Szabadalmi Közlöny, 1935 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1935-08-01 / 15. szám
In. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 169 látvány tehát nem szolgáltat pozitív utasítást a bejelentés tárgyának megvalósítására, sőt a benne közölt példából kivehetőleg nem is nagy TiC tartalmú ötvözetek előállítása a célja az ott megadottaknak. Minthogy a kifejtettek szerint az igénypont az igény- és ujdonságrontó adatokból szabatosan el van határolva, annak tárgyára a szabadalmat a rendelkező rész szerinti szöveggel meg kellett adni. A közzétett 2. és 4-ik igénypontot a Bíróság törölte, minthogy e két igénypont azonos az 1-ső igénnyel. A közzétett 3. és új 5. igénypontok tárgyára, mint az 1. igény szerinti ötvözetnek előnyös változataira, a szabadalmat az előadott okokból szintén meg kellett adni. A 6—10. igénypontok a kemény fémiparban általánosan ismeretes rendszabályokat határoznak meg, amint az a hivatkozott nyomtatványokból más ötvözetekkel kapcsolatban megállapítható. Minthogy a megadandó szabadalom ezeket az önmagukban ismeretes munkafolyamatokat pusztán csak az 1. igényben meghatározott keményfémötvözetekkel kapcsolatban védik, az állandó joggyakorlatnak megfelelőleg, ezek tárgyára is szabadalmat lehetett adni. TI. I. r. felszólaló felfolyamodására a bírói osztály a következőképen határozott : A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírói osztálya a felfolyamodásnak részben helyt ad, a bejelentési osztály határozatát a megadott 1. igénypontra vonatkozó részében akként változtatja meg, hogy annak szövegében a „vagy e fémek'’ szavak után az „egymással való” szavakat iktatja, egyéb részében pedig helyben hagyja. Az indokolásból. A bírói osztály sorravette felszólaló-felíolyamodónak azokat a támadásait, melyekkel a bejelentési osztály határozatával engedélyezett igénypontokkal szemben élt és a következőket állapította meg: Az 1. igényponttal kapcsolatban felfolyamodó azt adta elő, hogy ez az igénypont az az igényrontónak állított 109441. számú szabadalommal szemben nincs elhatárolva. Míg ugyanis az ebben ismertetett ötvözet a. titánkarbidot a vas é,s krómcsoport féméibe ágyazva tartalmazza, addig a megtámadott bejelentés szerinti ötvözetben a karbid a vascsoport féméibe, vagy ezeknek ötvözeteibe van beágyazva. Felszólaló szerint mármost az ötvözet kifejezés úgy is lenne értelmezhető, hogy ezen a vascsoport féméinek ötvözetét más fémekkel, pl. a krómcsoport féméivel is lehetne érteni. Ekkor azonban a bejelentés szerinti termék összetétele az igényrontó szabadalom szerintiével azonossá válik. Jóllehet a bírói osztály meggyőződése szerint nem lehet kétséges, hogy a szakértő a vascsoport féméinek ötvözetén csakis e fémeknek egymással való ötvözetét értheti és ennélfogva az 1. igénypont kellőleg elhatároltnak mutatkozik, mégis, a félreértések teljes elkerülése végett elrendelte az igénypont szövegének a rendelkező részében előírt kiegészítést. Felfolyamodónak a 2. igénypont ellen emelt támadását a bírói osztály alaptalannak találta, mert ez az igénypont az 1. igénypontban meghatározott oltalmi körön belül olyan összetételt helyez védelem alá, amely a bejelentő szerint optimális eredményeket ad (lású leírás 4. bekezdés). Egy ilyen összetételnek külön igénypontba való foglalása pedig a szokással és a bírói gyakorlattal összhangzásban van. A 3. igénypontot felfolyamodó két alapon is támadta. Egyrészt azt állította, hogy a krómcsoport karbidjainak az igénypontban való felvételével az az elhatárolás, amely a 109441. sz. szabadalommal szemben az 1. igénypontban érvényre jut, a 3. igénypontban ismét leromlik, mert a 109441, sz. szabadalom védelmi köre az 1. igénypont értelmezése alapján a krómcsoport karbidjait tartalmazó ötvözetekre is kiterjed. Másrészt pedig a 109441. sz. szabadalom tárgyának a 3. igénypont szerinti előállításakor bizonyos, megengedett kísérleti körülmény között nem kerülhető el, hogy a krómcsoport karbidjai ne keletkezzenek, amikor szintén a bejelentés 3. igénypontja szerinti összetételű termékhez juthatunk. A bírói osztály úgy találta, hogy e támadások közül az elsővel foglalkozni felesleges. A bejelentés szerinti ötvözet ugyanis olyan, amely a karbidot vagy a karbidokat kifejezetten a vascsoport féméibe beágyazottan .tartalmazza. Még ha helyesnek fogadnók is el felfolyamodónak az 1. igénypontra vonatkozó és erősen vitatható értelmezését, amely szerint ez az igénypont a krómcsoport karbidjait is tartalmazó ötvözetet véd, még mindig fennmarad a bejelentés tárgyával szemben az a különbség, hogy a karbidok a 109441. sz, szabadalom szerint a vas és krómcsoport féméibe vannak beágyazva, tehát több kombinációs elemet tartalmaznak, mint a bejelentés szerinti ötvözet. Meg kellett vizsgálni azonban a felfolyamodónak a második helyen említett érvelését. Ennek magva az, hogy az előállításkor az ötvözetben olyan — nem szándékolt — vegyiiletek is keletkezhetnek, melyek a végtermékben is benne vannak. Ezeket a komponenseket az újdonság vagy igényrontás vizsgálatánál figyelembe kell venni. Ez okfejtéssel szemben a bírói osztály állásponja a következő.
