Szabadalmi Közlöny, 1930 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1930-04-15 / 8. szám
190 SZABADALMI KÖZLÖNY 8. szám. hét kivenni, hogy mit ábrázolnak, továbbá, hogy nem tudja mikor vétettek fel és hol. Alperes a szóbeli tárgyalás folyamán tett nyilatkozatában a szabadalom újdonságát abban látta, hogy az igénypontok ban foglalt szerkezet megoldja a tetők emelésénél felmerülő azt a feladatot, hogy az emelés — nagyobb magasságokra való emelés esetén is — úgy legyen végrehajtható, hogy a friss falak megterhelése elkerülteseék, ami az eddig használatos berendezésekkel elkerülhető nem volt (ducolás, amerikánerek). Annak hangsúlyozására, hogy szerkezete bizonyos speciális célt szolgál, az 1-ső igénypont tárgyi körének „Szerkezet tetők emelésére emeletráépítéseknél“ kifejezéssel való helyettesítését ajánlja. Alperes azt, hogy a felperes által hivatkozott szerkezetek, ú. m. emelőbakok, bikák, csigás bakok és effélék ne lettek volna a bejelentés előtt, közismertek, legkevésbbé sem vonta kétségbe. A bírói osztály mindenekelőtt megállapította, hogy a szabadalom 1-ső igénypontjában olyan tetőemelő szerkezet van védelem alá helyezve, amelynek egyetlen jellemzője, hogy „az emelő- és tartórudazat a teljes emelési magasságot felöleli“. A bírói osztály azonban úgy találta, hogy ez a szerkezet a bejelentés idejében nem volt szabadalmazható találmány. Már magában véve az a körülmény, hogy a szerkezet közelebbről nincsen jellemezve, mutatja, hogy az igénypont védelmi körébe tartozik bármely tetszőleges emelőszerkezet, ha annak emelő- és tartó'udazata a tető „szándékolt“ emelését felöleli. Azaz határozott találmánnyal, mint valamely műszaki feladat megoldásával nem állunk szemben. De a leíráis szerint a szabadalom tárgya a tetőemelésnél fellépő azt a nehézséget, hogy a frissen rakott falak a tető szakaszos emelése közben ismételten ínegterheltettek, azáltal kerüli el, hogy „a teljes emelési magasságot felölelő emelő- és tartórudazatot alkalmaz“. Az a műszaki feladat, amelynek megoldása az 1-ső igénypont tárgyának, vagyis az abban foglalt „szerkezetnek“ találmányi jellegét volna hivatva megadni, tehát nem más mint az, hogy a tető terhelése elkerülendő. Ezt a műszaki feladatot pedig a szabadalomtulajdonos csupán azáltal oldja, meg (a leírás szerint), hogy megfelelő méretű emelőt „alkalmaz“. Ámde ebből következik, hogy az 1-ső igénypont tárgyának sem műszaki célja, sem annak megoldása nem találmány, mert abban mást. mint a felperes által is hivatkozott közismert emelők bármelyikének egyszerű és megfelelő alkalmazását látni nem lehet. Az 1-ső igénypontban jellemzett szerkezet tehát a bejelentés idejében nem volt szabadalmazható találmány, mert azáltal, hogy tetszőleges emelőszerkezetet olyan emelésre használunk, hogy emelőmagassága a szándékolt emelési magasságnak megfelelő legyen, új műszaki feladatot nem oldottunk meg. Bizonyítja e megállapítás helyességét az is, hogy közismert emelő, a szerkezet maga mint olyan nem változik meg, hanem az lényegében ugyanaz marad. Alperesnek azt az érvelését, hogy hasonló szerkezet (vagyis amelynek mérete a fentiek szerint egyszerűen csak „megfelelő“, tetőemelésre nem alkalmaztatott s így annak újdonsága kétségen felül áll, el fogadni nem lehetett. Elsősorban is az 1-ső igénypontban semmi néven nevezhető különleges szerkezeit nincs megadva s így azt bármely szerkezet — tehát- az alperes által is ismeretesnek mondott vagy felperes által hivatkozott közismert szerkezet is — kimeríti, ha annak mérete megfelelő, illetve ha az megfelelő emeléshez „ha sznál tátik“, így tehát kimerítik a Tischler: Baukunde Tafel IX. 23. és 24. ábráján, valamint a szóbeli tárgyaláson bemutatott NB/4. és NB/1. jelzésű fényképeken ábrázolt szerszerkezetek is, de kimerítik a legegyszerűbb közhasználatban levő csavaremelők is (amelyeket a leírás szerint máglyázássál használtak) ha a tető szándékolt emelése pl. csak 50.860 cm. Alperesnek azt a javaslatát, hogy az 1-ső igénypont tárgyi körébe, az „emeletráépítéseknél“ szó még beiktattassék elfogadni nem lehetett, mert az azt a védelmet rejti magában, mintha a tetőemelésnek műszaki feladata — azáltal, hogy nem 50—60 cm vagy 2.0—2.5 méter, hanem 3—4 méter az emelés — megváltoznék s a műszaki feladat olyan speciálissá válnék, ami feljogosítaná arra, hogy a találmányt tisztán méretezéssel, helyesebben tisztán az emelőszerkezet nagyságának megválasztásával jellemezze s egy szerkezetet helyezzen védelem alá függetlenül attól, hogy az
