Szabadalmi Közlöny, 1932 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1932-02-01 / 3. szám
3. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 51 Indokok: Felszólaló kérelmét, a felszólalás jogalapjait és indokolását a 15024/1929 ikt. sz. felszólalás, a 20827/1929. ikt. sz. kiegészítő irat és a 11673/1930. ikt. sz. előkészítő irat tartalmazzák. A bejelentő kérelmét, ellenérvelését, amelyet a szóbeli tárgyaláson is előadott, a 18201/1931. ikt. sz. jegyzőkönyv tartalmazza. Az 1. igénypontot a javasolt szöveggel a felhozott korábbi nyomtatványoktól ©Ihatároltnak tartja. A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bejelentési osztálya a felek által felhozottakat mérlegelve, a következőket állapította meg: Az njdonságrontóként felhozott 158731. sz. német szabadalommal szemben az 1. igénypont korlátozott szövege megállhat, mert abban bejelentő már nem igényli többé a bitumenes anyagok feldolgozását általában, hanem csak a kátrányresiduumok (szurkok) és aszfaltok feldolgozásáról van említés, ezért az egyéb bitumenes anyagok feldolgozását leíró 158731. sz. szabadalmi leírás nem ujdonságrontó nyomtatvány a korlátozott szövegű igényponttal szemben. A 247501. sz. német szabadalmi leírás a bejelentés tárgyával össze nem hasonlítható, mert abban gyanták feldolgozásáról van szó, ami nem tárgya a bejelentésnek. Az igényrontóul felhozott 96753. sz. magyar szabadalom 1. igénypontja a megtámadott bejelentés 15. igénypontjával azonos eljárást foglalt le, mert ebben is telítetlen szénhidrogéntartalmú isokolloid okból indulunk ki (a megtámadott bejelentés 15. igénypontjában ilyen termék a kátrányresiduum, vagyis szurok és az aszfalt). Az adalék lehet szervetlen sav sója (a megtámadott bejelentésnél SCL.NO.i és NO-> gyököket tartalmazó termékek), a hőkezelés 250 fok feletti (a bejelentésnél 120—320 fokok közötti), mimellett mindkét eljárásnál vákuumot alkalmazunk. A felhozott szabadalom tehát a megtámadott bejelentés 15. igénypontjával szemben igényrontó. Az A—3088., A—3145. és A—3172. alapszámú bejelentésekkel a bíróság azért nem foglalkozott, mert azoknak igénypontjait is tartalmazó leírást felszólaló a 4669/1930. ikt. sz. végzésben foglalt felhívás dacára a 81588/1914. K. M. sz. rendelet 31. §-ában előírt módon be nem mutatta és így a bejelentőt nem hozta abba a helyzetbe, hogy azokra nyilatkozhasson. A fentiek alapján a felszólalásnak részben kellett helyt adni és a bejelentésre a szabadalmat a rendelkező résznek megfelelően kellett megadni. A kis részben eredményes felszólalás során a felszólaló sok oly anyagot hozott fel, aminek nem volt eredménye és ezzel nyilvánvalóan felesleges munkát okozott a bejelentőnek s ezért az 1911:1. t.-c. 426. §-a megfelelő alkalmazásával a bíróság a költségeket a felek között kölcsönösen megszüntette. Az állított gyakorlatbavétel nyilvánosságának megítélése. 1895:XXXVII. t.-c. 3. §-a 2. pontja. (A bírói osztály és a Kúria ítéletei a 151. perben.) I. A bírói osztály végítélete volt: A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírói osztálya felperes keresetének helyt ad s ehhez képest a 96276. lajstromszámú szabadalmat egész terjedelmében megsemmisíti, alperest pedig kötelezi, hogy felperenek, N. N. ügyvéd kezéhez 320 P 40 L, azaz háromszázhúsz pengő 40 fillérben megállapított perköltséget, ez ítélet kézbesíté, sétől számított 30 nap alatt a kielégítési végre; hajtás terhével fizessen. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül a szabályszerű fellebbezési díj lefizetése mellett, fellebbezésnek van helye a M. Kir. Kúriához. 1 n d о kok: I. Felperes keresetében a 96276. lajstromszámú szabadalom megsemmisítését és alperes költségben marasztalását az alapon kérte, hogy a szabadalom igénypontjában védett eljárás sérült kelmék javítására, a találmány bejelentési napja, vagyis 1927. évi szeptember hó 7. előtt előzetes nyilvános gyakorlatbavétel útján már ismeretessé vált. Felperes előadását egyébként a 2489/1929., 13875/1929., 21121/1930. számú iktatmányok és a 4527/1931., valamint 6107/1931. számú tárgyalási jegyzőkönyvek tartalmazzák. Alperes a kereset elutasítását és felperes költségben marasztalását kérte, felperes kereseti állításait tagadta. Védekezését a 9604/1929. és a 18691/1929. számú iktatmányok, valamint az előbb idézett jegyzőkönyvek tartalmazzák. II. A bírói osztály felperes bizonyítási indítványa alapján elrendelte és foganatosította F. A., S. I. és В. I. tanúkihallgatását. Az utóbbi két tanú esküvel megerősített vallomásából tényként megállapította, hogy alperes szabadalmának igénypontja szerint védelem alatt álló azt az eljárást, hogy a kelmében lévő hiányt úgy javítja, hogy a sérült részt először az egyik irányú szálakkal áthidaljuk, azután a másik irányú szálakat a mintának megfelelő sorrendben a keresztezésben húzzuk át és a szövetben a szálakat a szálaknak a sérült rész szélétől befelé néhány szállal odébb a szövet szála közé áthúzással erősítjük meg, műhelyében találmányának bejelentési időpontja előtt már gyakorolta, sőt alkalmazottait erre titoktartás kötelezettsége nélkül tanította és ezek is ezen eljárás szerint dolgoztak. A bírói osztály S. I. és II. I. egybehangzó vallomásából, továbbá azon tényt is megállapította, hogy alperes hirdetés útján kelmejavító eljárása végett tanítványokat keresett, ami által bárkinek hozzáférhetővé tette azt, hogy alperesnek előbb ismertetett kelmejavító éljá-
