Szabadalmi Közlöny, 1936 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1936-07-01 / 13. szám
162 SZABADALMI KÖZLÖNY 13. szám. renden vannak. Fokozza az összeütközések erősségét, a verseny élessége. Azt lehet mondani, hogy minden szabadalom már a keletkezésének pillanatában, mint szellemi tulajdon, önmagában hordja a vitathatóságnak minden kellékét. Ezek a viták azonban műszaki ismeretek nélkül el nem dönthetők, annál kevésbé, mert hiszen a döntéseket indokolni kell. Már pedig akkor, amikor az eltérések és különbözőségek vagy megegyezések műszaki hatásait vizsgálni és bíróilag mérlegelni kell, az indokolásnál a műszaki ismeretek nem nélkülözhetők. De mindjárt ki kell jelentenem azt is, begy a műszaki ismeretek sem elegendők a döntéshez önmagukban, az esetek sokféleségének ismerete, az összehasonlítás és az ez alapon mérés és állandó mérlegelés kifejlett érzéke szükséges. Velejében véve ez a szabadalmi bíráskodás, amelyben a bírói kogniciónak tehát két irányban kell megnyilvánulnia. Az egyik a szabadalmi jog terjedelmének az elhatárolása, a másik ez elhatárolás alapján a találmányi jelleg, vagy összehasonlításoknál a műszaki hatások szerint az azonosság kérdésének eldöntése. Mindkét dolog hívatásos bírói működést tételezve fel, műszaki alapismeretek nélkül nem lehetséges. Ezért nem volt a műszaki elem az egyszerű szakértő szerepére szorítható, hanem a tárgyi bírói mérlegelés műszaki alaptermészete miatt, a műszaki elemet már kezdettől is bírói szereppel kellett felruházni és a felek képviselete terén is a felek érdekeit a műszaki képviselet lehetőségének biztosításával ki kellett elégíteni. Minthogy azonban a szabadalmi jog végeredményében, mint tulajdon a magánjog területét szorosan érinti, de ezenfelül a joggyakorlatot az általános jogrendszerbe is be kell illeszteni, csak természetes, ha a műszaki kar bírói működésével szemben eleinte aggályok merültek lel és a műszakiak nem voltak kezdetben a jogász bírókkal teljesen egyenjogosítva. Évek hosszú során szerzett tapasztalatok azonban megmutatták, hogy a műszaki elem nem méltatlan a bizalomra és kitűnt, hogy igazi eredményes működés csak a jogi és műszaki elem teljes egyenjogosítása mellett lehetséges, amikor két nagy világszemlélet kerül egymással harmóniába, az egyik az emberi társadalom mai formáját megalkotó jogrendszernek, a másik magának az életnek és a körülötte lezajló eseményeknek a lefolyását határozott törvényszerűséggel megállapító, nagy természeti világszemlélet. E két szemlélet egybeolvadása hozta meg azt a bensőséges harmóniát, amely az ügyek legjobb ellátása szempontjából anynyira elengedhetetlenül szükséges. E harmóniának a megteremtése főként két férfiúnak a nevéhez fűződik. Az egyik dr. Schuster Rudolf, a Szabadalmi Bíróságnak 1914-ben volt elnöke, aki e harmónia szükségességét nemcsak, hogy felismerte, hanem, mint kiváló jogász és bíró ebbeli véleményét ki is mondotta és meggyőződéséért síkra is szállott. A másik férfiú Herrmann Miksa volt, aki 1920-ban, még nemzetgyűlési képviselő korában, meleg pártfogásába vette az ügyet és nagy befolyásával keresztülvitte Rubinek Gyula, akkori kereskedelemügyi miniszternél a teljes egyenjogosítást. így szervezte át az 1920:XXXV. t.-c. a Szabadalmi Hivatalt Szabadalmi Bírósággá és a Szabadalmi Tanácsot Szabadalmi Felsőbírósággá. Ennek az eseménynek a jelentőségét a mai, 40 évre visszatekintő ünnepi díszgyűlés alkalmából legyen szabad különösen kiemelnem. A békességes kedély és harmonikus együttműködés kezdetének az időpontja volt ez, amely azóta is szép gyümölcsöket termett. A harmónia szükségességének a felismerése legyen 40 esztendőnek egyik legértékesebb tanúsága, amit helyesen alkalmazni jövő törvényalkotásainknál, a törvényhozó legszebb feladata lesz. Ismertetve bírói szervezetünk jelentőségét, amely különösen nemzetközi elhelyezkedésünk szempontjából domborodik kedvezően ki, mellőzve a szabadalmak iparfejlesztő hatásának fejtegetését, amit az Iparügyi Miniszter Ür Hálámnál hivatottakban tárt itt elénk, legyen szabad pár szóban 40 esztendő egyéb fő eseményeit a lehető legrövidebben ismertetnem. A ma ünnepelt törvényünk a Milleneüm esztendejében, 1896. évi március hó 1-én lépett életbe. Az első nehézségek leküzdése után mindjárt mutatkozott az iij törvény kedvező hatása. Ennek igazolására csak pár adatot hozok fel. Az Ausztriával 1867-ben kötött vám- és kereskedelmi szövetség első teljes naptári évében, 1868-ban, Ausztriával együtt engedélyeztünk 776 közös szabadalmat. Ez a szám lassan emelkedett, úgy hogy 1875-ben 1175, 1893-ban pedig 4985 volt a közösen engedélyezett szabadalmak száma. 1894-ben, amikor már a régi szabályok alapján önállóan engedélyeztük a magyar szabadalmakat, ez a szám 1845-re esett vissza. 1897-ben, tehát a jelenleg ünnepelt első magyar törvény életbe lépte utáni első teljes naptári esztendőben ez a szám 3276-ra emelkedett. A háború kitöréséig már csak fluktuációk mutatkoznak. A bejelentések tekintetében különösen nevezetes és számottevő emelkedést lehet megállapítani az 1883-ban Párisban kötött s a bejelentési elsőbbségek biztosítására való Nemzetközi Iparjogvédelmi Unióhoz való csatlakozásunk után. Ehhez az egyezményhez 1908-ban csatlakoztunk és ennek a hatása fokozatos, majdnem ugrásszerű emelkedést idézett elő a találmányi bejelentések számában, úgy hogy amíg
