milyen sokféle igényt támasztanak — és pedig jogosan — az ügydöntő bírói határozattal szemben, mely határozatnak, amint mondottuk; megnyugtatás a hivatása. A már említett megnyugtató érzés szempontjából egyáltalában nem lényegtelen része a bírói határozatoknak az eljárási költségre vonatkozó rendelkezése. Ez érthető is. Fonák helyzetet mutathat, amikor a költség iránti rendelkezés az érdemi döntéssel nem látszik összhangban állónak és az indoklás van hivatva a rendelkező rész által ideiglenesen előidézett méltánytalanság érzését helyrebillenteni. A szabadalmi hatóságok akkor jutnak abba a helyzetbe, hogy eljárási költség iránt intézkedjenek, amikor a bejelentőnek, illetve a szabadalomtulajdonosnak ellenfele támadt és az ügy közte és az ellenfele közt befejeződik. Ilyen eljárások a szabadalmi hatóságok előtt a felszólalás, a kényszerengedély, a megvonás, a megsemmisítés. valamint a szabadalom terjedelmének megállapítása iránti eljárások, továbbá a leírás értelmezése, amely ugyan nem kontradiktorius, de az ellenérdekű felek hozzászólásának a lehetősége itt is biztosítva van. Ezek az említett eljárások mind egymástól, mind pedig a rendes magánjogi perektől sok tekintetben különböznek. Van köztük például olyan, ahol a támadó fél a maga javára jogosítványt szerezhet, ahol szabadalomtulajdonossá, illetve más szabadalmának gyakorló jóvá válhat, míg például a megvonás kizárólag a köz javára következhet be. Ám ezek a különbségek csak bizonyos jellegű megkülönböztetéseknek lehetnek okai. amely megkülönböztetések mellett számos rokonvonás fennáll közöttük és vannak bizonyos általános értékű elvek, amelyek a különböző eljárások során érvényesülnek. Ez áll az eljárások költségeire is. Hogy a költségek iránti intézkedések felett életképes bírálatot gyakorolhassunk, érdemes mindenekelőtt megállapítanunk azt, hogy mit találnánk e téren követendő elveknek akkor, ha jogszabályok e felől nem intézkednének. Ha majd ennek a megállapítása után szemlét tartunk az eljárási költségeket érintő jogszabályaink felett, nem lesz nehéz annak az elbírálása, hogy van-e olyan, amilyennek nem kellene lenni és van-e olyan, amelyet csak óvatos körültekintéssel szabad alkalmazni, nehogy a jogszabály értelmezése körül követődjék el az a hiba, amely miatt méltánytalanság érzete keletkezik. Ezek között az elvek között a józan ész, a becsületérzés és a jóhiszeműség szavára hallgatva mindjárt a kezdet kezdetén meg kell említeni azt, hogy bírósági eljárást csak akkor vegyen bárki a jogának biztosítására igénybe, ha ez egyszerűbb és olcsóbb eszközzel előreláthatóan el nem érhető. Ahol például egy felszólítás a sikert nem kockáztatja, olt felszólítás előzze meg a bíróság igénybevételét. Ezzel szemben viszont senkitől sem lehet jogosan kívánni, hogy hozzáértő képviselő alkalmazása nélkül járjon el, még akkor sem, amikor a képviselet nem kötelező. Nem pedig azért, mert azt az idegfeszültséget, amit az ilyen eljárás során a bizonytalanság méltán okozhat, nem igényelheti az ellenfelétől senki. Egyébként a képviselő alkalmazása nem jelent szükségképpen költségtöbbletet, sőt kellő képviselet sokszor egyenesen olcsóbbá teszi az eljárást. Másik fontos elv ugyanazoknak a szempontoknak a figyelemre méltatásával az, hogy feleknek nem szabad az eljárást késleltetni, a tisztázás lehetőségét akadályozni és általában olyan magatartást tanúsítani, amely nehezíti az ellenfél helyzetét és a bírói döntést. i Akár parancs, akár tilalom alakjában igyekszünk megfogalmazni mondanivalónkat, az eredmény csak egy lehet: ne okozzon senki ellenifelének egyéb költséget, mint ami ahhoz szükséges, hogy az ő jogos igénye bírói megállapítást nyerjen. így nem szabad jobb tudomása
