Szabadalmi Közlöny, 1929 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1929-11-15 / 22. szám
22. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 489 írása, valamint a használandó rajzformátumok és papírok tekintetében ne bocsássanak ki oly előírásokat, amelyek a formaságoknál célul kitűzött egységesítést veszélyeztetnék A berni határozmányok jövendő revíziójának a már ott felállított alapelvek további egyszerűsítésére kell irányulnia. VI. A szabadalmak osztályozásának egységesítése. a) Az osztályokim való beosztásnak belső jelentősége van a vizsgálati eljárás keresztülvitelénél és külső jelentősége a kutatások megkönnyítésénél. b) A vizsgálat céljaira felállított osztályozások egységesítésének a köz számára kevés jelentősége van, kilátástalannak látszó törekvés ez és nem is célszerű, mert az osztályok beosztása a technika állásával változik és a vizsgáló államoknál az alosztályok tekintetében különbözők a szükségletek. c) Legfeljebb egy nemzetközi segédosztályozásról lehet szó, amely a kutatásokat megkönnyíti. d) Ilyen segédosztály célszerűen a tizes (decimális) osztályozáson alapulhat. e) Az osztályokba való besorozást egységes helyről (berni iroda) kellene irányítani. f) A nemzetközi osztályozás mellett a szabadalmak nemzetközi számozását is be kellene vezetni. g) A belga ügyvivőség, különösen Van der Haeghen erre vonatkozó törekvéseit helyeselni kell. Az erre vonatkozó tanulmányok eredményeit be lehet várni, mert az ügy nem sürgős. VII. Az árujegyek és védjegyek egységes osztályozása. a) Az összes árukra vonatkozó egységes osztályjegyzéknek, az árukra egységesen utaló mutatójegyzékkel való nemzetközi bevezetése mulhatlanul kívánatos. b) Minden egyes áruosztálynak a lehetőség szerint mindazokat az árukat magában kell foglalnia, amelyek előállítás vagy forgalombahozatal, valamint felhasználási cél szerint összetartoznak. c) Ne legyen sok áruosztály, lehetőleg 30-nál ne sokkal több. d) A berni „Réunion technique“-től a nemzetközi védjegyosztályozás kidolgozására kiküldött bizottságnak kilátásba helyezett tervét be kell várni, azt kell a további tanácskozások alapjául venni és ha lehetséges, azt változatlanul el is kell fogadni. e) Az illető osztályhoz való tartozóságnak az áruegyenlőség eldöntésénél nem szabad döntőnek lennie. VIII. A határidők egységes kiszabása. a) A szabadalmi elővizsgálati eljárásban a külön kérvényhez, esetleg külön illeték lefizetéséhez kötött ismételten meghosszabbított határidők rendszere nem kívánatos. Inkább legyen egyetlen bőséges határidő. Elegendőnek mutatkozna 1. olyan bejelentők részére, akik európai államokban, vagy az É. A. E. Á.-ban laknak, 6 hónap határidő. 2. Más országok lakói részére S hónap. Azonkívül lehetne még egyetlen 3 hónapos hosszabbítás, amelynek egyetlen feltétele egy magasabb illeték (kb. 40 RM) lefizetése volna. b) A formális felszólalás beadására álljon 2 hónap rendelkezésre, az indokokat további 3 hónap alatt lehessen beadni. c) A felfolyamodásokra is legyenek érvényesek ab) alattiak. d) A véd jegy vizsgálati eljárásnál is ugyanazok a határidők legyenek a bejelentő részére, mint a) alatt. Az ellentmondásnál szintén a b) alatti határidőket kellene alkalmazni. c) Az összes határidők kiszámításánál az 1883 márc. 20-án kelt párisi unió 1925 nov. 6-án -Hágában megújított szövegének 4. c) és 3. b) bekezdései legyenek irányadók. Ehhez járulhatna még a következő: ha a határidő utolsó hónapjában a határidő lefolyására irányadó nap hiányzik, akkor a határidő az illető hónap utolsó napjával végződik. IX. Díjfizetések. a) Az évi díjak esedékességi napja a szabadalom évfordulója (Jahrestag des Patentes).
