Szabadalmi Közlöny, 1931 (36. évfolyam, 1-24. szám)
1931-12-15 / 24. szám
416 SZABADALMI KÖZLÖNY 24. szám bizonyítás nélkül is tényként megállapítja, mert a reá vonatkozó kétségbevonást az előzmények egybevetése után meggyőződésszerűnek és olyannak, amely annak bizonyítását szükségesnek tenné, nem találta. A kifejteitek szerint a felszólalásnak nem lehetett helyt adni és a bejelentés tárgyára a szabadalmat meg kellett adni. II. A bírói osztály határozata a következő volt: A ni. kir. szabadalmi bíróság bírói osztálya a felfaly amodásnak helyt nem ad és a bejelentési osztály határozatát helybenhagyja. Egyúttal kötelezi felszólalóit, hogy bejelentőknek, képviselőjük kezéhez 350 P, azaz háromszázötven pengőben megállapított felfolyaniodási költséget e határozat kézbesítésétől számított 15 na]) alatt különbeni végrehajtás terhével fizessem meg, a felfolyamodási díj vdisszíautaiása iránti kérelmét pedig elutasítja. Indokoló s. A m. kir. szabadalmi bíróság bejelentési osztálya a szabadalmat engedélyezte, határozatát azzal indokolva, hogy a felhívott nyomtatványok nem rontják le a bejelentés tárgyának újdonságát, továbbá, hogy a kétségbevont műszaki hatást, tekintettel felszólalónak az 1 -2911. alapszámú találmányi bejelentés tárgyában elfoglalt álláspontjára, tényként megállapította. Felfolyamodó felszólaló kérelmét és annak indokolását a 6938/1931. és a 18756/1931. ikt. sz. . ügyiratok, bejelentő ellenkérelmét és érveléseit a 10290'1931 és a 18756/1931. ikt. sz, ügyiratok tartalmazzák. A bírói osztály a bejelentési osztály határozatának az újdonságvizsgálatra vonatkozó indokolását helyesnek találta és ehhez képest megállapította, hogy a felhívott korábbi nyom tatványck a bejelentés tárgyát nem ismertetik úgy, hogy szakértők azt használhatták volna. A műszaki hatás tekintetében felszólaló ügy értelmezte a bejelentési osztály előtt elfoglalt álláspontját, hogy nem az elektrotitos úton létesített közbenső bevonatnak a tapadását, hanem a bejelentésben megadott módon készült emittáló alkialiföldfémoxidos bevonatinak; a magtesthez való tartós tapadását vonta kétségbe. Felfolyaimodásában ezt az állásfoglalását részben módosította és ezzel kapcsolatiban azt állította, hogy a 2. és 3. igénypontokban körülírt eljárások szerint lehet ugyan „kellő emissziójú oxidkatódát előállítani, ez esetben azonban a bevonati réteg nem molibdén, illőivé woilframbronzból. hanem e fémlek oxidjából áll.“ A bírói osztály felszólalónak ezzel a megváltozott és részben visszavont tagadásával foglalkozva, úgy találta, hogy felszólalónak a fel folyamodás során elhangzott az az érvelése, hogy a felszólalásában említett bevonaton nem az elektrolitos, hanem az emittáló bevonatot kell érteni, elfogadható, minthogy az oxidkatódáknál éppen ennek az utóbbi; bevonatnak van döntő jelentőség©. Ez értelmezés mellett azonban nem lehetett párhuzamot vonni az I—2911. alapszámú találmányi bejelentéssel, amely eljárásra vonatkozik fémtesteknek wolfrámbronzzal, illetve molibdénbronzzal való bevonására, mert abban emittáló bevonatról szó nincsen, úgy hogy a bírói osztály a bejelentési osztálynak idevonatkozó megállapításit nem tehette magáévá. Felszólalónak azt az állítását, hogy az elektrolitos úton kiválasztott anyag —- figyelemmel a Leiser-közleményben foglaltakra — nem wolfriáimibronz, illetve molibdénbronz, hanem e fémek oxidjiai, a bírói osztály az elbírálásnál nem vehette figyelembe, minthogy felszólaló eredeti felszólalásában ezen az alapon nem támadta a bejelentés tárgyát. Ennek következtében felszólalónak a 2. és 3. igénypontok szerinti eljárások műszaki hatására vonatkozó beismerését úgy kellett tekinteni, hogy felszólaló ezzel a 2. és 3. igénypont tárgyált iis felölelő 1. igénypontban körülírt eljárás számos fogaim - fásítási módjának műszaki hatását ismerte be. A kifejtettek szerint, felszólalónak a műszaki hatás tekintetében elfoglalt eredeti álláspontja azzá zsugorodott össze, hogy esetleg találhatók olyan „wolfrámbronz, illetve molibdénbronz elnevezés alatt ismert vegyüljetek“ melyek alkalmazásával nem kapunk „kellő emissziójú oxidkatódát“. A bírói osztály e tekintetben megállapította, hogy a találmányi szabadalmakról szóló t.-c. sehol sem zárja ki, hogy a feltaláló találmányának kevésbbé előnyös kiviteli alakjait ne igényelhesse, ezért felszólalónak erre a tagadására nézve a bizonyitást elrendelni nem kellett, annál kevésbbé, mert azt, hogy a „kellő emisszió“ hol kezdődik és hol végződik, e relatív kifejezésből megállapítani nem lehet. Az a felszólalói állítás pedig, hogy a bejelentés szerinti eljárás „rendkívül bonyolult“, még valósága esetén sem olyan oh:, mely a szabadalom megtagadását vonhatná maga után, minthogy az említeti t.-c. sehol sem írja elő, hogy bonyolult eljárásokra ne lehetne szabadalmat engedélyezni, ha azok újak és az ipari találmányok körébe tartoznak. Ezek szerint a felfolyamodást elutasítani és a bejelentés tárgyára a szabadalmat megadni kellett. Minthogy a felfolyamodás eredményre nem vezetett, a fel folyamodás! díjat visszautalni nem lelhetett és ugyanezért felszólalót az 1895:XXXVII. t.-c. 36. §-a alkalmazásával a rendelkező részben megállapított költségekben elmarasztani kellett. A bíród osztály a felfolyamodást nyilvános előadással intézte el és szóbeli tárgyalást felek kérelmére siem. rendelt el, mert bejelentőknek az észrevételek benyújtása után előterjesztett
