Szabadalmi Közlöny, 1932 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-15 / 2. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY 2. szám. lehet pl. hogy a (7) gyűrű (5. ábra) — berozsdásodaка folytán — csak roncsolása árán szerelhető le a (2) nyakról, — az ilyen kapcsolatbontás azonban nem rendel tetószerií. Ezzel szemben a kérelemhez tartozó rajzon ábrázolt (4) zárt gyűrű akkor szerelhető le a tekintetbe jövő alkatrészek bármelyikének állagsérelme nélkül, ha akár a (4) gyűrű hevítése, akár a (2) nyak hűtése árán olyan tágulási különbségek létesíthetők, amelyek a zárt gyűrűnek a nyakról való lehúzását lehetővé teszik. Ez a módozat a rajzbeli kiképzés alapján sem valószínű ugyan, de ezt és valamely feltételezett lágy forrasznak esetleges kiolvasztását egyenesen cáfolja is a kérelemhez tartozó leírás, amenynyiben kifejezetten a gyűrűnek csak olyan leszerel hetésére utal, amely csakis a kapcsolatnál szereplő valamelyik alkatrész szétroncsolásával jár, -— tehát vagy a gyűrű, vagy a nyak szétroncsolódik. Ha az a cél, hogy csak a gyűrű roncsoltassék szét, vésőt és kalapácsot, vagy reszelőt, esetleg egyéb vágókészüléket kiéli' igénybe venni és vigyázni kell, nehogy egyúttal a nyak is megsérüljön. Az ilyen energiával és ilyen szerszámigénybevétellel járó ténykedés azonban, amelynek egyenesem az a rendeltetése is, hogy valamely alkatrész szélt r on csolta ss ék, szembe helyezve a 84337. sz. szabadta!ouibeli szerkezettel, illetőleg már részletezett és sohasem alkatrészroncsolással járó intézkedéseivel, másnak, mint erőszakosnak, nem minősíthető. A viszony ugyanaz, mint szövetek kapcsolatának szétbontása a gombostű kihúzásával szemben azzal, amikor a varratot a szövetek között késsel felvágjuk. Az egyik esetben a cél: minél jobban megkönnyíteni a szétbontást és lehetővé tenni az alkatrészek egymástól való teljes eltávolítását, — a másik esetben éppen ellenkezőleg: megnehezíteni a szétbontást és így lehetőleg megakadályozni az egymástól való eltávolítást, A bírói osztály azonban figyelembe vette a szabadalomtulajdonos részéről felajánlott kísérleti bizonyításra vonatkozó érveket is. Szaba dulomtulajdonos ugyanis vállalta annak a bemutatását, hogy a magával hozott saját mintáin a zárt gyűrűt egyetlen kalapács ütéssel szétrepeszti, nyilvánvalóan azt vélvén, hogy ez a kísérlet a szétbontási ténykedés csak csekély energia- és szerszáimszükségletét bizonyítja. Itt figyelembe kellett venni azt, hogy, ámbár a kalapács mint egyetlen szerszám valóban csak csekély szerszámigénybevételt bizonyít, — viszont a kalapács aránylagos tömege is irányadó az energiaszükségletre. Az aránylag kistömegű kalapáccsal való szétroncsolása <a gyűrűnek azonban csak annak lenne a bizonyítéka, hogy a megerősítési mód nem felel meg a kérelmezői leírásnak, mély szerint a szétbontáshoz szükségelt energia aequivalens azzal az energiával, amely éppen úgy a nyak széf romcsolására is vezethet. 35 Ha a 84337. sz. szabadalom 8. ábrájának (4a) gyűrűje a leszereléskori szétfeszítésnél eltörik, az még nem lenne bizonyítéka a kapcsolat „oldhatatlanság“-án'ak, hanem csak annak, hogy ennek a felhasított gyűrűnek az anyaga nem felel meg a szabadalmi leírásnak, azaz, hogy nem elég rugalmas és tú Írideg, — minthogy csak egyszeri, de nem kétszeri szétfeszítést bírt el. Előbbi esetben a szétroncsolás rendeltetésszerű, utóbbiban pedig a roncsolásinélkü'liség az,. A felajánlott kísérleti bizonyítás ezek szerint előreláthatólag meddőnek és ezért mellőzendőnek volt minősítendő. Végül megjegyzendő, hogy az a kérdés, vajjen a kérelmezői szerkezetnek a szembenálló szabadalom tárgyától való eltérései mennyiben nyújtanak kevesebb vagy több előnyt és műszakilag mennyiben indokolták vagy indokolatlanok, — nem volt megvizsgálható, minthogy ez nem a jelen, hanem más eljárás keretéibe tartozik (felszólalás, semtmiségi per). A kifejtettek alapján eszerint a rendelkező rész értelmében kellett Ítélni. Az eljárási költségek megállapításánál szabadalomtulajdonos tevékenysége és annak célirányossága volt figyelembe veendő, azok viselésére — az 1895. évi XXXVII. t,-e, 57. §. 3. bekezdése értelmiében kérelmezőt kellett kötelezni. A teljesítési határidő megállapításánál a Bíróság az 1911. évi I. t.-e. 397. §-át a 34549/915. K. M. ein. sz. rendelet 202. §-a értelmében az 1895. évi XXXVII. t.-c. 38. §-ában meghatárorozott felebbviteli batáridőnek megfelelően alkalmazta. //. A ni. kir. Kúria a következőképen ítélt: A m. kir. Kúria az eltsőbíróság végítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy a megállapítási kérelemhez eredetileg csatolt s a fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyvhöz fűzött leírásban _3, számozással jelölt rajzban ismertetett szerkezet sem ütközik a 84337. lajstroims z á л n ú s za ha da l о mba. Egyben a felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt 600 P, azaz Hatszáz pengő fellebbezési költséget megfizessen. I n d О1 к о к : Felperesi cég a per folyama alatt X. N. intézet adósaként a nevezett intézet zárgondnoksáiga alá került. Ilyen esetben az 1928. évi XXL t.-c. 19. §-a alapján kiadott 5600/1930. X. M. sz. rendelet 13. §-a értelmében a végrehajtási tömeghez tartozó követelések és jogok érvényesítésére indított perek folytat hatása a zárgondnok hatáskörébe esvén, a per első kérdéseként az követelt megoldást, hogy felperes ezt a pert önállóan továbbviheti-e, vagy sem, A zárgondnok igazolt képviselője a mai felebhezési tárgyaláson kijelentette, hogy felperes helyett a perbe belépni nem kíván, a fel
