Szabadalmi Közlöny, 1935 (40. évfolyam, 1-24. szám)

1935-03-16 / 6. szám

6. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 59 pedig azt, hogy ezeknél az acéloknál is a szén­tartalom 0.05—0.3%, mint a korlátozott igény­pont szerint előállított acéloknál. (így pl. az I.-rendű felszólaló által felhozott A)-val jelölt nyomtatvány szerinti különleges krómot, nik­kelt, molibdént [wolframot] tartalmazó nemes acélnál a széntartalom csak 0.2%-nál kezdődik). Nikkelmentes acélokról a 4. alatti nyomtat­vány egyáltalán nem is beszélt. A 6. nyomtatvány végül 0.9—1.20% króm­­tartalmú acélokat írt le, ami a korlátozott igénypontokban védeni kívánt, sokkal maga­sabb króm tartalmú megoldásokkal egybe sem vethető. A fentiek alapján a felszólalásoknak rész­ben helyt adni és a bejelentés tárgyára szaba­dalmat a határozat rendelkező részében olvas­ható igénypontokkal adni kellett. A hírói osztály 18856 1934. K. — 11580. sz. határozatából: A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírói osz­tálya a felfolyamodásoknak részben helyt ad, a bejelentési osztály határozatát megváltoz­tatva, szabadalmat a következő egyetlen igény­ponttal ad: Acélötvözet oly üreges tárgyak (pl. nagy­nyomású gőzkazánok, nagynyomású gáztartá­lyok, kémiai ipari nyomásvezető készülékek, lövegcsövek, lőfegyvercsövek és egyéb lő­fegyverrészek) előállítására, amelyek robbaná­sokkal szemben különösen nagy biztonságot követelnek meg, azzal jellemezve, hogy az a szokásos szennyeződéseken (P, Si, Mn, Al, S esetleg Cu) kívül 0.18+0-04% C-t, 2-49+03% Cr-t és 0-43+003% Mo-t, illetve ez utóbbi ösz­­szetevő helyett kétszeres mennyiségű W-t tar­talmaz. A bírói osztály magáévá tette az első­fokú határozatnak azt a megállapítását, hogy a találmány kétféle acéltípust ölel fel és pe­dig Cr-Mo acélt és Cr-Ni-Mo acélt. A leírásból szabatosan megállapítható, hogy az elsőhelyen említett acélt 2-kb. 4-5% Cr, legalább kb. 015% Mo és legfeljebb 0 03% C tar­talom jellemzi, az utóbbi acéltípusra pedig ezeken felül még legfeljebb 3% Ni tartalom jellemző. Mindkét esetben a Mo kétszeres mennyiségű W-mal helyettesíthető. A bírói osztály megállapította, hogy a le­írás arra, hogy a találmány szerinti acélötvö­zetekben az egyes összetevők megadott meny­­nyiségi körzetén belül az egyes alkatrész mennyiségek milyen belső összefüggésben vannak vagy lehetnek egymással, rendszabályt nem ad meg: adatszerűén csak a Cr-Mo acél­típusra közöl egyetlen példát. Ebből a körül­ményből meg kellett állapítani, hogy a talál­mány nem az egyes összetevőknek a megadott határértékeken belül — a célnak legmegfele­lőbb — mennyiségi megválasztásában van, ha­nem csupán arra terjed ki, hogy az acélötvö­zetben a Cr, Mo, Ni és C tartalom bizonyos megadott mennyiségi körzeten belül legyen. Ebből azonban okszerűen következik, hogy a találmány szerint e határértékeken belül az összetevők mennyiségei szabadon választhatók meg, vagyis az elérendő cél tekintetében a lehetséges acélösszetételek között műszaki szempontból különbség nincs, a robbanásálló­ság szempontjából tehát a leírásban közöltek szerint azokat egyenértékűeknek kell tekin­teni. Ezek szemelőtt tartásával meg kellett álla­pítani, hogy a bejelentési osztály azzal az in­tézkedésével, továbbá bejelentő azzal a javas­latával, hogy az oltalom köréből az anteriori­­tásokból ismertté vált azokat az acélokat, me­lyeknek összetétele a találmányként megjelölt acélötvözetekre vonatkozó határértékek közé esett, puszta számszerű elhatárolással kire­kesztette, nem vette figyelembe a találmány leírását; az elhatárolásnak ez a módja azon­ban nemcsak a leírás egész tartalmával, de az acélötvözetekre vonatkozó ismereteinkkel is ellenkezik, mert tudni kell, hogy az acél­gyártásban legfeljebb a C az egyetlen, ame­lyet 0'01—0-02%-nyi pontossággal be lehet állí­tani, a fémalkatrészek beállítása azonban csak megközelíthető. De ettől függetlenül az a körülmény, hogy az acél 0-20% Mo helyett pl. 0-21 vagy 023%-ot tartalmaz, nem teszi az acélt más minőségűvé, tehát a számszerű kü­lönbözőség mellett technikai azonosság áll fenn. Ez indokolja a bírói osztálynak az ellen­érvként felhozott állandó joggyakorlattal el­lentétes álláspontját. Már a bejelentési osztály is megállapí­totta, hogy a 679357. sz. francia szabadalmi leírás legalább 0'2% C-ből, legalább 0-4% Cr­­ból, 0'2—4%' Ni-ből és 0-l—1-5% W-ból álló acé­lokat ismertet, amelyeknél a W helyett 1%-ig terjedő mennyiségben molibdén lehet jelen. Ezek az acélok tehát összetételük szerint azo­nosak a találmány szerint lehetséges Cr-Ni-Mo acél változatok többjével. A bírói osztály megállapítása szerint ugyancsak beleesnek az összetevők határérté­keivel jellemzett igénypont körzetébe az 1251341. sz. IT. S. A. szabadalmi leírás 49—54. soraiból ismeretes Cr-Ni-Mo acélok is. Nem helytálló ugyanis a bejelentési osztálynak ez anterioritással kapcsolatban a C-re vonatkozó érvelése, mert ha igaz is, hogy a C-re vonat­kozólag ez a leírás adatot nem szolgáltat, azonban a szakértő köteles tudásához tartozik annak ismerete, hogy a Cr-Ni-Mo acélok álta­lában 0'2—03%' C-t tartamaznak s ha az an­tériorités egyebet nem köt ki, a szokásos érté­ket kell feltételeznie. Ugyanebből az okból nem helytálló az elsőfokú határozatnak a 250058. sz. francia szabadalmi leírásra vonatkozó indokolása sem

Next

/
Thumbnails
Contents