Szabadalmi Közlöny, 1930 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-01 / 1. szám
I. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 15 gyát és ez köztulajdonná vált. Mindkét törvény tehát az újdonságrontás tényét — az ott megállapított módon bekövetkezett — közismertté válás kritériumában látja. A német törvény 10. §-ában; az osztrák törvény 28. §-ában felsorolt megsemmisítési okok; továbbá a német törvény 24. §-ában és az osztrák törvény 58. §-ában felsorolt felszólalási alapok között az újdonság és igény rontás következetesen és teljes párhuzamban szembe van állítva. A magyar törvény 21. és 35. §-aiban felsorolt megsemmisítési és felszólalási alapok ezeknek teljesen megfelelnek azzal az eltéréssel, hogy a magyar törvény a leírás megérthetőségére és világosságára a törvényben (32. §.) előírt kívánalmak hiányát még a támadási alapok közé vette. Eltérés azután az, hogy a magyar tör vény 35. §-ának 1 pontjában az 1—3. §-ok kifejezett felhívása folytán a 3. §. 3. pontjában szabályozott korábbi szabadalmaztatás újdonságrontó felszólalási jogalap. Hogy ez a — lényegileg igényrontás jogi fogalmat jelentő — korábbi szabadalmazás az újdonságrontás szabadalom jogi fogalma alá nem vonható, minthogy a kettő egymástól merőben különbözik, az már a kifejtettek alapján is megállapítható. Azt pedig, hogy a 3. §. 3. pontjában foglalt rendelkezés a törvény betű szerinti értelmezése mellett gyakorlatilag nem is alkalmazható, az alábbiakban fogjuk látni. A 32. §. 2. pontjában foglalt rendelkezésen alapszik az az állandó bírói gyakorlat, hogy igényrontás esetében az összehasonlítás tárgyát az képezi, ami az igénypontokban le van foglalva; ellenben az újságrontásnál a nyomtatvány vagy a bizonyított nyilvános gyakorlatba vétel a maga egészében tétetik vizsgálat tárgyává. Ehhez képest, ha a későbbi bejelentés tárgya a. korábbi szabadalom leírásában — anélkül, hogy abban igényelte! ett- volna — teljesen le van írva a korábbi szabadalom, a törvény rendelkezése ellenére sem fog újdonságrontó eredményre vezetni, hiszen a bíróság munkája csakis az igénypontok szerinti összehasonlításra terjedvén ki, a leírás többi részét nem is vizsgálja. Viszont, ha a korábbi szabadalom a törvény betűszerinti értelmezése szerint, mint újdonságrontó anyag volna vizsgálandó, altkor a korábbi szabadalmi leírást a maga egészében kellene vizsgálat tárgyává tenni, ez azonban túlmegy azon, amit a törvény a korábbi szabadalom tárgyának szabadalomjogi fogalma alatt érteni szándékozott és amit ezalatt az állandó gyakorlat ért. Ez tehát azt jelentené, hogy a lényegileg igényrontás esetében az igénypontok szerinti összehasonlítást túlmenőleg újdonságvizsgálato' kellene lefolytatni. És ha ez az újságvizsgálat ez esetben valóban jogszabályszerű és helytálló, akkor a megállapított újdonságrontásnak annak általánosan elfogadott szabadalomjogi fogalmából íolyólag oda kellene vezetnie, hogy a korábbi szabadalom a törvény 3. §-ának 1. és 2. pontja értelmében ismertté vált légyen, holott esetünkben ennek épen ellenkezője áll, nevezetesen a korábbi szabadalom kinyomat ás hiányában ismertté nem válhatott. A törvény betüszerinti alkalmazása az újság és igényrontás jogi fogalmára, fennálló ala pel veknek teljes összezavarására, a törvényben felépített rendszer összekuszálására vezetne, az eddigi 30 éves állandó bírói gyakorlat felborítása mellett a bíróságot megoldhatatlan nehézségek elé állítaná és a törvény rendszerében kifejezésre juttatott szellemnek sem felelne meg. A törvényünk 21. §-ában pontosan felsorolt megsemmisítési okokból ugyanis az tűnik ki, hogy a támadási alapok tekintetében a mi törvényünk teljesen az osztrák és német törvényekben elfogadott rendszerre és alapelvekre helyezkedett. A 21. §. 3. pontja ennek megfelelőleg a korábbi szabadalmaztatást kifejezetten mint igényrontást_ szabályozza. Anyag jogilag ásemmiségi perben és a felszólalási eljárásban teljes azonos jogi érdek és jogi vita kerül döntés alá. Ebből az következik, hogy mindkét eljárásban a támadási alapoknak is azonosaknak keli lenniük. Ha tehát a megsemmisítési eljárásban a törvény kifejezett rendelkezése szerint — az általánosan elismert és követett szabadalomjogi felfogásnak megfelelőleg — a korábbi szabadalmaztatás igényrontás, — ez a jogalap más esetben csak azért, mert az eljárást felszólalásinak nevezik, — újdonságrontó körülménnyé semmiképen sem válhat. Nyilvánvaló, hogy a korábbi szabadalmaztatást a 21. §. 3. pontjának megfelelő-
